A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~19. - A Virág és a Düh~

Miután megtörténtek a bemutatkozások, KinMoo volt az, aki megmutatta a szobámat. Valójában a nappaliból nyílt még egy ajtó, és az rejtette a szobákat. Az egész egy egyszerű fehér folyosó volt, fekete ajtókkal. Öt ajtó volt, és mind az öt közepén ott voltak az elemek rajzai is.

- Te, KinMoo. - Felé fordultam, de ő elfordította a fejét. - Öt szoba, öten vagytok. Felfogtam. - Félszemmel rám nézett. - De mégis minek hoztál ide?

- Nos.. - Ki került engem, és a föld elem rajzzal ellátott ajtóhoz sétált, és rábökött. Már ennyitől éreztem, hogy minden vér kifuthatott az arcomból. - Vele leszel egy szobában.

- Miért vele? Nem is ismerem.

- Mert neki két ágya van. - Ezt olyan hangsúllyal mondta, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- KinMoo. - Egyik kezét a tarkójára simította, félszemmel rám nézett, de el is kapta rólam.

- Az istenit már! - Kifakadásán ledöbbentem. - Tegnap lett bevíve hozzá, mert neki nagyobb a szobája, mint nekünk.

- Ah.. Értem. - Bólintottam. - Végül is ő a vezető. - Sóhajtva bólintott. - Bocs, csak.. Szokatlan ez nekem.

- Nem gond. Mindannyian tudtuk, hogy ez lesz. - Biccentett a fejével, mire megindultam felé, és kinyitotta az ajtót. Előre engedett engem, de valahogy nem nagyon volt kedvem bemenni, mégis bennem volt, hogy miattam teszik. Miattam csinálják ezt, és ugyan nem olvasok a fejükben, ettől függetlenül egy rossz szót nem szóltak hozzám.

Nagyot nyelve bentebb sétáltam a szobába. Valóban nagy szoba volt, talán még három ágy is könnyedén elfért volna. Falak világos barnák voltak, ahogyan a ruhás szekrényei is. Két ágy a szoba két oldalán volt a falhoz tolva, középen kettő asztal, és az asztalok felett volt egy-egy ablak. Két ruhás szekrény szintén a falhoz voltak tolva, de az ágyakkal szemben voltak fordítva. Egyszerű, de kellemes szoba volt.

Jinwoo ágya felé néztem, ami szépen be volt vetve, majd az asztala felé. Egy laptop, füzetek, tollak, és két kép pihent rajta. Mégis a szobában szokatlan volt két dolog. Az én ágyam hófehér volt, még az ágy keret is, sőt az asztal is. Egyébként nem is értem minek nekem asztal, amikor csak gyakorolni fogok itt.

- Pakolj ki, öltözz át, utána gyere ki a nappaliba.

- Oké. - Végig néztem, ahogy KinMoo kisétált a szobából, még az ajtót is becsukta maga mögött. Sóhajtva ismét körbe néztem, de a táskámat az ágyra tettem, és elkezdtem a ruháimat bepakolni a szekrénybe.

Táskám legaljára tettem a törékeny dolgot, pontosítva egyetlen egy törékeny dolog. Egy fotó az édesanyámról. Kezembe véve mosolyogva néztem rá, és az asztalhoz sétáltam. Óvatosan letettem rá, de nehéz volt elszakítani róla a tekintetem.

Sok mindenben hasonlítottam anyára, sőt mindent tőle örököltem, mivel csak a hajam van apától. Anya sötét barna hajú, sötét barna szemű, és hihetetlen gyönyörű nő volt. Bár ezt is csak a kép miatt tudom..

Ismételten sóhajtottam, és átöltöztem, mivel hála Jinwoonak én még mindig a pizsamámban voltam.. Felvettem egy fehér pólót, és az egyik fekete melegítő nadrágot, majd kisétáltam a szobából. Furcsa, jobban mondva szokatlan volt abban a könyvtárban sétálgatni, ahonnan apa mindig óvva intett. Bár maga a lakók is furcsák..

Nappaliba érve mindenki rám nézett, ami miatt megtorpantam.

- Gyere, csücs ide. - Kétkedve néztem Siura, de hallgatva rá közelebb sétáltam, és leültem mellé a kanapéra. - Hívd elő a kardot. - Aprót bólintottam. Felemeltem a bal karomat, szóltam a kis fehérnek, de pár perc se volt fehér füst keletkezett, majd már a bal combomon ült.