Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Féltékenység krémje

Abban erősen kételkedett, hogy ez tényleg így lett volna. Valójában sohasem gondolta eképpen. Számára mindig is roppant fontos személyiség volt Daisuke, azt nem tudta megmondani miért. Annak a srácnak a képét idézte fel, aki úgy érezte hogy segíti, valaki néha néha azért odafigyelt rá.
Mint amikor a szakadó esőben fölé tartotta az esernyőt. Kicsiny gesztus de annál többet jelent egy lány szívében.
Akár, olyan emléket ,ami végigkíséri az egész életét. A fiúnak viszont semmi más nem történt, mint kisegített egy csuromvizes elázni készülő személyt. S kettejük között ez a soha egybe nem folyó történet jött létre, mint két messzi tengerpart ,amik felett a hidat sem tervezte meg senki. Egyenrangúan élnek a saját világuk verziójában. Egyazon történet, de eltérő szempontokból.
Még most is pontosan ugyanott tartanak, mint amikor a segítségeket máshogy értelmezték. Az öngyilkosságból kiragadott összetört ember, akinek semmi más nem járt fejében leszámítva szeretteiket, azokat a szerencsétlen áldozatokat, melyeket azokon a szörnyűséges napokon elvesztettek, akaratlanul veszi figyelmen kívül mennyire fontos  megmentőjének. Pusztán arra tud gondolni hogy embersége szónokol belőle.
Viszont minden érzelme odaadóan csakis kifejezetten hűséges hitveséhez főződik. Más szóval Yoshikihez. Hiromi változatában, aligha foglalt helyet férje, egyedül Samui miatt ragaszkodott a hagyományos családmodellhez.
Azonban a folyó partján nem volt illem, etikett, fia, kutyája, macskája palota császár hitves semmi mindössze ők ketten és a bámulatos végtelen. Talán életükben most először álltak egymással szemtől szemben korlátok nélkül. Megszűnt az a karszt ,hogy ki tartozik menő diákok vagy a vesztesek kategóriához. Sem gyönyörű Wakaméhoz hasonló elragadtató leányzók. Az örök szabadság mámorában talán ideális alkalom volt, hogy a két lélek végre összeforrjon, ahogyan mindig is szánta a sorsuk. Vagy legalábbis Hiromi biztosan így érezte, hiszen ennél közelebb már képtelenség volna jutni kiszemeltjéhez.
- Tudod .. - hahotázott zavarában a lány - én nem bántam volna, hogyha elolvasod azt a naplót.
Daisuke erre nagyon meghökkent nem értette miért mondja el ezt úgy hirtelen.
A kellemetlen szituációban mozgolódni kezdett úgy akár a mérgezett bolha, akire különleges büdös bogárirtót fújtak. Sürgött forgott már azt sem tudta merre nézzen annyira kínos a számára érthetetlen reakció, amelyet az imént Hiromitól halott.
- Nem szeretek turkálni mások magánéletében. - szögezte le a fiú - Tudom mi tartozik rám és mi az, ami hatókörömön abszolút kívül esik.
- Pedig ez jobban kellene, hogy foglalkoztasson, mint valaha gondolnád! Teljesen hozzátartozik az az ügyedhez, amin olyan régóta fáradhatatlanul dolgozol! Ugyanis te vagy az első számú oka, annak hogy ebbe a világba csöppentünk Naoya segítségével! - fakadt ki Hiromi.
Azt jól tudom hogy te tervelted ki az egész akciót, abból a célból miképp a legendás drogbáró közelébe tudj férkőzni és azt is, hogy egyszerű tinédzser lánynak néztél, vagy talán egy buta libának, aki bele fog szeretni értelmetlenül egy menő fiúba. Majd elkeseredettségében a Code Joysu hatását fogja igényelni. Pontosan így gondoltad, netán tévedek? -folytatta indulatosan Hiromi.

- Olyasmi, viszont negatív jelzőket szedd ki belőle és máris teljesen jó lesz az elméleted. - ismerte el Daisuke.
- Igazság szerint Naoya is éppen ilyen áldozatokat keres magának. - ismerte el Hiromi. - Csalinak legalább jó vagyok, tudom  bár egyáltalán nem érdekel téged, de abban a naplóban a te neved szerepelt! - mondta dühösen Hiromi, miközben abban a pillanatban igazán ő sem tudta hogy mi ütött belé. Régi énje képtelen lett volna, így ilyen egyenesen a képébe vágni. Hangjában határozottság szinte félelmetes erő szivárgott kifelé.
- Megbeszélhetnénk ez máskor? - terelt a témát azonnal másik irányba Daisuke. - Fontos, hogy Kasame mellett maradjak ezekben a rémséges időkben ő éppen ugyanúgy szenved, mint én! Hiromi vedd észre hogy ez valóság, amiben itt vagyunk, nem tinédzserek iskolában! Köztük nem volt az égadta világon semmi. Ahogy ebben az életünkben úgy a túlvilágon külön leszünk egymástól. - zárta le Daisuke.
     Csak messzebb és messzebb sodródott az a két part híd nélkül ki tudja meddig. Daisuke makacsul megtagadott minden érzelmi megnyilvánulást, amire csak lehetőség lett volna s, bár voltaképpen szívesen tisztázta volna a dolgokat mégis igyekezett elvonulni.
Szemében égett egyszerre a gép, amivé változott lánya halála után és a  hajdani Daisuke keveréke.
Hiromi csalódottan nézett utána, de megértette hogy miért csinálta. Persze jól tudja, milyen az amikor az embernek felelőssége van elvégre neki ott volt Yoshiki és Samui ennek fejében.
Beszélgetésük nyomtalan eltűnt, mintha sosem történt volna meg. A napló titka ugyan gazdájára talált, ám célba azt nem.. Vagyis igazából pusztán egy másik kérdésre adott választ. Ez a beszélgetés hasznosabb lett ,mint bármelyik kommunikációjuk egymás közt, ami lezajlott életükben. Noha nem pont azért amire gondolták, hogy ők majd Naoya legyőzése után hazatérnek és boldog pár lesznek odaát.
Épségben békességben szeretetben ásó kapa nagyharang nem választja el őket. Szavaik ennél jobban célba sem találhattak volna, ugyanis cseppet sem voltak egyedül. Valaki végighallgatta a sötét komor árnyékból mindent amit mondtak. Az alak felszívódott, mihelyst Daisuke elhagyta a folyót. Lopakodóan nesztelenül, becserkészte Hiromit, mint amikor a vörös szemű macska az éjszakában mérlegeli egerét. Rövidesen magára hagyta és gyűlölettel az arcán távozott. Az események sorozata után egy még váratlan következett. A császári palota ajtajába küldemény érkezett. Egyenesen az volt ráírva nyájasan hogy a gyönyörű Hiromi császárné számára készítették.
Olyan szépségápoló szer, csodakrém melytől úgy ragyogni fog akár a Sarkcsillag.
A császárné megtalálta, s kezébe vette  sokáig nézegette, vizsgálta vajon mi lehet az.. Azonban a legkevésbé sem bízott egy vadidegen által küldött csodaszerben. Hiába biztatta hogy kenje az arcára azt megtagadta.
Katsuya ugyanúgy nem helyeselte, sőt irtózott a szagától. Annyira intenzív különleges aromája volt hogy a macska ragaszkodott hozzá vigyék el mutassák meg Daisukénak.
Az alak ezt azonban már semmilyen körülmények közepette nem engedhette,  így hát taktikát váltott. Egyenesen rátámadt Hiromira éj fekete maszkot viselt, azzal takarta arcát, mellé sötét ruhát húzott, hogy semmilyen körvonala ne lehessen megállapítható.
Arra azonban nem számított hogy a császárné bizony jóval erősebb nála. Hóval jéggel esélye sem maradt szembeszállni, végül úgy döntött feladja. Megpróbált elmenekülni a palotából,Katsuya utána küldte három állatát ,de ebből mindössze kettő üldözte, az utolsót Daisukénak szánta. Igyekezett üzenni vele, hogy minél hamarabb jöjjön oda.
Ezzel a krémmel ölték meg annak idején Keikyot is, az a ronda méreg,ami eltorzította, majd férjét általa elátkozottá tette, felesége bosszús lidérces kísértéseivel. Ennyi év után.. talán még egyszer felfedi magát.. viszont lehet hogy most utoljára a krém - tükör gyilkos. Kohara sebesen elment Daisukéért, aki újból nem ért oda időben.
- Azt hitted engem ilyen könnyen megölhetsz? - kérdezte Hiromi.
A támadót elkapta, s erős hóval körbe véve lebénította,úgy hogy többé ne tudja egyetlen porcikáját se mozgatni.
- Hogy juthatott hozzá ilyen halálos méreghez? - vizsgálta a krémet Hiromi.
- Naoya. - felelte Katsuya.
-  Te mindenre azt hiszed rögtön, hogy az ő műve. Pedig nem tartom valószínűnek! Miért használna egy férfi szépségápoló terméket? A fiúk gondolkodása nem ilyen, ha ő megakar ölni akkor megteszi magától. Nincs szüksége efféle eszközökre. Csak nekünk nőknek ilyen jellegzetes a csinosság utáni vágy, nem igaz, Kasame? - szólította nevén leleplező módon.
Körülötte hóból kart, kezet, ujjakat formált, azzal letépte az álarcot. Alóla előre hullott  a támadó vállára  hosszú fekete haja. A férfi ruhából valóban egy nő alakja villant ki. Bosszús, rosszindulatú tekintettel méregette Hiromit, s kényszeredetten undort kifejezően gesztikulált felé.
- De hát miért? - kérdezte Katsuya döbbenten.
- Féltékenységből. Látott minket a hídon, tudtam hogy figyel valaki direkt vallottam "szerelmet" akkor. - mondta tárgyilagosan Hiromi.
- Hazudsz! Átkozott fruska! A császárnénak tartja magát, mégis a háta mögött az én férjemmel szajháskodott! - szitkozódott Kasame.
- Nem csináltunk semmit! - szólt vissza Hiromi védekezésképpen.
- Ezt meséld el Yoshikinak. - mondta Kasame bosszúvágyó mosollyal az arcán.
- Én pedig regélek neki majd arról miképp mentette meg Hiromi az életem az öngyilkosságtól, amíg a kedves feleségem ott állt és csupán hallgatózott. Az cseppet sem érdekelt, hogy levetem magam, de, ha másé lennék nem bírnád. Hiromi és köztem nincs semmi, egy jó barát, aki segíteni akart rajtam. Te viszont, szánalmas és közönséges gyilkos vagy. - szólt közbe Daisuke. Körülötte helyeslően bólogatott a színes páva világos lila fényt bocsátva ki magából.
- Ne nevezz így! Az egészet miattad csináltam! - fakadt ki keserűen Kasame.
- Mit? Hogy megmérgezted a legjobb barátnődet és betegesen feltételezed minden nőről a legrosszabbakat? Mit szólna drága lányunk, hogy az anyja, akivel oly sokáig éltünk együtt nem más, mint gyilkos? - kérdezte Daisuke felelősségre vonva feleségét.
- Csak azért tettem mert szerettelek! - erősködött rimánkodó hangon Kasame.
- Dehogy! Pusztán magadért csináltad! Nem értem, miért pont én kellettem neked. Talán mert féltékeny voltál Keikyora? A szomszéd fűje mindig zöldebb? - veszekedett vele Daisuke.
- Az a kis liba mindent megkapott életébe, hiszen a nagy Sadan mester lánya volt! Minden, ami Keikyojé az enyém is lehetett volna! Engem persze senki sem akart feleségül venni! Pedig én sokkal okosabb voltam mindkét Sadan lotyótól! Egy ócska prostituált volt! Vagyok olyan szép s talán még jóval gyönyörűbb, mint ők! Megöltem a semmirevaló Sadan ringyót és nézd mim lett! Büszke nemes férjem, csodás gyermekem, idővel születhetett volna több is, de ez itt Keikyo hasonmásaként tönkre tenne és elvenné tőlem, amit megszereztem! - sikította dühtől összeroppanva.
- Ne beszélj így a feleségemről! Tartsd tiszteletben az emlékét! - szólt rá Daisuke.
- Még egy cafka nem tesz tönkre engem! - vicsorgott Kasame, majd gúnyosan Hiromira fintorgott.
- Vezessék el! - utasította Yoshiki .

Kasame kiszabadult a hóból, Hiromi jéghideg kezéből, de egyenesen landolt a katonákéba. Először a sötét dohos börtönbe vonszolták, később bitófára. Kasame kivégzése után Daisuke még inkább összetört. Először Keikyo, aztán Karu, most a felesége. Mi mást veszíthet el még?
- Sajnálom. - mondta szomorúan Hiromi.
- Bevallom egy pillanatra már kezdtem komolyan venni, hogy te tényleg szerelmes voltál belém! Viszont amikor mondtad, hogy végig tudtad, hogy Kasame ott áll arra gondoltam mekkora idióta vagyok! Jól túl jártál az eszünkön! Bravó, Hiromi hamarabb kerítettél kézre egy bűnőst, mint mi! De, mondd miből jöttél rá, hogy Kasame volt Keikyo gyilkosa? - csodálta Daisuke.
- Nos, a krémből. Az elejétől tudtam, hogy csak nő lehetett az elkövető. Aztán átgondoltam milyen okból gyűlölhet ennyire lány egy másikat. Nálunk gyakori a féltékenység. Szóval azt kérdeztem ki lehetett irigy Keikyora? Természetesen az aki tudta, hogy mije van, amivel ő nem rendelkezik. A klasszikus féltékeny barátnő,  Kasame. - fejtette ki Hiromi.
- Tényleg! Nekem ez eszembe sem jutott volna! Képtelenek vagyunk a lányok eszével gondolkodni! - ismerte be Daisuke.
- Mi pedig fiúval, ezért fogjátok ti elkapni Naoyát. - biztatta Hiromi.
- Még, ha annyi nyomunk lenne, mint neked volt Kasameval kapcsolatban! Szerencse volna! Nekünk nincs semmink! - csapott ököllel a palota falába Daisuke.
- Katsuya szerint Naoya a Kilenc Lótusz csarnokát keresi. Vágyik az örök életre. Yoshiki Karu sírjába tette a tekercset, így a császári család már nem célpont. Viszont a lányod koporsójára vigyázni kell és ha éjjel valaki megpróbálja ellopni, kihallgathatjuk! - próbálkozott segíteni Hiromi.
- Ahhoz előbb meg kellene találni a csarnokot! Katsuya járt már ott ugyan, de fogalmam sincs miképp. Kilenc fogalom tárgyi reprezentációját megtalálni elég nagy fejtörést okoz. - mondta egykedvűen Daisuke.
- Szinte megjegyezni is lehetetlen őket. - helyeselte Hiromi.
- A nagy részét, ha fejbe vernek se tudnám elmondani. Egyetlen hagyott nyomott bennem. - mondta Daisuke, azzal leült a lépcsőre.
- Melyik az? - foglalt helyet mellette.
- A megújulás. Rám férne már, főleg ilyen múlt végett. - mondta Daisuke.
- Érdekes, én a felvilágosodással vagyok így. - reagálta halvány mosollyal az arcán Hiromi.
- Szerintem te már vihetnéd a mérgezett krémet, elég világosan találtad ki a gyilkost. - ajánlotta Daisuke.
- Ezt a tanácsot átadom Katsuyanak.  - mondta Hiromi elgondolkozva.