A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~16. - Ismeretlen ismerős~

Tay a kis sárkányt nézte, majd lassan felnézett rám. Nem mondott semmit, hátat fordított nekem amit egyáltalán nem értettem. Szét nézett, és halkan becsukta az ajtót, majd újra felém fordult.

- Ő az állatod? - Fejével a kis sárkányra bökött, aki megdöbbenésemre hozzám futott, és elbújt a lábam mögött. - Azt mondták, hogy fekete sárkánnyal láttak. - Egyenesen a szemeimbe nézett.

- Mit akarsz? - Csak vállat rántott.

- Miért rejtegetted? Miért csináltál hülyét magadból?

- Nem hiszem, hogy ezt pont veled kellene megbeszélnem. Még mindig, sőt sohasem akarok veled harcolni. És ha megbocsájtasz. - Kis sárkányt a kezembe fogtam, mire két ujjamat átölelte a mellső lábaival, de nem vette le a szemét Tayról.

- Ő az, igaz? - Kérdésétől befeszültek az izmaim. Hátra néztem rá a vállam felett, de ő nem nézett rám, csak előre. - Ő a Végzet kardja.

- Honnan veszed ezt a marhaságot? - Megránduló arccal néztem rá, amikor megharapta az ujjam. - Maradj csöndbe. - Szűrtem a fogaim közt.

- Meg se szólaltam! Mit kell velem így beszélned?!

- Ne emeld fel a hangod. - Csak rám öltötte a nyelvét, amin már a szemeimet forgattam.

- Egész jó összhangban vagytok. - Mindketten Tayra néztünk, aki már felém volt fordulva. - Desmond, én a te helyedben nem mennék haza a főbejáraton. - Értetlenül néztem rá. - Van pár vendége az iskolának.

- Mi? Milyen vendége? - Kezeit a zsebébe süllyesztette, mire felé fordultam.

- Két férfi. - Bólintottam. - Az egyikük mellett egy ló van, amit beborít a tűz. Maga a férfi magas, vér vörös haja, és szemei vannak. - Mintha ismerős lenne.. - Másikuk sötétbarna hajú, mogyoró barna szemekkel, és egy szintén sötétbarna nyest fekszik a nyakában.

- Nagyon ismerősek ezek.. - Motyogtam.

- Mivel őrök. - Rákaptam a tekintetem. - A tűz, és a-

- Föld. - Bólintott. - Az a férfi, aki bevitt engem a börtönbe. - Kis sárkány felkapta rám a fejét. - Mit keresnek itt? Beszéltél velük?

- Nem. Senki se mer közel menni hozzájuk, bár apád oda ment hozzájuk. Szerintem még mindig velük beszél.

- Menj vissza. - Lenéztem a kis sárkányra, de ő erősített a lábai szorításán és a fejét rázta. - Kérlek. - Felváltva nézett a szemeimbe. - Ha haza érek, ígérem, hogy kint lehetsz. Még Bewitcher is.

- Ígéred? - Bólintottam. - Rendben. - Teste kezdett átlátszó lenni, majd fehér füst lett belőle, ami vissza áramlott a pólóm alá. Felnéztem Tayra, de ő még mindig érzelem mentes volt.

- Mit akarsz tőlem? - Elnézett rólam, majd újra rám. Mégis a sóhajtásán a szemöldökeim ráncoltam.

- Én semmit sem akarok tőled. Elegem lett, ennyi az egész. - Szavaival még inkább összezavart engem.

- Abból lett eleged, hogy nem fogadom el a kihívás papírodat?

- Is. - Bólintott. Elsétált mellettem, amit végig követtem a szemeimmel. - De más is áll a háttérben. - Kinyitotta az ajtót, hátra nézett rám majd kilépett a csarnokból. Kétkedve, de követtem őt, mégis alig kellett az egyetem kapuja felé néznem rögtön észrevettem őket.

Apa és Zakari a két férfi előtt voltak, és láttam, hogy beszélnek. Egyikükről se tudtam megmondani, hogy idegesek, vagy egyszerűen folyton érzelem mentes az arcuk. Mégis ahogy közeledtem feléjük a vörös hajú férfi úgy fordította felém a fejét. Egyenesen a szemeimbe nézett, amitől ökölbe szorultak a kezeim.