A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~27. - Ismeretlen érzések~

Zek

Egy érzésre összeráncoltam a szemöldökeim, majd oldalra néztem. Bár amit láttam azon elmosolyodtam. Desmond ismét elaludt, de az arca az enyémhez ért. Boldog voltam ettől, de közben feszélyezett is, mivel túl közel volt hozzám az arca, mégse tehettem semmit..

Vagyis tehettem volna, hiszen aludt, tehát nem is érezné. Mégis bennem van, hogy rögtön megszegném azt, amit ígértem neki. Ettől függetlenül elég nehéz visszatartani.

Nagyot nyelve pillantottam le az ajkaira, amik résnyire nyíltak. Olyan érzéseim vannak Desmond felé, amit Jinwoo mellett nem éreztem. Jinwoonál ugyan olyan voltam, akár Des első találkozásánál. Szerettem őt, erről félreértés ne essék, de Desmond mellett olyan érzésem van, mintha bármit megtennék érte. Mintha én lennék fiatalabb nála, és ő lenne az idősebb. Talán a Királyi vér miatt, amiről Bewitcher beszélt?

Beharapott alsó ajakkal óvatosan fentebb ültem. Amit most tenni akarok annyira nem is lehetne tiltott, pontosítva számomra nem az. Nem tudom, hogy nála mi megy át egy határt, vagyis tudom, de annál kisebb dolgot azért megszeretnék tenni.

Ahogy fentebb ültem Desmond álla a vállamon volt, így felemeltem a kezem, és az állánál fogva magam felé fordítottam a fejét. Komolyan egy alvó embert akarok megcsókolni?! De...

Ismét nagyot nyelve közelebb hajoltam hozzá és a fejem kissé oldalra döntve óvatosan összeillesztettem az ajkainkat. Egyáltalán nem akartam semmi olyan nagy dolgot, csak legalább egy pillanatra érezni akartam, de valamire egyáltalán nem számítottam. Amikor éreztem, hogy elmosolyodik elrántottam a fejem, mégis alig fogtam fel az ujjai a tarkómon voltak, és vissza húzott magához.

Lehunyt szemekkel viszonoztam a csókját, ami túl jól esett. Szinte rögtön átvette a domináns szerepet, de amint megéreztem a nyelvét az egyik kezemmel a csuklójára szorítottam. Mégis ahogy egyre vadabb lett a csókunk, én úgy egyre többet szerettem volna. És ezt meg is érezhette, mivel elvált tőlem. Mindketten szaporán vettük a levegőnket, majd kinyitottam a szemeim, de az övéi is nyitva voltak.

- Szinte tudtam, hogy nem bírod ki. - Szégyenkezve lehajtottam a fejem, és őszintén szégyelltem magam. - Zek, én egyedül a szeretkezést tartom gyorsnak. Nem kell annyira vissza fognod magad, mivel nem fogok megharagudni.

- Csakis a szeretkezés gyors? - Félszemmel ránéztem, de amikor láttam a szemei forgatását már elmosolyodtam. Elvette a kezét a tarkómról és újra mindkét kezével a hasamat ölelte. - Félre ne érts, nem akarok rögtön ennél többet, csak.. Az arcod épp az enyémhez ért, és..

- Miért szabadkozol? - Csak vállat rántottam. - Te hitted azt, hogy alszom. És őszintén, ha te nem lépsz, akkor én tettem volna. Tehát mindegy. - Szavaira felkaptam a fejem.

- Hogy mi? - Döbbenten néztem rá, de ő mosolygott.

- Jól hallottad. - Egyenesen a szemeimbe nézett. - Ha te nem csókolsz meg, akkor én tettem volna. - Ismét közelebb hajolt hozzám, de én hirtelen még reagálni se tudtam. Teljesen ledöbbentettek a szavai. Ajkai súrolták az enyéimet, de még mielőtt összeértek volna berobbant az ajtó, mire oda kaptuk a fejünket.

- Jinwoo! - Említettre néztem, akinek kipattantak a szemei és felkapta a fejét.

- A jó édes...! - Remegő testtel az asztalra borult a nyakát fogva. - Ahh.. Ez fáj.. - Még szipogást is hallottam, amin felhúztam a szemöldökeim. - Miért kellet így ébreszteni?! - Újra ideges volt, és a rémült Siura nézett. - Auch.. - Fintorogva a nyakát fogta.

- Itt van Róbert. - Des felkapta a fejét. - Azzal az okkal, hogy érezte Desmond egyre gyengülő erejét, ezért eljött, hogy megnézze.

- Egyre gyengülő? Hiszen ébren van, és jól is van. - Siu rám nézett, amolyan lesajnáló tekintettel.