A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~32. - "K" és "I" valódi kiléte~

- Jackson Wang? - Felém kapta a fejét, és tisztán láttam, hogy megkönnyebbült. - Te meg mit keresel itt?

- Valami Hyun Junhoo megkeresett engem azzal az ürüggyel, hogy egy fontos dologról kell velem beszélnie. - Szavait hallva hátra néztem Momoyara, aki mosolyogva bólintott.

- Szóval ők ketten az a bizonyos csapat? - Kérdeztem. Egyik szárnyát Tay hátára tette, és vele együtt bentebb sétáltak.

- Az ellenséged mellett van még két ember, akiket nagy titkok fednek. - Ezen a szemöldökeim ráncoltam. - Még én és a gazdám se tudjuk, hogy pontosan nekik mi is a céljuk, vagy egyáltalán mit is akarnak elérni. - Bólintottam.

- Ehm.. - Sóhajtva végig néztem rajtuk. - Szeretnék Jacksonnal és Tayal beszélni. - Néztem Zekre. - Remélem nem baj, ha lemegyünk.

- Engem nem zavar. - Zek szava ledöbbentett. - Szerintem a többieket sem. - JinMooék felé néztem, de még ők is mosolyogva a fejüket rázták.

- Nem tudom mikor végzünk. - Néztem újra Zekre. Kisebb mosollyal közelebb lépet hozzám, és megfogta a kezem, amin a szemöldökeim ráncoltam.

- Szeretnék veled beszélni, ha végeztetek. Ha este is van, és már alszok, kelts fel. - Aggódva néztem rá, de bólintottam. Kezemet felemelve az arcára simítottam, mire jobban beledőlt. Kisebb mosollyal közelebb hajoltam hozzá, és apró csókot adtam az ajkaira.

- Menjetek szobára. - Siu morgásán Zek elmosolyodott, én csak a szemeimet forgattam.

- Majd felébresztelek. - Bólintva ellépet tőlem. Tayra néztem, aki mély levegőt vett és lassan kifújta, de bólintott. Jacksonhoz fordultam, aki már felállt, de a padlót bámulta, amit nem értettem. Nem is foglalkoztam vele, csak betudtam annak, hogy zavarja a sok idegen és maga a könyvtár. - Gyertek. - Könyves szekrényhez sétáltam, és kihúztam azt a könyvet, ami kinyitja. Mindkettejüktől hallottam, hogy eláll a lélegzetük, amin halványan elmosolyodtam.

Amint kinyílt lelépdeltünk a lépcsőn, de mikor az ajtókhoz értünk megdöbbenésemre az nyitva volt. Emlékszem, hogy az első napomon is Jinwoo nyitotta ki kulccsal. Habár lehet azért, mert akkor hajnal volt, most pedig délután van már.

Szintén félre téve ezt a gondolatot beléptem és arrébb álltam az útból, hogy ők ketten is bejöhessenek. De megdöbbenésemre volt egy harmadik is, aki követett minket. Habár annyira mégse döbbentett meg, hisz Momoyaról van szó.

Bew, Amalilliseu, Sysy és Zénó hamar megtalálták a közös hangot megint csak annál a tónál, amin elmosolyodtam.

- Szóval miért kellünk mi ketten melléd, Desmond? - Tay még csak körül se nézve felém fordult, és rögtön a közepébe vág.

- Mindketten tudjátok, hogy mi a Végzet kardja, és miért van bennem? - Ekkor egymásra néztek, és újra rám. Sóhajtva leültem a homokba törökülésbe, amit ők is követtek. - Mint tudjátok az órákról a Végzet kardja egy szenilis Harcos léleknek az lelki társa. Ebben senki sem hitt ugyebár, csak legendának tartották. De maga a Végzet kardja ott ül. - Mutattam Amalilliseura, aki engem nézett, majd az őt figyelő Tayékra. Négy kis lábára ereszkedve közelebb sétált hozzánk, és felmászott a combomra a két fiú felé fordulva.

- Amalilliseu vagyok, a Végzet kardja. - Jackson döbbent szemekkel nézett végig rajta, amit nem csodáltam. Minden bizonnyal mást várt, nagyobbat, és férfi hangot. Tay meg ugye bár már találkozott vele, így meg se lepte.

- És mi köze hozzánk? - Kérdezte Jackson.

- Végzet kardját sokan akarják magukénak. Legelső gazdája ugyan természetes halált halt, a többi akik örökölték a vérvonalt már a többi irigy embertől. - Tay egyenesen a szemeimbe nézett.

- Szóval belebolondult abba, hogy a gazdái miatta haltak meg. - Bólintottam. - Akkor ha veled van, te is az vagy?

- Kim Shin, a legelső gazdájának a vérvonalát örököltem az anyám család fáján keresztül. - Mindketten bólintottak. - És őszintén én magam se tudom hogyan, de lett a több millió ellenségem közt egy, aki sokkal rosszabb, mint a többi.

- Ezt hogy érted? - Jackson kérdésére Momoyara néztem, aki engem nézett szelíd szemekkel.

- Gazdám rájött, hogy az az ellenség erősebb lett, mint Desmond, ezért próbál mindent megtenni annak érdekében, hogy Des ne kövesse az őseit. - Mondta a két fiú felé nézve. - Kim Tay. Jackson Wang. Mindkettőtöket figyelt.

- Mi?! - Egyszerre hördültek fel.

- Sok mindenkit figyelt, félre ne értsétek. - Úgy tűnt ettől valamennyire megnyugodtak. - Olyan embereket keresett, akik valójában egyáltalán nincsenek jóban vele. Ebből kifolyólag Kim Tay lett a legelső, akit többször is megfigyelt.

- Hát persze. - Hitetlenkedett összefonva a kezeit. - Persze, hogy rosszba voltam vele, amikor a legjobbak közé született, mégse volt állatja. Sőt még harcot se tanult. - Felháborodásán a szemeimet forgattam.

- Mintha én akartam volna ebbe a családba születni. - Sziszegtem. Villámló szemekkel nézett rám, de nem fordítottam el a tekintetem. Pár percig bámulhattunk egymásra, amikor egy torok köszörülés mindkettőnk figyelmét magára vonta.

- Fogjuk rá, hogy értem. - Bólintottam Jackson szavaira. - Miért éppen azokat kellett keresni, akik nincsenek jóba vele?

- Mert akik túl közel akartak kerülni hozzá, azok tudták, hogy ki i- - Momoya hirtelen elhallgatott, és lassan rám nézett. Szavait hallva nekem fokozatosan szorultak ökölbe a kezeim. Mindkét szárnyát felemelve eltakarta a száját, mintha ezzel semmisé tehetné a szavait. Mély levegőt vettem és lassan kifújtam, de egyáltalán nem segített rajtam.

- Akik túl közel akartak kerülni hozzá, tudták ki ő. Igaz? - Tay szokatlan komoly hangon szólalt meg. Mindkét kezem ökölbe szorult ahogy kezdtem felfogni, hogy mi történik körülöttem. - Az évek alatt egyetlen egy ember próbált minél közelebb kerülni hozzád, Desmond. - Fogaimat összeszorítva felnéztem rá. - És eltudom képzelni még azt is akarta, hogy megjelöld. Tudod, hogy mivel jár? - Bólintottam. - Megjelölted? - Fejemet ingattam. - Jól van. - Ő is bólintott.

- Miről beszéltek? - Jackson a fejét kapkodta köztünk.

- Tudod, hogy a Harcos lelkek közt jár valamivel a szeretkezés, nem? - Pislogott párat Tay kérdésétől, de bólintott.

- Ha bele élvez másikba, akkor megjelöli. - Tay bólintott. - És?

- Ha te megjelölnél engem, akkor te engem soha az életben nem tudnál bántani, semmivel. De én könnyedén pofon verhetnélek. - Jackson szemei kikerekedtek. - Ezért van, hogy a Harcos lelkek közt csak akkor lehet az elélvezés, ha mindkét fél megteszi a másikkal.

- Vagyis Desmond közelében lett valaki, aki elakarta érni, hogy bele élvezzen, evvel megkötözve, hogy nem bánthatja, de a másik fél könnyedén megölhetné. - Tay bólintott. - Ez az, akire gondolok? - Jacksonra kaptam a tekintetem.

- Honnan..? - Kérdeztem halkan.

- Láttalak titeket. - Mosolygott rám. Furcsa volt valami a hanglejtésében. Mintha szomorú lenne, de nem foglalkoztam vele.

- Sajnálom! - Momoya leguggolt mellettem, és a szárnyaival átölelt, ami teljesen ledöbbentett engem. Hirtelen még fel se fogtam, hogy pontosan miért sajnálkozik. - Nem kellett volna ezt elmondanom, neked kellett volna rájönnöd. Sajnálom.

- Ne sajnáld, Momoya. - Lassan felemelte a fejét, de a könnyes arcát látva elszorult a torkom. - Nem mondtál el semmit, hiszen én magam jöttem rá. Ugyan nem a tollaid alapján, hanem a szavaid. Ez miatt nem bánthat a gazdád. - Mosolyogtam rá. Szipogva bólintott és megtörölte az arcát.

- Szóval tőle kell megvédenünk téged, vagy egyszerűen melletted kell harcolnunk? - Tay hamar elfogadta, ami szokatlan tőle. Mégis ezzel valahol megnyugtatott engem. Ökölbe szorult kezeimet kiengedtem.

- Mellettem. - Feleltem. Jackson és Tay egymásra néztek, majd rám és bólintottak.

Kwon Ji-yong, most meg vagy.

🍁

Hm, lassan beindulnak a dolgok.~