A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~41. - Valaminek a kezdete~

+16

Jackson

Összeillesztettem ajkainkat, ami miatt hallottam, hogy élesen szívta be a levegőjét, mégse érdekelt. Még közelebb húzva elkezdtem mozgatni az ajkaim, amit nem viszonozva elhajolt tőlem. Értve a célzást kezeim lehullottak a testem mellé.

Nem szólalt meg, csak nézett engem kifürkészhetetlen tekintettel, mire elfordítottam a fejem. Valahogy számítottam ilyen lépésre tőle, de fájdalmasabb mint hittem. És még ha el is mondhatom, hogy megtettem semmire se megyek vele. Visszautasítása olyan, mintha kést szúrt volna a szívembe.

Vállamra érkező súlyra oda kaptam a fejem, de még reagálnom se volt időm olyan erővel lökött az ajtónak, amitől tüdőmben rekedt a levegőm. Felkapva rá a fejem hirtelen még meg szólalni se tudtam. Szemeiben olyan vihar dúlt, mint amikor a frissen hullott hóból hófehér forgószél keletkezik.

Mindkét kezével megtámaszkodott a fejem mellett, közel hajolt hozzám, amitől a légzésem szabálytalanná vált.

- Mégis mire véljem ezt? - Szűrte a fogai közt. Sikeresen feldühítettem.. - Mi volt ez?! - Kiabálta, mire az ütéstől félve összezártam a szemeimet. Légzése szaporább lett, meleg levegőjét az arcomon éreztem, vagyis még közelebb hajolt hozzám. Félve kinyitottam egy szememet, majd a másikat is. - Válaszolj!

- Semmire! Semmi se volt! - Kiabáltam. Megrándult az arca, amin nagyot nyeltem. - Nem volt semmi.

- Nem volt semmi? - Kérdezte halkan. Halk hangja sokkal ijesztőbb, mint amikor kiabál. - Akkor mi a faszért csókoltál meg?! Miért tetted?!

- Mert! - Láttam, ahogy összeszorítja a fogait. - Megakartam tenni! Legalább nem Zekre gondolsz! - Persze, fájdítsam még a szívemet.. - Végre nem rá gondolsz, végre nem bántod magad azzal, hogy ő már nincsen. - Néztem a szemeibe.

- Azt mással is el lehet érni. Nem kell ez miatt megcsókolni a másikat. - Sziszegte.

- Bocs, hogy ennyire hülye vagyok. - Szűrtem a fogaim közt. - Bocs, hogy ennyire rosszul csókolok!

- Ki a fasz beszélt itt arról, hogy hülye vagy és rosszul csókolsz?! Egy kurva rossz szót nem mondtam rád!

- Akkor miért baszod fel magad ennyire ezen?! Bezzeg, ha más tette volna, akkor nem csinálnál így!

- Ha más tette volna még meg is ütöm!

- Na persze. - Néztem rá lesajnálóan. Összeszűkítette a szemeit, s közelebb lépet hozzám, de már nem érdekelt. Elbasztam mindent, és ami szakadék köztünk volt olyan széles és mély lett, amit sehogy se tudok rendbe hozni. - Nem kell hazudnod erről. - Mély levegőt vett, nem szólt csak ököllel az ajtóba ütött közvetlen a fejem mellett. Erejétől csengett a fülem, még a szemem is megrándult tőle, de nem tettem szóvá.

- Olyanokat veszel a fejedbe, amik feleslegesek. - Nézett a szemeimbe. - Ha más tenné, még örülnék is neki, mi? Te ennyire hülyének nézel? - Húzta fel a szemöldökeit. - Rohadtul nincs kedvem ahhoz, hogy közülük valaki fogja magát és lesmárol. Ha mégis megtenné rosszabbul járna, mint te.

- Mint én? - Hitetlenkedve mutattam magamra. - Ugyan miben járna rosszabbul? Hogy megütöd?! - Kiabáltam. - Az ember segíteni akar, erre leüvöltöd a fejét, mert ehhez van kedved! Mégis szerinted miből van az én lelkem?!

- Sokkal másképp bánok veled, mint a többiekkel!

- És én azzal mit kezdjek?! Olyan reményt adsz nekem, ami hazugság! Nekem ilyen más bánásmód nem kell, csak jobban bántasz!