A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~38. - A vörös fonál ereje~

Jackson

Reggel még kómás fejjel sétáltam ki a szobából. Sokkal hamarabb keltem fel, mint a többiek, ami ledöbbentett engem. Én magam se tudom miért, de rossz érzet kerített hatalmába. Bár amikor kiértem a nappaliba és megláttam őt rájöttem, hogy nem csak engem.

Gőzölgő bögre volt a kezeiben, de csak bámult maga elé. Közelebb sétáltam hozzá, és óvatosan leültem mellé, de még így is megijesztettem. Összerezzenve felém kapta a fejét.

- Oh, Jackson. - Köszörülte meg a torkát. - Mi a baj? Miért nem alszol?

- Ezt én is kérdezhetném Des. - Elhúzta a száját és előre fordult. - Zek még mindig nem ért haza? - Fejét ingatta.

- Abban reménykedtem, hogy amikor reggel fel kelek ő már mellettem lesz, de még mindig nem jött vissza. -  Bólintva előre fordultam. - Te miért nem alszol? - Kérdezte meg újra.

- Csak felébredtem valami rossz érzet miatt. - Rántottam vállat. Nem válaszolt, csak bólintott amit a szemem sarkából láttam.

Desmond Tiny az az ember, akit amikor először megláttam valami húzott felé. Ettől megijedtem és mindig próbáltam elkerülni őt, sőt alig akartam beszélni vele. Mégis ahogy távolságot tartottam tőle kínzott ez a valami, amit még megmagyarázni se tudok. Őszintén megmondva sohasem voltam még szerelmes, de valami ilyesmi lehet.

Bár az, hogy dühít amikor Zekkel látom, még jobban megijeszt. Akármikor megláttam őket összeszorult a szívem, és annyira fájt, hogy a sírásomat kellett vissza tartanom. Gyűlölöm ezeket az érzéseket, de mégis ahogy így mellette ülök melegség önti el a testemet.

Félszemmel felé pillantottam, de olyan szomorú és aggodalmas arccal s szemekkel nézett maga elé, amit látva a szívem hasadt meg. Lehet fáj, hogy Zekkel van, de rossz, hogy miatta szenved. Beharapott ajakkal felemeltem a kezem, és az alkarjára fogtam, mire felém kapta a fejét.

- Nem lesz baj. - Mosolyogtam rá. - Zek egy őrző, semmi baja neki. - Felváltva nézett a szemeimbe, de bólintott. Nyitotta a száját, mégis valami zaj belé fojtotta a szavakat. Mindketten a könyves szekrény felé néztünk. Valakik gyors iramban futottak fel a lépcsőn.

- Desmond! - Bewitcher kiabált, majd mintha valaki a szekrénynek szaladt volna. A szekrény lassan kinyílt és egy orrát fogó Lilli bukkant fel, mögötte Bew és a többi állat.

- Miért kiabáltok? - Értetlenkedett. Két sárkány szinte lihegve mutogattak lefelé, többi állat a szobák folyosója felé futottak.

- Mal! - Nevére mindketten felpattantunk. - Mal.. Mal.. - Bewitcher hangja elcsuklott, amitől a rossz érzetem egyre nagyobb lett. - Mal meghalt.. - Suttogta. Desmond kezéből kiesett a bögre, mire felé kaptam a fejem. Csak nézett maga elé, kezei remegtek és egyre sápadtabb lett.

- Mi?! - Jinwoo kiabált, majd trappolás hallatszott. Én nem is foglalkozva velük megfogtam Desmond csuklóját és a konyha felé húztam. Alig értünk az ajtóhoz feléledve felvette a cipőjét, és kisiettünk az ajtón. Bew és Sysy rögtön a levegőbe repültek, de Lilli mellettünk maradt.

- Megfogják találni. - Néztem Desre, de mire észbe kaphattam volna elfordult és a kapu felé futott. - Aish! - Utána futottam, hogy elkaphassam, mert azzal semmit se old meg, ha össze-vissza szaladgál. - Desmond! - Kiabáltam, s még épp időben sikerült elkapnom a csuklóját és vissza rántottam. Lendülettől majdnem hátra estünk, de valahogy megtudtam tartani.

- Engedj el. - Suttogta.

- Dehogy engedlek! - Kiabáltam. Felemelte a fejét, szemeibe könnyek csillogtak, amitől meghasadt a szívem. - Bew és Sysy őt keresik. Azzal, hogy te le-föl szaladgálsz semmit se oldasz meg, csak magadra vonnád a figyelmet.