A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~49. - Esély egy új közös életre~

Desmond

"Lassan lenéztem magamra, vért köpve fogtam a hasamat, ahol egyre több vér volt. Majd egy világos kék kard fokozatosan lett látható, aminek a pengéje az én véremtől fénylett. Ajkaim közül folyt a vér, zúgott a fülem, és éreztem ahogy térdre esek, majd oldalra.

Mielőtt lecsukódtak volna a szemeim meg láttam három alakot a villámok fényében. Kwon Ji-yong. Jung Hoseok. És Lee Hoseok. Mindhárman vigyorogva néztek rám, szólni akartam, de nem tudtam.

S elkapott a sötétség..

~***~

- Des.. - ismerős hang tompán jutott el hozzám. - Desmond! Hallasz?! - Ismerős kezek a vállamnál fogva ráztak, de nem tudtam semmit se reagálni rá. Tehetetlenül feküdtem. - Könyörgöm Desmond, nyisd ki a szemed! Hallod?! Nyisd ki, kérlek.. - s ekkor zokogva borult rám. Kezdtem felismerni, de nehéz volt tisztán gondolkozni.

- Mily tragikus.. - Ji-yong gúnyos hangját tisztán hallottam. - Szegény Desmond, figyelmetlensége, és ostobasága miatt ugyan arra a sorsra jutott, mint az ősei.

- Ti?! Mégis miért tettétek?! - ismerős hang hirtelen elakadt. - Hogy.. Hogy tehetted?! - Ordította a fülem mellett, amire megrezzentek az ujjaim. - Képes voltál megölni valakit, csak hogy Ji-yong újabb átok körforgást indítson el?!

- Ne is hallgass rá, Hoseok. Jackson Wang - Jackson? - Végre elérted, hogy a kis Desmond felfigyeljen rád, és most elfogod veszíteni. Őszintén sajnállak.

- Ne haragudj, ez fájni fog - suttogása végre eljutott az elmémig és most már felismertem őt. Mit keres itt? Hogy került ide?! Hirtelen határozottan kirántotta a kardot, amitől még több vért hánytam. Fájt, mégis áldottam érte. Ezzel elérte, hogy ne kerüljek vissza a sötétségbe, pedig a vérveszteségem miatt hamar újra elfog kapni. Ki kell bírnom.

- Nem hittem volna, hogy segíteni fogsz nekem - nevetett fel Ji-yong. Éreztem, hogy a hátamra fordít, s valamit a hasamra szorított. - Ugyan Jackson, kár hiú ábrándokba rohannod. Desmond haldoklik. Bármelyik percben ki le-

- Fogd be a pofádat! KinMooék ide fognak jönni, és megmentik, te meghalsz!

- Kár - éreztem, hogy megint megmozdít. - Mivel jönnek az őrök még hamarabb véget vetek az életének. - Sziszegte Ji-yong. - Öröm volt megismerni - Jackson még jobban húzott magához, s most már a testemmel is éreztem, hogy a hátam a mellkasához ér. Egyre jobban kezdett tisztulni a fejem, és most már érzékeltem is. Épp ezért hallottam Sysy-t, de míg én próbáltam a szemeimet kinyitva hirtelen valami hideg keresztül hatolt a mellkasomon.

Jackson légzése elakadt, én ismét vért hánytam, ahogyan Jackson is a vállamra. Egész testében remegett, ettől függetlenül szorosan tartott. Majd a hideg penge kihúzódott a mellkasomból, de tudtam nagyon jól, hogy Jacksont is eltalálta. Ezért akartam, hogy ne jöjjön. Hogy legalább neki ne essen baja, erre minden tervemet keresztül húzza!

- B.. - próbáltam szólni neki. - B-Bew..! - Lihegve, nehezen mégis sikerült résnyire nyitni a szemeimet. Bewitcher piros szemei rám terelődtek, majd lassacskán a füstje körbe ölelt minket. - H-házat.. - motyogtam. Résnyire nyitott szemeimen keresztül láttam Ji-yong elképedt arcát, amivel engem nézett, de amint Bewnek sikerült elképzeltetni vele a házunkat már zavart lett.

- Mégis mi ez?! - kiabálta. - Hogy kerültem ide?! - Ingerülten körbe forgott, és kardjával hadonászni kezdett. Ettől függetlenül vártam, hogy éppen úgy forduljon felém.