A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~3. - Az idegen~

Miután úgy elsétáltam az Egyetemről, csak bóklásztam a városban. Apa azóta pedig vagy hússzor hívott, vagy üzenetet küldött, én mégsem foglalkoztam vele. Nem értem őt. Miért akarja ennyire, hogy kiengedjem Bewitchert? Tisztában vagyok azzal, hogy a családunk amolyan nagy fejeseknek számít, mivel mindenkinek hófehér állata volt, akik a legritkábbak, és a legerősebbek is. Minden családtagnak, vagy örökösnek kard a lelke, és aztán vagyok én. Én akinek születése óta a lelkében van az állata, akinek nem hófehér az állat, hanem korom fekete!

Bewitcher egy sárkány, korom fekete pikkelyekkel, és fehér szarvakkal, fehér szemmel..

Ugyan apa tudja, hogy Bewitcher bennem van, de arról, hogy hogyan néz ki fogalma sincs, ahogyan ő azt hiszi, hogy oroszlán akár Zakari.

Mégis hogy mondhatnám el, hogy valójában a fiának, akiben oly annyira hisz, valójában egy sárkány az állata, ami fekete?! És azt még ne is tegyem hozzá, hogy milyen képessége van.. Persze valahol megértettem Bewitcher magyarázatát a képességre, de sok értelme nincsen neki.

Sóhajtva dugtam kezeimet a zsebembe, de amilyen szét szórt voltam sikeresen fellöktem valakit.

- Ah! Elnézést! - Férfi sóhajtva nézett fel rám, amitől kínos mosollyal nyújtottam felé a kezem. - Nem figyeltem jól, sajnálom. - Igaz elütötte a kezemet, de nem idegesíthetem fel magam, hiszen miattam esett el. - Megsérült?

- Jobban is figyelhetnél. - Gúnyos szemrehányó hangnemére éreztem, hogy tikkelt a szemem sarka.

- Mondtam, hogy bocsánat, nem? - Én löktem fel, de bocsánatot kértem tőle, és még az épsége felől is érdeklődtem. Akkor miért kell szemrehányóan beszélnie velem?!

- És akkor a bocsánat kéréseddel már semmivé tűnt az egész? - Felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Ettől még fellöktél.

- Elég gyenge lehet, ha ennyitől elesett, mint egy lány. - Csak elmosolyodtam, amikor láttam megrándulni az arcát. Valóban gyengének tűnt. Zakó, ing, vászonnadrág, lakk cipő. Az a tipikus ügyvédi alak, akik nem tudják saját magukat megvédeni, némelyik még a bíróságon sem. Hihetetlen vékony volt, ami miatt kételkedtem az épségében. Haja rövid, fekete, szemei szintén feketék, bár nem tudom, hogy a gyér fény miatt látom-e annak, vagy valóban feketék. Kerek arca volt, és körülbelül 25, netalán 26 éves lehetett.

- Máskor jobban vigyázz. - Szándékosan a bal vállamnak ment, amikor elsétált mellettem, amivel csak jobban felidegesített engem. 

- Gyerekes. - Fejemet rázva sétáltam tovább, és valahol jobbnak láttam, ha inkább haza megyek. Nem akarok még egy olyan emberbe botlani..

~***~

- Megjöttem! - Alig léptem be az ajtón, alig szólaltam meg apa már előttem állt karba tett kezekkel. - Most mit tettem? - Hitetlenkedve néztem rá, de az istenért se mentem volna közelebb hozzá.

- Mit? Mit? Este 8 óra fiam. - Még mindig értetlenül néztem, mire sóhajtva az orrnyergét dörzsölte, és már valóban elvesztettem a fonalat. - Pontosan azért hívtalak, és írtam üzenetet, hogy haza gyere! - Feltett kezekkel védekeztem, bár ha előhívja Zakarit, nekem végem van.

- Miért? Vendégünk van vagy mi? - Közelebb sétáltam hozzá, majd a cipőm levétele után a konyhába sétáltam. 

- Már nincsen, de holnap az Egyetemen lesz. - Döbbenten néztem rá a vállam felett. Nem követett, csak az ajtófélfának dőlve nézett rám. - Mivel nem akarod elvállalni az elsősök kiképzését, ezért felvettem valakit. Nem rég ment el. - Hümmögve vissza fordultam a hűtő felé, és valami ehető dolog után kutattam, nehéz volt. - Fiam, téged se az eszed miatt rabolnak el. - Elnyílt ajkakkal néztem rá, de ő az asztal felé mutatott, ahol egy főre meg volt terítve, és étel volt az asztalon.