A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~4. - Végzet kardja~

- Végzet kardja. - Kim professzor nagy betűkkel felírta a táblára. - Ki tudja, hogy mi is az?

- Egy olyan kard, amit egy szenilis szamuráj talált ki, akárcsak Desmond. - Tay szavaira az egész osztály felröhögött, bár engem nehezen tudtak felidegesíteni. És mégis a kis nyápic tanár könnyedén megtette. Végül egyedül apa miatt körbevezettem, e miatt még az óráról is késtem, ami miatt persze, hogy még inkább felbaszták az agyamat. A gyerekes férfi ott ült a táblánál!

- Elég legyen Tay. - Professzor szavaira abba maradt a röhögés. - A végzet kardjáról rengeteg mesét írtak. Legtöbben azt a kardot úgy állították be mint a világ legerősebb kardja. A legelső gazdája, akit mindenki szenilis harcos léleknek hív, leírta, hogy valójában a világ leghatalmasabb állata birtokolja magában. - Szemöldök ráncolva néztem a professzort. Valahol elkezdett érdekelni a kard.. - Ugyebár a mai világban elkezdett terjengeni egy mondás. Mit szoktak mondani, amikor valami nagyon ritka? 

- Hogy ritka, mint a fehér sárkány. - Ji-yong szavaira bólintott. 

- Így van. Vajon miért? - Professzor egyenesen felnézett rám, amin őszintén összezavarodtam. - Desmond?

- Fogalmam sincs. - Rántottam vállat.

- Ugyan, egy kis gondolkozással rájöhet az ember, maga biztosan. - Összeráncoltam a szemöldökeim. - Miért lett ez a mondás híres? És miért most hoztam én ezt fel?

- Fehér sárkány a kard. - Elmosolyodott, és bólintott.

- Így igaz. A kard egy hófehér sárkány, és ez a kard végett terjedt el, mivel sehol nem létezik hófehér sárkány.

- Professzor. - Kérdőn fordult NamJoon felé. - Akkor ezt vegyük úgy, hogy a fehér sárkány egy isten az állatok és kardok közt? 

- Hm, jó kérdést tettél fel. De nem erről van szó. - Mosolyodott el, de ismét rám nézett, ami nekem már egyáltalán nem tetszett. - Harcos lélek szerint a fehér sárkány olyan, akinek oly erős lélek jelenléte van, amitől még az erős harcos lelkek is képesek lennének összerogyni, már csak a jelenlététől.

- Ezért mondták rá, hogy szenilis. - Röhögött fel Tay. - Ilyen kard nem létezhet. 

- Mr. Tay honnan tudja? - Professzor hátat fordított, én mégis a nyápic felé néztem, aki engem nézett szemöldök ráncolva. Idegesen fordítottam el a fejem, és kibámultam az ablakon. - A Végzet kardja, nem hazugság. - Teremben megfagyott a levegő. Lassan a professzor felé fordítottam a fejem, ő pedig a táblára felírta a valódi szót, nagy betűkkel.

- És mi a bizonyítéka rá, professzor? Netalán magánál van? - Professzor nem is foglalkozott a kérdésekkel.

- Maga a sárkány hófehér, de a kard már korom fekete, akár a szén. Könyvekben több képességet is adtak neki. Uralja a szelet, a vizet, netalán a tüzet. De valójában semmi képessége nincsen neki, egyedül az ereje. Ereje, ami a pengében bizonyosodik meg, amit nem lehet széttörni. - És ezt mind az én szemeimbe nézve mondta el, amitől ökölbe szorultak a kezeim. - A válasz arra, hogy miből tudom létezik-e, még pedig az, hogy lehet érezni az erejét, ha megtalálta a gazdáját. 

- Érezni? - Professzor a nyápic férfira nézett, és bólintott. 

- Bár a hírek szerint a sárkány megvadult, és senkit se engedett magához közel, tehát az, hogy él-e még, az már rejtély. De lehetséges, hogy míg összezavarodott legyengült, és valakinek a lelkében van, aki még észre se veszi őt. - Ekkor újra rám nézett.

- Na jó, mégis miért bámul rám? - Hitetlenkedve kérdeztem rá, mire mindenki rám nézett, de a professzor elmosolyodott.

- Mert neked nincsen állatod, mégis Harcos lélek vagy. - Összeráncoltam a szemöldökeim. - Voltál valaha a lelkedben? - Na most erre mit reagáljak? Persze, hogy voltam, hiszen Bewitcher ott van bent..

- Nem. - Ha már az életem is hazugság ez belefér. 

- Véleményem szerint kérd meg Róbertet, hogy segítsen belépni a lelkedbe, és nézz szét. - Nyitottam a számat, mégis a nevetés belém fojtotta a szavakat. 

- Na ne röhögtessen professzor! - Tay, NamJoon, és Seungri röhögve dőltek hátra a székben. - Még hogy Desmond lelkében ott legyen, ez túl vicces! - Professzor egyre komorodott. Felemelte a kezét, majd halvány fény gyúlt a zakója alatt, és elő jött az állata. Uri egyenesen Tay felé repült, aki a fejét védve lehajolt. Uri aranyos bagoly, de veszélyes, ha felidegesíted.

- Az, hogy te lenézed, még nem ok arra, hogy egy zavarodott állat ne találja meg. - Seungri abba hagyta a röhögést, és rám nézett. - Nincsen állatja, vagyis könnyedén elbújhat a lelkében, ahol csak akar. - Uri vissza ment a gazdájához, én meg megfogtam a cuccaim és kisétáltam a teremből.

- Taknyos! - Nem vártam meg a nyápicot, csak felfutottam a lépcsőn. Levegőre van szükségem, amit egyedül a tetőn találok meg.

~***~

Tető korlátján támaszkodva mélyeket lélegeztem. Őszintén érdekelt a kard, maga a története, de amiket a professzor mondott, még engem is megijesztett. Persze tudom, hogy nem történhet meg, hiszen Bewitcher nem engedné neki, hogy belépjen a lelkembe, de.

Ott az a kurva de, hogy a professzor szerint a gazda még észre se venné, hogy bent van. Akkor Bew hogy venné észre?!

- Istenem.. - Fejemet fogva könyököltem a korlátra, és csak bámultam Seoul utcáit.

- Taknyos. - Nyápic hangjára hátra néztem rá.

- Már csak te hiányoztál. - Sóhajtva fordultam vissza. Nem szólt vissza, de hallottam, hogy közelebb lépdel hozzám, majd meg is láttam a szemem sarkából. - Mégis minek jöttél utánam?

- Még kérded? - Felé fordítottam a fejem. - Nincs állatod, és párbajozni akarsz velem. Túl nagy a szád. - Nem szóltam semmit. - Megijedtél? - Félszemmel ránéztem, de ő már engem nézett. - Ha valóban nincs állatod, akkor szét kellene nézned.

- Nem kell szét néznem. Este meg fogod látni, hogy miért. - Kezembe vettem a táskámat, és az ajtó felé sétáltam. - Ne merészelj követni! - Néztem rá a vállam felett, mire a szemeit forgatva előre fordult.

🍁