A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~25. - Vértestvériség vagy Halál?~

Éjszaka én egyáltalán nem tudtam aludni, mondhatni végig forgolódtam az egészet. Folyton KinMoo szavai jártak a fejemben. Nekem egyáltalán nem tetszett, hogy vértestvérek legyünk. Nem is azért mert olyan rosszul kezdődött az ismeretségünk, hiszen azóta kezdem megkedvelni. Főképp azért mert halálos a vérem. Ha az én vérem az ő testébe kerül, biztosan megfog halni, amit egyáltalán nem akarok.

És ezen gondolatok miatt volt az, hogy még reggel is bizonytalan voltam az egészben. Egyáltalán nem akartam megtenni, de még megpróbálni sem. De persze KinMoo hajthatatlan volt. Ő teljesen beleélte magát, amitől féltem.

Bár amikor reggeli után az edzőterem ajtaja felé sétáltunk, csak egyre jobban elhatalmasodott rajtam a félelem.

- KinMoo. - Hangomra megtorpantak, amit ilyen esetekben mindig is utáltam. Egy valakinek szólok, és szinte mindenki körülöttünk felém néz, akárcsak most. Mindannyian engem néztek. - De mindenkit KinMoonak hívnak. - Zek szemeit forgatva elfordult, és lesétált a lépcsőn, amit a többiek is követtek kivéve KinMoo.

- Tudod, ha 24 órát nem alszol még nem vészes, de az, hogy 48 órát sem, az már baj.

- Nem 48, mert mielőtt Jinwoo miatt felriadtam volna aludtam. - Felhúzott szemöldökkel összefonta a kezeit, ami miatt elnéztem róla. - Nem akarom ezt.

- Desmond, azt hiszem ezt már megbeszéltük.

- Nem, te csak kijelentetted. - Félszemmel ránéztem, de ő érzelem mentes volt.

- Pedig én tisztán hallottam a "Jó. Legyen." szavaidat. - Imitált hangjára éreztem, hogy megrándult az arcom. - Nem fogok meghalni. Lehet kárt tesz bennem, de nagyobb az élni akarásom, mint a te állítólagos halálos véred.

- De..

- Nincsen de! - Kinyúlt a kezemért, és a könyökömnél fogva húzott maga után. - Ha ilyen leszel az ellenséged előtt, aki egyesével öli meg a szemeid előtt a barátaid, akkor hatalmas nagy bajban leszel.

- Az teljesen más. - Szinte láttam, ahogy a szemeit forgatja.

Amikor leértünk a lépcső aljára az ajtók már nyitva voltak, de KinMoo berántott maga elé, amire persze a többiek felhúzott szemöldökkel néztek rám. Hátra fordultam, de ő addigra becsukta az ajtókat.

- Doyun. - Bármi szó nélkül elsétált mellettem. Nem tetszik, nagyon nem, ettől függetlenül egyáltalán nem lehet őt lebeszélni róla.

- Mi az? - Feléjük fordultam, és a biztonság kedvéért KinMoo tér feléhez sétáltam.

- Adj egy kést. - Doyunra pillantottam. Kerekre nőtt szemekkel nézett KinMoora. - Még ma. - Fogalmam sincs, hogy hogyan, de Doyun a ruhája alól előhúzott egy tőrt, amit KinMoo kezébe adott. - Kösz.

- Mégis mire készülsz? - Siu aggódva nézett rám. Persze KinMoo nem válaszolt neki, hanem elindult felém, és leült törökülésbe. Sóhajtva leültem elé szintén törökülésbe, és a szemeibe néztem.

- Szóval csak annyit kell tennem, amit este mondtál? - Bew mellettünk ült, de KinMoora nézett és bólintott. Mély levegőt vett, kifújta, majd a tőr élét a jobb tenyerébe fogta és végig húzta rajta. Láttam, ahogy megrándult az arca, de nagyobb reakciót nem mutatott rá. Tőrt felém nyújtotta, amit nagyot nyelve vettem el. - Nyugodj meg. - Felváltva néztem a szemeibe. Ugyan azt tettem amit ő, majd én is a jobb tenyeremet vágtam meg, bár én a fájdalomra felszisszentem.

- Mégis mit csináltok?! - Egyikünk se foglalkozott Jinwooval, csak egymás szemébe néztünk, és a jobb kezünket felemelve összeillesztettük a sebeinket.