A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~21. - Lehetséges jelek~

Desmond

Jinwoo ajkai érintésére élesen szívtam be a levegőmet. Elakartam lökni magamtól, de ő csak jobban húzott magához. Olyan erősen tartotta a fejem, ami miatt elnyíltak az ajkaim, ezt pedig ki is használva áterőszakolta a nyelvét.

Ellenállni akartam. Nem akartam viszonozni. E miatt se értettem saját magam, mert feladva a hadakozást viszonoztam a csókját. Csók közben egyre előrébb lépdelt, amit én követtem, majd a csípőm ismét az asztal szélével ütközött. Jinwoot mégsem akadályozta meg, mivel a kezeit levezette a lábaimhoz, és a combjaimnál fogva felültetett az asztalra.

Kezeivel szét feszítette a lábaimat, és a combjaim közé állt. Ujjaival végig simított a térdemtől egészen a csípőmig, majd meg is éreztem az ujjait, ahogy befurakodott a pólóm alá. Mégis a levegő hiány miatt elvált tőlem. Mindketten szaporán vettük a levegőnket, ő mégsem hagyta abba, mivel a nyakamhoz hajolt, és apró csókokkal hintette be a bőrömet.

- Jinwoo.. - Suttogtam a nevét, és pontosan ezzel értem el, hogy megharapta a nyakamat. Tudtam, hogy nyoma lesz, ami nem jó. - Jinwoo. - Kezeimet a mellkasára tettem, és próbáltam eltolni magamtól, amit teljesített is nekem. - Elég legyen. - Egyenesen a szemeimbe nézett, de az övéi olyan sötétek voltak, amitől meglódult a szívverésem. Nem volt más bennük csak vágy.

- Tudod, elég idegtépő. - Értetlenül néztem rá. - De ha így kívánod, rendben. - Közelebb hajolt hozzám, amitől élesen szívtam be a levegőmet, amit ő élvezett mivel láttam, ahogy elvigyorodik. - Ettől függetlenül nem fogod sokáig bírni. Mm, - Még közelebb hajolt, és az ajkaink súrolták egymást. - jobban mondva nem fogom hagyni, hogy sokáig bírd. - Kerekre nőtt szemekkel néztem rá, de még felocsúdni se tudtam, egyszerűen az ajkaimra hajolt..

Nem elég, hogy küzdenem kell mindenkivel, és edzéseket csinálnom. Még Jinwoo elől is menekülhetek.

~***~

Hajnali négykor mindenki a nappaliban volt. De KinMoo elég feltűnően bámult engem, jobban mondva a nyakamat, amit elég nehéz volt takargatni.

- Desmond? - Siura kaptam a tekintetem. - Mi történt a nyakaddal?

- Ah, elaludtam. - Mosolyogtam rá.

- És ezért kötötted be fáslival? - Még mindig mosolyogva bólintottam. - Hát jó. - Megránduló arccal néztem Jinwoora, de ő meg vállat rántva elfordult. Szemét! - Akkor gyerünk, mutassuk meg az edző termet! - Mégis miért ilyen boldog?

- Gyerünk. - Doyun vigyorogva lépet mögém, és a vállaimnál fogva elkezdett előre tolni, ami miatt már rosszat éreztem. Mégis amikor az egyik könyves szekrényhez mentünk már valóban rossz előérzetem volt. Három szekrény volt, amiből kettő egymás mellett volt elhelyezve, de a harmadik velük szemben állt. Jinwoo még közelebb sétált, és mint valami hülye filmben kihúzott egy könyvet, majd kattanás hallatszott. És azután a szekrény kinyílt mint az ajtók, és láthatóvá vált egy lefelé vezető lépcső.

- Most a föld alá megyünk? - Nem válaszoltak, csak elindultak, Doyun pedig még mindig engem tolva. Nem tetszik, nagyon nem tetszik!

Körülbelül három fokot mentünk, amikor hallottam, hogy a könyves szekrény becsukódott, amitől vak sötét lett, de csak pár másodpercig. Fejünk felett fokozatosan kapcsolódtak fel a lámpák.

Ugyan olyan kétkedő lélekkel sétáltam a többiek után, bár Doyun nem is engedte volna, hogy vissza forduljak. Mégis ahogy haladtunk egyre lentebb kezdett feltűnni egy ajtó. Amint leértünk Jinwoo volt az, aki kinyitotta, és kitárta az ajtókat. Ekkor tárult a szemem elé egy olyan hely, amiről meg nem mondanám, hogy edző teremnek használják.