Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Az igazi Meari

Andréjjal együttesen meggyőződtek róla, hogy Naoya ténylegesen az ő lánya lehetett. Ekkor már ketten siettek az ügynökségre, és szerencséjükre ott találták Gonzáleszt, akinek alaposan beszámoltak mire jöttek rá. A főnök csodálkozva tátva maradt szájjal hallgatta mennyire messzire ment el egy tinédzser lány rossz társaságba keveredése.
- Igen teljesen világos, de mégis annyira abszurd! Naoya lány?! - ismételte megrökönyödve.
- Az egész életünk hazugság volt. - tette hozzá Kim lesújtóan.
Hiromi nem szeretett volna bele menni az előítéletekbe, úgy gondolta kapott az a lány már a múltjában eleget érte, éppen ezért igyekezett témát váltani arra, hogyan tudnák tőrbe csalni Naoyaként. Gonzálesz felvetette a használjuk fel Samuit - féle tervet, amit azonnal lemondtak miután az anyja ideges ábrázattal fogadta. Kim szerint egy újabb lánnyal kellene elő csalogatni, de Hiromi tudta, hogy ezt már próbálták és bizony csúnya vége lett, tehát ezt is kénytelenek voltak elvetni.
Tanácstalanul meredtek egymásra, feltűnően hiányzott Daisuke onnan. Mindig is ő volt az ügynökség agya, nélküle elvesztek. Senkinek sem jutott eszébe használható terv. A négy fiú nélkül pedig még ráadásul egyenesen kivitelezhetetlenné vált az összes.
Gonzálesz tudta, hogy milyen súlyos érvágást szenvedtek, mikor a Code Joysu lecsapott rájuk, majd likvidálta őket.
- Nem kapjuk el. - jelentette ki végül Gonzálesz csalódottan, azzal sajnáló tekintettel elvonult tőlük.
E közben Vivi otthon nyavalygott az új cipője miatt, melyet egy közeli üzletben vett, viszont zokniban próbálta fel harisnya helyett, így leesik a lábáról.
- A fenébe! - csapta földhöz. Túl vastag a lábfejemhez! - tette hozzá bosszúsan.
- Topánkát zokniban felpróbálva fogalmam sincs mit vártál. - mondta közömbösen Daisuke.
- Vissza viszed? Hátha kitudom még cserélni? - kérte Vivi.
- Nincs rá garancia. - jelentette ki Daisuke.
- Ez nem lehet igaz! Akkor vegyél nekem másikat! Nincs mibe kimennem az utcára! - nyavalygott tovább.
- Te sose tudtál vásárolni. Valahányszor próbálkozol vele katasztrófa a vége. - válaszolta Daisuke egykedvűen.
- Ti fiúk nem is sejtitek milyen nehéz nekünk lányoknak jó ruhákat találni! - hisztizett Vivi.
- Főleg, ha egy vagyonba kerülnek és ráadásul rosszak. Neked a kezedbe sem való pénz. - mondta Daisuke őszintén.
- Oh tényleg? Jól van akkor ne vegyél! Majd el leszek itthon cipő nélkül, amíg megpusztulok! A barátomnak fontosabb a pénze, mint az én kényelmem! Mindent értek, annyit nem képes tenni értem, hogy egy kis szívességet tegyen nekem! - szónokolta sértődötten Vivi, majd keresztbe tett lábakkal és ölbe tett kézzel levágott a konyha székre.
- Jó kapsz ujjat. - mondta unottan Daisuke.
- Tényleg? Jaj annyira aranyos vagy! - tapsolt örömében Vivi.
- Viszont velem kell jönnöd, felpróbálni. - tette hozzá.
- Mibe?! - förmedt rá Vivi - Nincs cipőm! - mutatott a lábára.
- Ott a szabadtéri sportcipőd. - legyintett Daisuke egy ócskább barna cipő felé.
- Azt én fel nem veszem! - fakadt ki végig sértetten Vivi.
- Muszáj lesz, le kell mérni a lábad. - mondta Daisuke végszóra.
Vivi legnagyobb bánatára kénytelen volt felvenni a rémes barna cipellőjét. Nem tetszésének hangot adva feltűnően botorkált benne, hogy éreztesse mennyire rosszul érzi magát benne. Többször meg is kellett állniuk út közben, mert a lány lábfájdalomra panaszkodott.
- Így soha sem érünk oda. - jelezte neki Daisuke.
- De ez vág! - sikoltotta Vivi.
- Mert rosszul lépsz benne. - állapította meg Daisuke elnézve a lány sérüléseit.
- Borzasztó! Nem tudok tovább menni, leakarom venni! - patáliázott Vivi út közben.
- Kellet neked vastag zokniban topánkát felpróbálni. - szidta le Daisuke.
- Felveszel? - fordult hozzá a földről felemelt kezekkel Vivi.
- Ennyire azért nem haldokolsz! - hezitált Daisuke.
- Kérlek! Légyszíves! Az olyan romantikus! - vinnyogott neki Vivi.
- Felállsz vagy itt hagylak. - felelte a lány meglepetésére komoly tekintettel Daisuke.
- Milyen gonosz vagy! - mondta Vivi, majd érthetetlenül sírva fakadt érte, miközben azt szajkózta, hogy Daisuke őt nem szereti.
A fiú egyhamar rá unt a gyerekes viselkedésére, majd még nagyobb meglepetésére valóban elfordult tőle és otthagyta a földön ülve.
- Daisuke? Most hova mész? Héj, velem mi lesz? - kiabált utána Vivi elkeseredetten, azonban párja nem fordult vissza többé hozzá.
A lány hangosan felsírt, szinte haldokló módon, miközben fájlalta a lábát. Azt kiabálta "Daisuke gyere vissza" ám néhány járókelő furcsálló tekintetén kívül mást nem kapott.
- Jól vagy? - kérdezte tőle egy arra járó duci nő.
- Vág a cipőm, fáj a lábam, és itt hagyott a barátom. - panaszkodta.
- Oh szegény, hadd nézem! - ajánlotta fel segítséget mosolyogva a nő.
- A barátom nem jött vissza.- sírt tovább Vivi kétségbeesetten.
- Ez nem olyan vészes, drágám, kicsit pihensz meglátod jobban leszel, nézd csak tőled nem messze áll egy vendéglő, ismerem a tulajt kedves fiatalember. Ne az utcán sírdogálj ilyen sok idegen előtt! - ajánlotta a duci nő.