Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Naoya halála után

Gonzálesz döbbenten értesült Naoya megrázó a haláláról, a körzeti pszichiáter megállapította, hogy Daiana bizonyára megszállottként, egészségtelen szerelmet érzett Meari iránt. Ez okozhatta a lány valószínűleg vadállatok által okozott támadását. Naoya mentális gondolkodása semmiképp sem volt stabilnak nevezhető, és a Meari iránt érzett megszállottsága is vitte végül a sírba. A temetésének óriási feneket kerítettek, rövidesen mindenki legendás drogbáró baleset vesztéről beszélt. Gonzálesz több száz kitüntetésben részesült Naoya végleges megállításáért, az ügynökség valamennyi tagjával egyaránt.
Vivit pedig kórházba szállították. Hideo feladta magát, ezért enyhítették ellene a vádakat. Végül mégis börtönbe zárták pár évre, mint a drogbáró cinkostársaként tevékenykedőt. Meari holttestét feltárták a vendéglő mögött, az apja kérésére a városi temetőben helyezték nyugalomra a Takai család valamennyi tagja mellé.

- El sem hiszem! Vége van. Lezárult, Naoya halott! - mondta lelkesen Gonzálesz kollégáinak.
- Ezt meg kell ünnepelni! - helyeselték.
- Szép volt Hiromi, nélküled sosem jöttünk volna rá, Meari ügyére, vagy a Naoyához való kötődéséhez! - veregette hátba a még sokkhatás alatt álló lányt Kim.

Hiromi megszeppenve hallgatta a dicséreteket, ők azzal voltak elfoglalva, hogy elkapott egy legendás drogbárót, míg egy embert szó szerint előtte gázoltak halálra. Ezt elég ijesztő és durva viselkedésnek tanúsította tőlük. A megrázkódtatás helyett mások jó ízűen beszélgettek, nevetgéltek, felszabadultnak érezték magukat. Gonzálesz büszkén sztorizgatott arról miképp kapták el Naoyát, s hogy milyen szívesen védik a város lakóit. A Gimnázium sztárjává Hiromi vált, nem győzte kerülni a kacifántos kérdéseket. Hirtelen mindenki vele akart barátkozni, még soha sem érezte magát ennyire közkedveltnek.

- Hiromi! Igaz, hogy te kaptad el Naoyát? - futkostak utána.
- Ez annyira király! - dicsőítették.
Végül szembe találta magát Gregoriánnal és Margarettel kézen fogva, de a tanár úr csak hálásan biccentett felé.
" Tehát mégis felhívtad" gondolta megkönnyebbülve Hiromi újra együtt látva a párost. Gregorián sokat változott, amióta visszakapta a feleségét, sokkal kedvesebb, emberségesebb lett. Hiromival különösen jó viszonyt ápoltak, szünetben elmesélte neki miért viselkedett olyan furcsán, hogyan tépte ki belőle a lelkét a csarnok ereje.
Látszólag minden rendbe jött Naoya hálával, megszűnt a város terrorja. Újra béke lett úrrá a vidéken és az ügynökség soha nem volt még annyira értékelve, mint akkor. Gonzáleszből sugárzott az öröm, mint, aki egy valóra vált álmot élt át. Naoya halála után sikerült kézre keríteni Sakurai doktort. Távoli ország szigorított börtönébe zárták. Életfogytig bezárásra ítélték,soha többé nem látta a hazáját, valamint messzire kerülnie kellett a pszichiátereket.
Mindenki olyan boldog volt, szinte kicsattantak az örömtől, egyetlen embert leszámítva. Hiromit, ő nem kapott semmit Naoya halála után. A barátai továbbra is lelketlenek maradtak. Úgy tűnt a bárót hiába ütötte el az autó, a Code Joysu hatása fent maradt, ahogyan azt megjósolta.
Ráadásul Samui sürgette minél erősebben, hogy térjenek haza a feudalizmus korába az apjához. Oh igen már kezdte elfelejteni, hogy házasságra lépett egy férfival, akit a legkevésbé sem szeret. Viszont Samuinak hála újra eszébe kellett jutnia, hiszen otthon várják. Yoshiki már biztosan ideges miatta, mihamarabb vissza kell térnie a csarnokba megint. Nem ragadhat a modern korban semmiképpen.
A gimnáziumban hiába nézett szét a másik világban meghalt személyek után kutatva. Pusztán Rumikó robotmódjára dolgozó élettelen testét látta. Sakae elment anélkül hogy rá nézett volna, s ő hiába volt a naphőse szomorúnak, magányosnak érezte magát. A kertjében feküdt elásva a legjobb - barátja Yuu, holtan, a szerelme üres tekintettel bámult rá, majd másik lányhoz sietett a kórházba.
- Szerencsére minden a régi. - mondta szarkasztikusan Daisuke után nézve.
- Nem adta vissza a lelkeket a csarnok. - állt mellé Gregorián.
- Többé semmit sem tehetek. - hajtotta le a fejét szomorúan Hiromi.
- Vissza mész a feudalizmusba? - fordult hozzá Gregorián.
- Igen. - bólintott Hiromi azzal magára hagyta tanárát.
Naoya haláláról több száz újságcikk készült név szerint említve Mearit, Daianat és köztük Hiromit is. A lány nem győzte hangoztatni, hogy csapatmunka volt és alig tudta lerázni magáról az embereket. Idegesítették az új barátnak jelentkező sokaság, akik követték őt mindenhova, hiszen csak a régieket szerette volna visszakapni. Bánatosan teltek napjai, már nem is gyűlölte annyira Naoyát, mint egykor, úgy érezte, ha él, ha halott neki mindenképpen pocsék élete van.
A feudalizmus korában ragadt Hazel és Sakae Yoshiki oldalán maradva igyekeztek rendbehozni a császári udvart. Viszonylag hosszú idő alatt, de végül sikerült nekik. A császár vissza vette trónját, majd a csillagokat fürkészve várta családját.
- Már olyan régen elragadta őket! - sóhajtotta.
- Ne félj, hamarosan vissza térnek. - nyugtatta Hazel.
- Aggódom, mert azt sem tudom mi történt. - mondta Yoshiki a sötét szabad égbolt alatt állva.
- Hiromi egy másik világból jött, a csarnok azért vitte el mert ott volt rá szükség. - magyarázta Hazel.
- Tudom, de nagyon hiányzanak. - mondta Yoshiki, majd lassú sétába kezdett.
Hazel követte őt, s igyekezett nyugtattatni közben.
- Mondd csak te éreztél már úgy, hogy egy nő nem szeret téged annyira, mint te őt? - kérdezte váratlanul Yoshiki.
Megálltak a palota kertben, s az ott elterülő kis hídra terelődött a tekintetük. Hazel meghökkent a kérdésen, viszont jobbnak látta, ha őszintén válaszol rá. Kissé elpirult az arca, s meglehetősen feszülten mocorgott közben.
- Nos.. Igen. - mondta sokatmondóan.
- Sakae? - fordult hozzá Yoshiki kíváncsian.
- Ő nem olyan lány, akit könnyű megszerezni, élből utálja az én fajtámat, esélyem sincs nála. - magyarázta Hazel elkedvetlenedve.
- Érdekes egy lány, ha jól tudom minden barátja meghalt, ő Kitsune! - ismerte el Yoshiki.
- Tudom, félő, hogy velem szintén végezne a sors, ha kikezdenék vele. - mondta kellemetlenül Hazel.
- Ő egy Kitsune, talán sosem tudod meg. - helyeselte Yoshiki halvány mosollyal az arcán.
Sakae kint ült a sötétben a teraszon, egykori róka füleinek köszönhetően éles hallásával minden szót hallott. Saját meglepetésére is azonban ellenszenv vagy utálat helyett melegség öntötte el szívét. Elmosolyodott rajta, talán tetszettek neki mélyen legbelül a hallottak.
Másnap reggel különösen, szokatlanul kedves volt Hazellel, a császári palotában összeszoktak, s egyre több időt töltöttek együtt. Sakae úgy tűnt egészen megkedvelte a fiút. Természetesen tartott tőle, hogy a rókadémon átka megöli mindazt, amiről úgy gondolja nem igazi szerelem. Viszont abból semmi rossz sem sülhet ki, ha kicsit kedvesebben bánik Hazellel, mint gimnazista korában, ahol annyira undokul beszélt vele, akármit is csinált.