A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~10. - Látogatás~

Autóban feszült csend volt, de engem nem érdekelt, bár apa lenyugtatására elég rossz ötletem támadt, de legalább lefoglalta magát.

Bewitcher kis sárkány alakját a hónaljánál fogva maga előtt tartotta, ami a helyzet ellenére is mókás látvány volt, főképp, hogy Bew egyre laposabbakat pislogott.

- Azért ilyen fáradt, mert folyton elzárod őt. - Apa szavaira a szemeimet forgattam, de inkább az útra koncentráltam. - Nem értem, hogy miért nem mutattad meg nekem.

- Mert minden Tinynek fehér az állatja. - Szemem sarkából láttam, hogy felém fordítja a fejét. - Nem akartam, hogy miattam szégyenben érezd magad, mivel nem a fényt uralom.. - Végét motyogtam.

- Hát?

- Hihetetlen képességük van. - KinMoo behajolt közénk, és vigyorogva simogatta meg a már alvó Bew fejét.

- Otthon mindent elmesélek, most tedd már le. - Apa sóhajtva nyújtotta felém, mire Bew kis mancsaival felém kapálózott, amin már elmosolyodtam. Szabad kezemmel óvatosan megfogtam, és a vállamra tettem, amire a nyakam mögé feküdt.

~***~

Könyvtár épület előtt állni feszélyező volt, főképp az a tudat, hogy pontosan kihez is tartottam. Végül mély levegőt véve lépdeltem a nagy ajtók felé, de még kettő lépést se tudtam tenni, amikor megremegett a lábaim alatt a talaj. Gyűlölöm az elemi elemekkel rendelkező harcos lelkeket..

- KinMoo. - Mély hangra felkaptam a fejem, bár előttem senki se állt, mire hátra néztem a vállam felett. KinMoo érzelem mentes arccal állt, és a tőr látványára a szeme se rebbent, pedig a nyakának volt szegezve. - Mit jelentsen ez?

- Nem értem miről beszélsz. - Az őr hátra nézett a válla felett, végig nézett rajtam, majd apára nézett. - Nem a könyvtárba akar menni, hanem a börtönbe. - Őr ismét rám nézett.

- Attól, hogy Tiny, még nem tehet azt amit csak akar. - KinMootól ellépett, és felém sétált, mégis kikerült engem, amin a szemöldökeim ráncoltam. - Ettől függetlenül számítottunk a megjelenésedre. - Ajtókhoz lépet, hátra nézett rám, és benyitott az ajtón. Zavartan néztem hátra apára, de ő elfordította a fejét.

- Nem hittem, hogy ennyi titkot rejtegetsz előttem. - Apa nem válaszolt, ami miatt hitetlenkedve fordultam az ajtók felé, és követtem a férfit.

- Mi a neved? - Az őrnél biztos voltam benne, hogy idősebb még KinMoonál is, ettől függetlenül jól tartotta magát.

- Tudja, hogy Tiny vagyok, de a nevemet nem? - Folyosón megtorpant, amitől majdnem a hátának ütköztem, de még időben megálltam. Hátra nézett rám a válla felett, de olyan szemei voltak, amitől önkéntelenül is ökölbe szorult a kezem.

- Tudunk rólad, és az incidensről, de egy szóval se ejtették ki a nevedet. - Mély levegőt véve elfordítottam róla a fejemet, de a szemem nem vettem le róla.

- Desmond. - Félszemmel láttam, hogy bólintott, és elindult újra.

Őszintén sohasem hittem, hogy a városi könyvtár ily nagy épület. Maga a folyosó olyan volt, akár a normál méretűek, de amikor egy nyitott ajtón belestem, még az állam is leesett. Hatalmasak voltak a könyvszekrények, ahogy ugyan akkora létrák is voltak előttük. Ha nem a saját szememmel láttam volna, még el se hittem volna.

- Ne leskelődj. - Férfi szavaira megrándult az arcom. - Ő egy elkülönített cellában tartjuk, mivel az elején minden cella társát megölte.

- Értem. És bemehetek hozzá, vagy ajtón keresztül?