Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Bicikli pálya

- Amióta a falak, Daisuke szerint. - felelte szarkasztikusan Katsuya.
Hiromi felugrott az ágyról ijedtében alig tudta hova tenni a történteket, ő képzelődik, vagy a macska tényleg megtanult beszélni? Nem, állatok kizárt, hogy társalogjanak biztosan a magány miatt hallucinál. Idegesen ütögette fejét igyekezett észhez téríteni magát. Kapkodva lélegzett, fal sápadtan hátrált Katsuyától, majd a telefonhoz nyújt. Orvost, pszichológust, pszichiátert keresett az interneten.
- Tedd azt le! - szólt rá komolyan Katsuya.
- Nem vagyok normális, beszélgetek egy macskával. - mondta remegve Hiromi.
- Nincs semmi bajod, ember. Mi vagyunk túl fejlettek, alábecsültétek fajunkat! - felelte.
- Mélységes bocsánatáért esedezem, amiért nem feltételeztem, hogy a macskák közül bármelyik is tud kommunikálni a nyelvünkön. - mondta a lány kicsit felszabadultabban.
- Hiromi, ugye? - kérdezte gondolkozva Katsuya.
- Igen.. Az a nevem. - válaszolta a lány félénken.

  A macska lefeküdt, viszont halálosan csendben maradt ezután. Hiromi is abbahagyta a sírást, elrakta telefonját és szomorúan az ágyára dőlt. A plafont nézte, ha jobban belegondolt egészen hasonlított rá. Egydimenziós, sík, holt fehér, kedvtelen élettelen, olyan mint ő. Ekkor eszébe jutott Katsuya mondata "Ha nem veled laknék én sem látnálak". Tényleg ennyire vészes lenne? Változtatnia kellene valamin, talán akkor Daisuke is észrevenné? De hát micsodán, morfondírozott. Sportokban ügyetlen, szakkörökbe reménytelen jelentkeznie, hiszen még rajzolni sem tud szépen. Sakkozásban mindig kikapott kiskorában apjától, úszni a mai napig képtelen, igazán semmiben se érezte jónak magát.

- Mit tudsz a nagy szerelmedről? - törte meg a csendet a macska.

- Sajnos kevés alkalmam adódott szót váltani vele. Az anyja állatorvos, az apja informatikus, a nagybátyja az iskola igazgatónk, és van egy húga, Karura. Gyalog jár haza, de valahogy mindig később ér be, mint mi. Három jó barátja Hazel, Masashi, Teru szünetekbe állandóan együtt lógnak. Van egy holló fekete motorja, és imád segíteni másokon, ennyit. - sorolta fel Hiromi.
- Ez nem túl sok. - ismerte be a macska.
- Szerinted van motoros pálya a városban? Talán kijár néha oda, ha viszem a biciklimet összefuthatok vele! - reménykedett Hiromi.

- Micsoda? - kérdezett vissza a macska.
- Biztos nem tudod mi az. Annyira még se vagytok fejlettek, közlekedési eszközök ráülsz és elszállít bárhova. Gyere megmutatom! - ajánlotta Hiromi.
    Kikísérte a garázsba, ahol apja autója szokott állomásozni. A sarokban azonban ott támaszkodott rózsaszín kerékpárja, bukósisakja a kormányra volt rakva. Elől kis kosár díszítette éppen ideális macska ülőhely.
- Pattanj fel! - mondta Hiromi kedvesen.
- Érdekes szerkezet.. - ismerte el Katsuya.

    Biciklivel átszelték a fél várost pályák után kutatva, közben macskája is betekintést nyert környezetéből. Ámultan csodálta, talán sose látott hozzáfoghatót. Hiromi örült, hogy tetszik neki, viszont aggódott, hogy szinte sehol sincs motoros gyakorlási lehetőség. Kerékpározókat pillantott meg, ugrattak, trükközgettek, de egyik sem volt közülük Daisuke. Csalódottan visszafordult, abszolút nem volt olyan pálya, amilyet ő keresett.
- Hiromi! - integettet felé egy ismeretlen lány.
- Szia! - köszöntötte zárkózottan.

    Az ismeretlen lány kék színű biciklijét közelebb tolta hozzájuk vidám arckifejezéssel. Vállig érő fekete haja volt, sötét barna szemei és fehér sportos trikót viselt rövid nadrággal. Nagy érdeklődéssel nézte az ugratókat a pályán, olykor maga is eltervezte, hogy indul.
- Gyakran kijársz ide? - kérdezte Hiromi.
- Ugyanezt akartam megtudni tőled. - vágta rá az ismeretlen lány.
- Most vagyok itt először, csak bringáztam és gondoltam megállok őket nézni. Nagyon jók én már összetörtem volna magam! - mondta Hiromi.
- Tényleg? Honnan tudod? Ki sem próbáltad! - ellenkezett az ismeretlen lány.

    Katsuya rosszat sejtett ebben, ezért gyorsan kiugrott a kosárból. Teljesen higgadtan landolt a földre és ridegen bámulta az embereket. Hiromi kerékpárját erőből meglökte a másik lány, azzal utána tekert. Eszméletlen gyorsan gurultak, majd felfelé kanyarogtak. A jelenlévők mind rájuk figyeltek, szurkoltak hajráztak nekik.
- Most szaltózz! - kiabálta felé nézve az ismeretlen lány.
Hiromi kicsit sem volt biztos abban, hogy menni fog, de kénytelen megcsinálni, ha nem szeretne elesni mindenki előtt. Erősen megmarkolta a kormányt elemelte a földtől a bicikli elejét összpontosította koncentrációját a levegőben való fordulásra. Sikerült, gyönyörűen küzdötte le az akadályt, hibátlanul landolt a talajra.
- Szép volt! - tapsoltak körülötte.
- Ez az, többször ki kellene járnod, óriási voltál Hiromi! - dicsérte az ismeretlen lány.
- Köszönöm. - hálálkodott szégyenlősen.
- Egyébként évfolyamtársak vagyunk, Masashi említette a neved, onnan tudom. - tájékoztatta illedelmesen a lány.
- Miért tette volna, alig beszéltem velük. - csodálkozott Hiromi.
- Elszánt macska gyógyító vagy azt mondta, külön díjat kaphatnál érte! Masashi említette milyen állapotban került Daisukéhoz, szegényke. Ne aggódj pletykálódásról szó sincs, alapjáraton véve barátok vagyunk. Elnézést, milyen faragatlan tudok lenni, Mitónak hívnak. - mutatkozott be a kék biciklis lány.
- Örvendek! - viszonozta a gesztust Hiromi.