A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~8. - Vallomás~

Ji-yong csók közben a csípőjét mozgatta, ami egyáltalán nem tett jót nekem. Őszintén fogalmam se volt, hogy egyáltalán mi ütött belé, hiszen semmi jelét nem mutatta, hogy ez a terve. Egyáltalán én belém mi ütött?!

Elválva Ji-yongtól elfordítottam a fejem. Vállainál fogva eltoltam magamtól, és már kiakartam kelni az ágyból, amikor ismét elkapta a könyökömet.

- Engedj el. - Kértem halkan, de csak erősített az ujjai szorításán.

- Mi bajod? - Éreztem, hogy közelebb mászott hozzám. - Viszonoztad a csókomat. - Fülem mellett suttogta, ami miatt fogaimat összeszorítva elfordítottam a fejem. - Desmond. - Kirántottam a kezem, és felálltam az ágyról.

- Nem. Én nem foglak megjelölni. - Szembe fordultam vele, de ő ölébe ejtett kezekkel nézett rám, tipikus kis kutya szemekkel, amitől éreztem, hogy megrándult az arcom. - Ji-yong az a jel örökös, te is tudod. - Mutattam a jobb karomra, mire bólintott felhúzott szemöldökkel. - Olyannal kell tenned, akit szeretsz. Mégis mit mondanál a szerelmednek, ha meglátna a hátadon egy fekete sárkányt?

- Hogy tetoválás. - Lesajnálóan néztem rá. - Most mi az? Hiszen annak néz ki Róbert hyungon is, akkor rajtam miért mutatna másképp?

- Nem érted, mivel még senkit se jelöltél meg, ahogy téged sem. - Már a szemöldökeit ráncolta. - Azzal a jellel össze vannak kötve az emberek, Ji-yong.

- Jó, de.. - Motyogásán a szemöldökeim ráncoltam. - Én.. - Elfordította a fejét, mégis láttam, ahogy kezdett vörösödni, még a füle töve is.

- Elég. - Hátat fordítottam neki, és az ajtóm felé sétáltam.

- Desmond, kérlek. - Kezemet a kilincsre tettem, közben felé nézve.

- Nem, - Kinyitottam az ajtót. - nem foglak megj- - Szemem sarkából mozgást látva belém fojtotta a szavakat. Yoonsuk hyung látványára a szívem egy pillanatra megállt, majd vad dobogásba kezdett.

- Des? - Kínos mosollyal intettem neki, szándékosan úgy állva, hogy rejtsem Ji-yongot. - Nem láttad Ji-yongot? Nincs a vendég szobában.

- Ah, mintha azt mondta volna, hogy reggel még lefürdik. - Felhúzta a szemöldökeit, de a tekintetéből tisztán kiolvastam a Ne hazudj szavakat.

- Tehát ott fürdött, ahonnan épp jövök. - Sóhajtva léptem el az útból, amitől láthatóvá vált az ágyamon ülő, zavart Ji-yong. - Mégis meddig akartátok titokban tartani? - Felváltva nézett ránk, bennem pedig az ütő is megállt a kérdésétől. - Komolyan azt hittétek, hogy egyikünk se tudott róla?

- Nos, igen. - Bólintottam. Szemeit forgatva elsétált, mire Ji-yongra kaptam a tekintetem, de ő hihetetlen gyorsan túltette magát rajta. - Még mindig nem.

- Ne már Des.. - Nyavalygott kezeit a combjaira ütve. Nem reagáltam semmit, csak kisétáltam a szobámból, hogy megmosakodjak..

~***~

Reggelizés közben mindketten a saját apáinktól megkaptuk a fejmosást, hogy miért kell előttük ilyen nagy titkot rejtegetni. Én nem is értettem, hogy mi olyan nagy titok abban, hogy Ji-yong velem aludt, de már ismerhettem volna apám fantáziáját.. 

Amikor kiejtette a száján, a szex szót, kényszerítenem kellett magamat, hogy a számat ne hagyja el egy cifra káromkodás sem. Nehéz volt, nagyon nehéz. Főleg azután, hogy még ő maga tartott távol attól, hogy Ji-yongba élvezzek! Legszívesebben ráuszítottam volna Bewitchert, nagy volt a kísértés..

Bár az én napomat nem csak az apám tette tönkre, hanem Ji-yong is..

~***~