A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~29. - A rejtélyes kirakós játék~

Reggeli közben érezhető volt a feszült légkőr. Többiek egymás után ébredeztek fel, de mindegyikük ugyan úgy megtorpant a konyha küszöbén. Ettől függetlenül nem kérdeztek semmit, csak besétáltak, leültek és enni kezdtek.

- Szóval. - Jinwoo volt az első, aki először megszólalt. Én és KinMoo egyszerre végeztünk az étellel, de egyszerűen nem tudtunk hogyan megszólalni. - Mi is az ott? - Bökött egy ujjával az asztal közepén heverő tollra. - Egyáltalán mi az a "K" betű rajta?

- Ezt mi is szeretnénk tudni. - KinMoora néztem. - Des megtalált engem az edző teremben, és ott segített nekem megtalálni az erőt. De mire felértünk addigra Siu már felébredt és a reggelit készítette. - Jinwoo bólintott. - Én vele beszélgettem, de Desmond az ablak előtt állt és Bewitcher tisztán és érthetően kimondta, hogy figyelik őt. - Jinwoora félszemmel néztem, de ő engem nézett.

- Pontosan mit láttál?

- Sárga szemeket. - Felhúzta a szemöldökeit és a kis ablak felé nézett. - De alig volt pár perc el is ment, és ezt a tollat itt hagyta. - Zek a kezébe vette és közelebbről megvizsgálta.

- A városban elterjedhetett a híred, tehát biztosan keresnek. Ha senki se köpött be, akkor a mai napig keresnek. Vagyis ez a személy a legelső, aki megtalált. - Hümmögve forgatta a tollat.

- Számítani lehetett rá. - Bólintott Doyun. - De mégis melyik hülye az, aki lebuktatja saját magát, és még nem is rejtegeti?

- Vagy lebecsüli Desmondot, vagy valóban hülye. - Nézett rám Zek. - Nem láttatok semmi szokatlant, vagy felismerő jelet rajta? - KinMooval és Siuval egymásra néztünk, majd a többiekre.

- Nem ember volt. - Mondtuk ki egyszerre. Doyun és Zek kerekre nőtt szemekkel néztek ránk, addig Jinwoo elgondolkodva.

- Tehát a fegyverét küldte?

- Nos, - Siu száj húzva nézett Jinwoora. - ez szerintem kicsit kényesebb. 

- Ezt hogy érted? - Szemöldök ráncolva nézett rá, majd rám.

- Ha mindhárman jól láttuk, már pedig ugyan azt láttuk. - Mondta KinMoo. - Akkor bizony egy hárpia volt. - Mindhármuk a szemöldökeiket ráncolták. - És ezt nem a madárra értem. Az a bizonyos természetfeletti Hárpia, aki női felsőtesttel, és madár alsó testtel rendelkezik.

~***~

Nap további részében én kint ültem a fa alatt és a lombjai közé bámultam. Nem volt se mozgás, se bármi zaj. Nem tudom, hogy mióta lehetett ott, de valahogy úgy érzem azóta, hogy beléptem a konyhába. Vagyis lehetséges, hogy csak annyiért jött, hogy tudassa figyelnek engem. De akkor a toll mégis minek?!

- Des. - Zek hangjára felé néztem. - Miért nem bent pihensz?

- Ahol te a falat öleled? - Lesajnáló lett a tekintete, amin elmosolyodtam. Mellém érve felém nyújtotta a poharat, amin felhúztam a szemöldökeim.

- Siu küldi. - Bólintottam. Elvettem tőle, és ha nem kapom el a csuklóját bármi szó nélkül elsétált volna.

- Te most haragszol rám? - Félszemmel rám nézett.

- Miért haragudnék?

- Ezért kérdezem. - Elfordította a fejét, ami már nem tetszett. - Azt ne mondd, hogy az amiért egyedül keltél. - Szavaim után kiakarta rántani a kezét, amivel sikeresen lebuktatta magát. - Nem hittem volna, hogy a zord külső alatt ilyen érzékeny vagy.

- Egy szóval se mondtam, hogy az miatt. - Szűrte a fogai közt felém fordulva.

- Túl átlátszó vagy Zekie. - Láttam, ahogy megrándult a szája, ettől függetlenül enyhe pírt fedeztem fel az arcán. Csuklójánál fogva magamhoz rántottam, ami miatt sikeresen megbotlott. Oldalasan az ölembe esett, de a zavart tekintete mindent megért.