A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~50. - "Szeretlek!"~

Jackson mellettem alig pár perc alatt elaludt, amin csak mosolyogtam. Öt hónapig várt rám, és el tudom képzelni, hogy végig itt volt bent így még aludni se tudott. De most, hogy magamhoz ölelem békés arccal szuszogott a mellkasomon. Mégis el kellett vennem róla tekintetem, s a nyíló ajtó felé fordítani.

Ajtó küszöbön egy fiatal orvos döbbenten megtorpant, s barna szemeit le se vette rólam. De amikor a nyakában lévő apró sárkány megmozdult összerezzent.

- Ugye tisztában van avval, hogy ezt nem csinálhatják? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Tisztában van avval, hogy ez engem nem érdekel? - húztam fel a szemöldökeim. Komor ábrázatát látva már azt hittem elkezd ordibálni, de e helyett elmosolyodott, s ajtót becsukva bentebb sétált.

- Örülök, hogy végre magához tért. De először a nővér hívót kellett volna megnyomni, hogy meg vizsgálhassuk - magyarázta. - Ámbár ezen szituáción valahogy nem csodálkozom. - Nézett Jacksonra, majd sóhajtva tekintetét a kezében lévő papírokra fordította. - Mr. Tiny hogy érzi magát?

- Fáradtan, de jól - válaszoltam. Bólintott.

- Sebei? Fájnak? - lenéztem a mellkasomra, de semmi fájdalmat nem éreztem.

- Nem - néztem vissza az orvosra. Ismét bólintott. - Pontosan mire kell számítanom, hogy most felébredtem?

- Semmi különösre - felelte rám nézve. - Lekapcsoljuk a gépeket, fokozatosan elkezdhet enni. És mivel öt, pontosítva hat hónapig semmit se mozgott segítünk, hogy a vérkeringése újra normálisan áramoljon a testében. Természetesen újra fogjuk vizsgálni a mellkasát és a gyomrát.

- Milyen sérüléseket szereztem? - egyenesen a szemeimbe nézett, végül sóhajtva teste mellé ejtette a kezét.

- Gyomrában létfontosságú sérülést kapott, és ugyebár gyomor vérzése is volt - bólintottam. - Mellkasánál sérült a szíve és a tüdeje is, ahogyan rengeteg vért vesztett. Már az is csodának számított, hogy élve jutott el a kórházba, nem hogy az intenzívre kerüljön. - Nem kertel.. - Mégis valami csoda folytán a sérülései úgy begyógyultak, mintha nem is lettek volna. Ettől függetlenül a szervezete legyengült, és a szíve is leállt a mentő autóban, és a műtőben is.

- Csoda folytán? - kérdeztem. Lenézett Jacksonra, majd az ajtó felé, amin már a szemöldökeim ráncoltam.

- Én és egy öregebb orvos műtöttük magukat, én voltam az ön orvosa - bólintottam. - Nem sok esélyt adtam magának, és az apjának is megmondtam, hogy gépekkel se biztos, hogy túl éli. - Ismét bólintottam. Aggódom apáért, mert bármit képes elkövetni. És nagyon jól ismerem ahhoz, hogy most is otthon van vagy a konyhában, vagy a nappaliban és falfehér arccal bámul előre. Plusz enni se eszik. - Két vérvörös lótusz virág állt ki a testéből, amikor másnapja reggelén bementem magához - orvosra kaptam a tekintetem. - Egy bizonyos Junhoo tájékoztatott arról, hogy egy varázslat lett a testére bocsájtva, ezáltal keletkeztek a virágok. Amikről hulltak a szirmok, és amennyi lehullt már annyira gyógyultak a sérülései. - Ismét lepillantottam a mellkasomra, s hasamra. Hihetetlen. Alig tudom elhinni, hogy az az istennő el akarta vinni Lillit, erre meggyógyított.

- Maga harcos lélek? - néztem az orvosra. Féloldalas mosollyal felemelte a kezét, s a nyakában lévő arany sárkány fejét megcirógatta, aki erre rám emelte barna szemeit.

- Általában azt hiszik, hogy nyaklánc, de valójában Rinn egy tőr - válaszolta.

- És harcos lélekként nem is akarja megszerezni a végzet kardját? - felhúzta szemöldökeit, s kezemre nézett.