A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~5. - Nem minden az, aminek látszik~

Az idő kezdett estefelé húzódni. Én már rég a kiképző csarnokban ültem, és csak néztem a nyápicot, ahogy az elsősökkel foglalkozott. E miatt végig nézhettem, ahogy előhívja az állatját, ami egy hó párduc, ritka akár csak Zakari, de a kard alakja az hihetetlen gyönyörű volt. Hófehér, akár a frissen hullott hó, még a pengéje is. Teljes ellentéte Bewitchernek..

Habár azt láttam, hogy Wonhoval és Jacksonnal neki is meggyűlt a baja. Már én is megsajnáltam, ahogy a fejét fogta a két fiú miatt. És e miatt is volt, hogy az osztályt elküldte, de őket még ott tartotta, valahogy arra saccoltam, hogy arra kéri őket, amire én is legelőször. Bár arra egyáltalán nem számítottam, hogy a másik kettő felém sétálnak, majd nyögve rogytak le a két oldalamra.

- Elfáradtatok? - Hoseok nem válaszolt, csak bólintott. - Ha eleget gyakoroltok, akkor könnyebben fogjátok bírni. 

- Ahh.. Lehetetlen. - Jimin sóhajtva nyújtotta ki a lábait. - Megpusztulok a fáradságtól..

-  Még nem tudjátok kezelni az erejüket, persze, hogy elfáradtok. - Mindketten rám sandítottak, majd vissza hármójuk felé. Jackson ismét Sysyvel harcolt, bár látható volt rajta, hogy már nem menekül, hanem hárítja, vagyis kész arra, hogy legyőzze az állatját.

- Hyung. - Jimin felé néztem, de ő nem nézett rám. - Igaz, hogy egyedül neked nincsen állatod? 

- Így van. - Felém kapta a fejét, én mégis előre fordítottam a fejem. - Vagyis mindenki így tudja. 

- Tudtam. - Félszemmel Hoseokra néztem. - Szerinted nem vettem észre, hogy Hope nem fogadott el gazdájának, mégis a lábam mögött volt? És kétlem, hogy a jelenléted miatt félt volna tőled. - Szemeimet forgattam a kuncogásán. Felálltam, mire mindketten rám néztek, és levettem a kezemről a kötést, majd Hoseok felé fordultam.

- Vigyázz rá. - Döbbenten bólintott, bár inkább a kezemet nézte. Közelebb sétáltam Jacksonékhoz, mire Wonho és a nyápic felém néztek, de az utóbbi rögtön a jobb kezemre nézett. - Jackson, Wonho. - Jackson és Sysy megdermedtek, és felém néztek. - Harcoljatok máshol, vagy nézzetek minket, engem nem érdekel. De tartsatok távolságot, ha nem akartok Bewitcher ereje csapdájába esni. - Szemem sarkából láttam, ahogy Sysy Jackson mellkasának repült, amin elmosolyodtam. 

- Még órám van, taknyos. - Felhúzott szemöldökkel néztem rá, ő mégis előhívta az állatját.

- Nem órád van, csak itt tartod őket. - Rántottam vállat. Elkomorodott, és a párduc átalakult a kard formájába, amin elmosolyodtam. Felemeltem a jobb kezemet, amin ott volt Bewitcher alakja. Könyökömtől egészen a kézfejemig tekeredett rajta, feje pedig a kézfejemen pihent lehunyt szemekkel.

- Tudod, - Kérdőn néztem rá, közben elkezdett fekete füst gomolyogni a kezem körül, és lassacskán a jel felemelkedett. - rejtély számomra, hogy miért kötöd le egy egyszerű fáslival. - Félszemmel a kezemre néztem, de Bewitcher már kinyitotta a szemeit, majd le ugrott a földre. - Úgy tudtam minden Tinynek fehér az állatja. - Bew ásítva a fenekére ült.

- Így van. - Felnéztem rá. - Mindenkinek fehér.

- Ezért rejtegeted. - Bólintottam. Bewitcher fölé emeltem a kezem, mire elkezdett újabb fekete füst gomolyogni körülötte, majd megállt a tenyerem alatt, és lassan felvett egy korom fekete kard formát. Két kezembe fogva óvatosan kihúztam a tokból, és tisztán láttam nyápic döbbent szemeit. - Ilyen kardot se láttam még, vagyis inkább katanát.

- Véleményem szerint semmi különösebb nincsen benne. - Magam elé emeltem, de csak mosolyogva néztem a pengén lévő japán cseresznyefa virágokat. - Nos, készen állsz? - Nyápic a tokból kihúzta a kardját, majd a tokot a földre dobta, amin nagyobb lett a mosolyom.

- Az állatod átalakulását látva, minden bizonnyal füstöt tudsz kreálni. - Felhúztam a szemöldökeim. - És sajnos el kell szomorítsalak, de a fény káprázatát nehéz felül múlnod. - Hümmögve a pengére néztem, majd félszemmel a nyápicra.

- Nem minden az, aminek látszik. - Katanát közelebb emeltem magamhoz, amin már a szemöldökeit ráncolta. - Bew, repítsük el őt a cseresznyefákhoz. - Suttogtam. Nyápic beállt egy védekező állásba, és láttam, hogy a kardja pengéje elkezdett világítani, mint amikor a nap rásüt a csillogó hóra.

Katana pengéje körül fekete füst keletkezett, amit nyápic felé irányítottam, de akárhogyan próbálta a fénnyel elűzni nem sikerült neki. Egy idő után nem is foglalkozott a füsttel, csak felém futott úgy emelve a kardját, hogy biztosan oda nézzek, de nem sikerült neki. Sajnálatára nem ő az egyetlen, aki ilyen képességgel rendelkezik, mivel az apámnak is ilyen. Apa pedig elmondta, hogy az ilyen erővel rendelkezők hamar eltudják érni, hogy ránézzenek a kardra, majd bármit eltudnak az ellenségükkel képzeltetni. De van egy gyenge pontjuk.

Ha becsukod a szemed, akkor nem hat a képességük, habár életveszélyes művelet..

Ugyan ezt tettem én is, addig míg nem hallottam a kiáltását, mire kinyitottam a szemeimet. Mindkettőnket körbe ölelt Bew fekete füstje, de míg én semmit sem láttam nyápic a fejét kapkodta, ami miatt a kardja fénye kialudt.

- Mi a..? - Fejét kapkodta, ami elég murisra sikerült neki, bár nem csodálkoztam rajta. Bewitcher ereje nem csak füstből áll, hanem illúzióból is. Nyápic nem lát mást, csak virágzó japán cseresznyefákat, amik körülötte vannak.

- Nyápic. - Felkapta a fejét, maga elé emelve a kardját. Hangomat hallja, de azt, hogy hol állok azt már nem. - Adok egy tanácsot. - Közelebb sétáltam hozzá, de ő körbe forgatta a fejét, és próbálta betájolni a hangomat. - Vigyázz, hogy hova lépsz, nehogy véletlen belehátrált a katanámba. - Szavaimra teljesen megdermedt.

Lassan a háta mögé sétáltam, és a tokkal megérintettem a háta közepét, mire a karddal hátra pördült, de még időben leguggoltam, és a lábammal kibuktattam, amitől hátra zuhant.

- Ne mozdulj. - Katana hegyét a torkához szegeztem amint felakart állni, de ahogy megérezte megdermedt. Teljes döbbenettel feküdt a földön, és a kard kiesett a kezéből, mire vissza alakult az állat alakjába. Füleit lecsapva feküdt a gazdája fejénél. - Bew. - Füst kezdett halványulni, majd véglegesen vissza áramlott a katana pengéjébe. Elvettem a torkától, visszatettem a tokba, és Bewitcher visszatért a lelkembe, amitől a jele újra a jobb kezemen volt. Jobb kezemet nyújtottam nyápic felé, amit akadozva ugyan, de elfogadott, és segítettem neki felállni. 

- Te.. - Döbbent szemekkel nézett rám, majd a kezemre. - Te nem a füstöt uralod? - Mosolyogva a fejemet ráztam. 

- Füst az alapja neki, de azzal a füsttel az ellenség szemei elé olyan illúziót tud alkotni, amit valóságnak hisz, és érez is. - Bólintott.

- Szóval ezért éreztem a virág illatot. - Bólintottam. - Még mindig nem értem miért rejtegeted. Hiszen ezzel a képességgel erős lehetnél. - Elfordítottam róla a tekintetem, és Hoseok felé sétáltam. Mind a négy fiú elnyílt ajkakkal ültek, és csak néztek rám. Hoseok kezéből kivettem a fáslit, és vissza lekötöttem a kezemet. 

- Azért rejtegetem mert szégyent hoznék apámra, amiért fekete sárkány az állatom. - Vissza fordultam nyápic felé, de már ő is felém sétált. - Bewitchert én nem győztem le, ő már a születésem óta bennem van, ahogyan még 6 éves se voltam, amikor találkoztam vele. Igaz még csak bébi volt. - Láttam, hogy a szavaimra elmosolyodott. - És mint láttad, - Már a szemöldökeit ráncolta. - én bennem nem lehet a végzet kardja, mert Bew nem engedné neki.

- Igaz. - Bólintott. - Apád tudja, hogy van állatod? - Bólintottam.

- Tudni tudja, de hogy mi is ő, és hogyan néz ki, azt már nem. És nem is akarom, hogy meg tudja. Rendben? - Végig néztem rajtuk, mire mindannyian bólintottak. - Egyébként, - Nyápic felé fordultam. - Desmond Tiny a nevem. - Sóhajtott, és elmosolyodott.

- Choi KinMoo. És még mindig idősebb vagyok nálad. - Lesajnálóan néztem végig, ahogy intve kisétált a csarnokból.

- Gyerekes még mindig. - Jacksonék kuncogására rájuk kaptam a tekintetem. - Na gyertek. - Mosolyogva sétáltak be mellém, és egyszerre hagytuk el a csarnokot..

🍁

Nos, remélem tetszett nektek.❤