Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Naoya halála

- Mit tudsz te a gyűlöletről?! - förmedt rá izzó szemekkel Daiana.

Tekintetéből a bánat, fájdalom és a harag sugárzott azonos időben. Megvetette a világot, mindenkit, s talán saját magát is. Őt, akinek ugyanúgy része volt Meari szörnyű sorsában. Erre gondolni sem bírt, másokon vezette le a belső feszültségeket. Már csak egy dolgot akart, megölni mindet! Azt a lányt, aki az imént tiszteletlenül beszélt régi szerelme emlékéről és nem értette meg őt. S vele azonosan a társait, azokat kik ellene esküdtek fel! Megakarta húzni a ravaszt, oh igen, érezzék a bosszú édes ízét!

Daisuke viszont gyorsabban reagált nála, rá lőtt a kezére. Csúnyán érzett a golyó helyén, és a fájdalomtól elejtette a háromlövetűt is. Gyorsan utána kapott a padlón koppanó fegyvernek, azonban Gonzálesz lefoglalta azt.

- Vége van, Daiana! - jelentette ki a főnök a háromlövetűvel a kezében.
- Azt hiszed? - kérdezte gúnyosan ellenfelük, majd zsebeiből hosszú tűkkel ellátott injekciókat vett ki. - Szerintem közel sincs. - sziszegte fenyegetően.
- A pisztolyokkal szemben azok ott, ne nevettess! Fel a kezekkel és irány a börtön! - szólt lenézően Gonzálesz.

A főnök mit sem törődve Daiana fenyegetésével a háromlövetűt kezei között szorítva közelebb ment hozzá. Farzsebéből magabiztosan egy láncos bilincset húzott ki, s úgy gondolta probléma nélkül rá teszi a fogolyra.

- Vigyázzon! - kiáltotta Hiromi, amint meglátta, miképp igyekszik beledöfni Gonzáleszbe a tűt Daiana.

A főnök meghátrált, észre sem vette, hogy ennyire közel volt hozzá az injekció. Daiana fejéhez szegezte a háromlövetűt ezzel jelezve, hogy hagyjon fel a kis trükkjeivel.

- Azt hiszi egyedül vagyok? - kérdezte a díler, majd a mögötte ácsorgó testőrei felé biccentett.
- Gyerekjáték lesz leszerelni őket. - vonta meg a vállát Gonzálesz, Daisuke felé fordulva.
- Sakurai doktor még mindig szabadon, kiválóan ért a tudományágakhoz, ha engem el is kap, ő viszi tovább az üzletet. - szögezte le Daiana.
- Megtaláljuk a barátod. - mondta higgadtan Gonzálesz.
- De előbb vigyázz, nehogy megszúrjon a tű! - fenyegette ismét Daiana s újból megkísérelte őt eltalálni vele.
- Dobhatnád is, de kétlem, hogy úgy zuhanna, ahogy neked tetszik! - gúnyolódott Gonzálesz feldühítve még inkább Daianát.
- Meari nem ezt akarná! - sikoltotta Hiromi.
- Honnan tudod, hogy ő mit szeretne? - tudakolta Daiana.
- Meari pusztán áldozat volt, te túl mentél minden határon. A bosszúd súlyosabb, mint, amit Mearival tettek! Az intézetből 18 éves korában kiengedték volna egyébkéntis felesleges volt megszöknie. A bezáratását pedig magának köszönhette, mindenki tudja mivel jár a fiatalkori drog fogyasztás. - magyarázta Hiromi.

Daiana összerezzent a komoly szavak hallatán. Arcátlan, mocskolni, hibásnak meri beállítani az ő szeretett Meariját? Hiszen ő áldozat volt! A világ, a rendszer, a társadalom szerencsétlen kiszolgáltatott báránya. Már olyannyira szét feszítette a végtelen düh, hogy helyben szívesen megfojtotta volna bármelyiküket. Dacosan tűz piros arccal méltatta válaszra megvető stílusban.

- Az egy börtön volt! Meari több, mint drogos mondtam már! Úgy mint mindenki más, csak a boldogságot kereste! Büntetni azt aki az áldozat? S ilyen mocskos módon beszélni róla? - támadta le Hiromit.

- Pusztán annyira próbáltam rá világítani neked, hogy Meari sem volt álszent. Éppen úgy téged beleértve, hiszen te vitted bele a drogokba. Később veled beszélte meg azt a szökést, amibe bele is halt. Mi végzett vele? - kérdezte Hiromi.

- Farkasok, vagy kóbor-kutyák. - válaszolta helyette Daisuke.

- Ezt honnan tudod? - kíváncsiskodott Hideo meglepetten.