A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~23. - Egyesített erő~

KinMoo

- Biztosan jó ötlet volt, hogy az a hülye vitte le Desmond ételét? - Siu kérdésére felnéztem rá az ebédemből. Elég feszült volt, és folyton a konyha ajtót nézte.

- Amíg nem hallunk valami zajt, addig nincs probléma. - Aggodalmas szemekkel nézett rám. - Egyél. - Aprót bólintott, és végre enni kezdett. Bár őszintén megmondva én nekem se tetszett, hogy csak úgy fogta magát, és elkészítette Des ételét. Sőt még ő maga se evett. Jinwoo bezzeg semmit sem reagált rá, csak evett teljes nyugalomban. - Remélem a te kezed nincs benne. - Épp egy falatott tett a szájába, de felkapta rám a fejét.

- Már miért lenne? - Felhúztam a szemöldökeim. - Attól, hogy együtt voltunk még nem olvasok a fejében. Megköszönném, ha nem gyanúsítgatnál. - Szemeimet forgatva fordultam vissza az ételemhez.

Léptekre mindhárman oda néztünk, de Doyunra a szemöldökeinket ráncoltuk.

- Ah, micsoda kivételezés van már Desmond felé. - Csak vigyorogva sétált a tűzhelyhez, és szedett magának ételt. - Zekinek reméljük nem fog baja esni. - Máris értetlenül néztem rá.

- Hogy érted? - Ételével felém fordult, és leült mellém.

- Letámadta Dest, úgy értem. - Jinwoo köhögni kezdett, és végre reagált is valamit. - És ha Desmond ellenkezni kezd, azt a két állatja kétlem, hogy nyugalomban néznék végig. Főleg Amalilliseu.

- Igaz. Állítása szerint az elején megakarta ölni, de amióta nevet kapott olyan mint egy féltékeny feleség, aki mindenkit utál, ha csak a kis férjecskéje felé közeledik. - Siu elnevette magát, de a szavain csak a fejemet ráztam.

- Nos, ebben egyet kell értenem Siuval. - Jinwoora kaptuk a tekintetünk. - Az a kis mocsok előszeretettel táncol az ember idegein.

- Miért? Mit tett ellened? - Rám nézett, majd sóhajtva hátra dőlt a székben.

- Este én nem tudtam aludni, ezért eldöntöttem, hogy elkezdem tervezni Desmond edzési tervét. - Szemem sarkából láttam Doyun keze ökölbe szorul. - De míg Desmond teljes nyugalomban aludt, az a kettő engem bámult. Hihetetlen idegesítő volt. - Bólintottam. - És aztán az a mocsok olyan hirtelen ugrott elém az asztalomra, amitől azt hittem szívbajt kapok.

- Megérdemelted. - Lesajnálóan nézett Doyunra, és már ennyiből tudtam, hogy jó pár napig vitatkozni fognak egymással. Én inkább jobbnak láttam, ha vissza fordulok az ebédem felé, és gyorsan megettem az utolsó falatokat.

Amint végeztem elmosogattam, de valahogy nem tartottam jó ötletnek, hogy én lemenjek az edzőcsarnokba, mert nem akartam semmi olyan szituáció szemtanúja lenni. E miatt csak a nappaliba sétáltam, könyves szekrényekhez léptem, és levettem egy szimpatikus könyvet. Vele a kezemben leültem a kanapéra és elkezdtem olvasni. Mégis olyan idegesítő volt, mert hihetetlen csend volt, jobban mondva síri csend, ami nem tetszett nekem.

Bár nem kellett volna elszólnom magam, mivel a könyv felénél se jártam, amikor valami kiáltás szerű hang ütötte meg a fülemet, ami lentről szólt. Összecsaptam a könyvet, és már felakartam állni, hogy lemehessek megnézni, de valaki gyorsabb volt.

Kinyílt a szekrény ajtó, ami mögül felbukkant, egy elég ideges Desmond. Szinte láttam a teste körül gomolygó fekete füstöt, vagyis valóban ott volt a füst. Basszus Zek, mégis mi a francot csináltál?!

- Des? - Rám nézett, de ő bármi szó nélkül elsétált mögöttem. Konyhába ment, hallottam, hogy a többiek is kérdezgetik, de nekik se válaszolt, és hallani lehetett az ajtó nyitódását, majd csapódását is. Újabb léptekre oda fordítottam a fejem, de Zek Malra támaszkodva lépdelt, amit látva valahogy egyáltalán nem sajnáltam. Bár az ledöbbentett, hogy a válla valamitől csillogott.