Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

A kilencvenes évek boszorkánya

Daisuke számára nem állt össze a teljes kép, s veszett lelke akadályozta is, hogy konkrétabban utána tudjon járni. Aligha puszta villanások, távoli emlékképek zuhatagai voltak a füzetek, de semmi több. Kétség kívül megoldhatatlan üggyel állt szemben a régi életében. Tudta , hogy ez akkor abban a pillanatban sem lesz másképp.
- Zűrös múltja van annak a lánynak. - mondta végül komoran, majd visszarakta a világos kék füzetet a szürke szekrényébe. Valahol mélyen a belső kényszer megmaradt, hogy megtudja mi történhetett Meari szökése után, viszont a csarnok lélek elszívása erősebb volt annál.
- Daisuke, kérlek próbáld meg felidézni Karu alakját! - kiáltott Hiromi, majd futásnak eredt utána.
- Haza megyek Vivihez. - válaszolta a fiú könnyedén.
A név hallatán Hiromi megtorpant, hát persze el is felejtette, hogy Daisuke mindig valaki mással van együtt egész életében. Először Wakame az áruló Naoya szeretője, majd Keikyo a féltékenység áldozata, harmadszor Kasame a gyilkos, végezetül Vivi, akiről nem akarta tudni mik derülhetnek még ki ezek után. A fiú valami különleges vonzással rendelkezett, ha a pocsék kapcsolatokról volt szó. Persze tudta jól, hogy Daisuke bűntudatból vette feleségül Kasamét, Keikyot pedig a Sadan mester iránti tisztelet érzéséből kérte meg, mégsem tudta könnyen túl tenni magát rajtuk.
A fiú balhés feleségei végett nem igazán bízott az új barátnőiben sem. Wakamét illemből hívta a bálra ugyan, de mi a helyzet Vivivel? Ő mégis hogy jött ide? Azt a lányt alig ismerte még kevésbé volt logikus számára, mint az előzőek. Nagyon olyan benyomása támadt, hogy Daisuke lassan már mindenkivel össze jön csak éppen vele nem akart a múltban. Ettől a szörnyen lehangoló gondolatmenettől, olyan szomorúnak és reménytelennek érezte magát, mint mikor Yuu oldalán írta a rózsaszín naplóját. Hiromi újra ugyanaz a kislány volt, aki hasonló elképedt csalódott szemekkel nézett a szeretett fiúra, aki mást választott helyette, akárcsak Vivivel kapcsolatban. Ő nem süllyedt volna le Kasame szintjére a méreg krémmel, viszont az egy igazság, hogy szívesen megszabadult volna ő is Daisuke összes barátnőjétől.
A fiú haza ment Vivihez, Hiromi megint hátra hagyottként végezte. Ráadásul marcangolta a bűntudat, amiért egyáltalán ilyenek megfordulnak a fejében, hiszen ő férjezett! Mit szólnának hozzá a többiek? Ez erkölcstelen, undorító egy nő legyen lojális a saját párjához, magyarázata magának. Yoshiki jobbat érdemel ennél és mit gondolna Samui? A végtelenségig gyötörte magát ezeken a szavakon lassan lehajtott fejjel kullogva az utcákon. Néha még könnyes szemekkel szinte vágyakozóan Daisuke után nézett, de hiába az meg sem fordult. Amikor utoljára ennyire magányosan járta az utakat csúnyán szakadt eső, s ő a saját gondolataiba belemélyedve észre sem vette azt. Szanaszét ázott, végül Daisuke oda állt mellé a csarnok megnyitásához is használt esernyővel. Életében ekkor beszélgetett vele először normálisan. Rövidke, meglehetősen kis ideig tartott az élmény, mégis rengeteget jelentett neki. Felnézett az égre, az szép kék színű volt, szinte alig úsztak rajta fehér felhők, sütött a Nap, vidáman csiripeltek a madarak. Azt remélte talán újra esni fog, hogy Daisuke megfordul hozzá, ugyanis nála sosincs esernyő, ezáltal beszélgetni tudnak, vagy csak kettesben lenni.
Érdekes módon, bár Yoshiki volt a férje, ő iránta nem érzett így. Inkább az elázást választaná, mintsem, hogy vele legyen összezárva ismét. Szó sincs róla, hogy utálta, a maga módján remek embernek tartotta Yoshikit, valamint nagyszerű uralkodónak, viszont úgy különösebben nem érzett iránta szerelmet, pusztán megpróbálta éveken át bemagyarázni magának azt.
Samuinak nem mert beszélni róla, ő túlságosan ragaszkodott az apjához, ahogy a modern korban szintén. A gyereket kizárt választás elé helyezni a két szülő között, ráadásul Vivi kapcsolatát tönkre tenni sem épp rózsás dolog, így jobbnak látta, ha elveti az összes kísérletét a Yoshikitól való válás felől.
" Majd megszeretem egyszer" gondolta a kirakatokat nézegetve. Már egészen messzire elgyalogolt igazából azt sem tudta hová tart. A boltok ruha kollekcióit fürkészte közben magánéletét vitatta meg a fejében motoszkáló kis hanggal.
" A saját boldogságod kellene nézned" súgta a belső hangja bizalmasan a témát illetően.
" Az önzés, senki sem járna jól rajtam kívül" válaszolta neki elutasítóan Hiromi magában, majd át ment a túloldalra ékszereket nézni.
- Jó napot kisasszony! - szólította meg váratlanul egy rövid sötét barna hajú hölgy fekete igen szűk testre tapadó koktélruhában, aminek a váll részét feltűnő csipkék borították. Miben segíthetek?
- Én csak nézelődöm. - vágta rá Hiromi kellemetlenül.
- Ejnye kisasszony, tudja hol van éppen? A Kleopátra üzletben! Hurrá, én Becky vagyok és nézz rám! - hangoztatta vidáman, majd forgott egyet akár a keringő közben a lányok - Elragadó vagyok! Egy nő esetében felettébb fontos, hogy ügyeljen a külsejére, hiszen az teszi őt magabiztossá! - mondta egyre magasabb hangnemben.
- Köszönöm a jó tanácsot. - mosolygott a produkción Hiromi.
- Egy nőn rengeteget ki emel, ha gondosan választott ékszert visel. A Kleopátra üzlet a legjobb áron adja a tökéletest! Személyre szabottan kisasszony! Ezt nézze meg! Maga az egyiptomi királynő sem vetette meg az ékszereket, sőt külön előnyben részesítette őket. Arany koronája, fejfedője, csupa drágakő nyakláncai voltak! Kleopátra gyönyörű volt és elárulok egy titkot.. A férfiak éltek haltak érte! Kétlem, hogy ennyi idős lánynak ne tetszene valaki - itt rá kacsintott - ezzel oda lesz érted meglátod! - biztatta.
- Tényleg köszönöm, de csak megnéztem. - igyekezett félre állni onnan Hiromi.
- Szégyenlős vagy, az nem jó, a férfiak az erős, büszke nőket szeretik! Fontos a határozott kisugárzás! Engedd ki a magadban lévő királynőt, hisz ettől olyan a csodás a mi nemünk! Egy nő mindig nő marad! - fecsegett az eladó.
Hirominak elakadt a lélegzete, viszont igyekezett nem mutatni felé. Gyorsan lerázta magáról az eladót, s bár semmit nem vett tőle, minden egyes szava viszhangzott a fejében. Vissza fordult elindult újra ugyanazokhoz a ruha kirakatokhoz.
" Egy nő mindig nő marad" ismételte magában. A kirakatok tükrében homályosan alakok formálódtak ki előtte. Középen egy asztalt látott annak két végén ő ült, mint Yuki - onna a másikon Naoya ijesztően vigyorogva. Éppen sakkoztak, Hiromi hallani kezdte a szavakat.
" Királynővel lépek, a királynő kissé szabad szájú" a játékot külső szemmel tekintve Naoya kedvenc bábúja mind közül az volt, mert bárhova léphet, bármilyen irányba. Nagyon szeretett azzal lépni és a legtöbb sakkot is azzal adta.
" Királynő kissé szabad szájú.. "csendült fel ismét a hang akkor észre sem vette, hogy a csarnokban Naoyát asszociálta a bábúval.
A sakk metafora volt puszta jelképek, de mi van akkor, ha szó szerint nézzük, kérdezte magában. Mi van, ha Naoya saját magát szólította királynőnek? Lehet, hogy azonosult egy bábúval? Egy férfi miért nem a királyhoz hasonlítja magát? Ez az igen különös viselkedés akkor még fel sem tűnt neki.
A kirakatban sakkozó felek arcai torzulni kezdtek, Hiromi Yuki - onnából hétköznapi diákká alakult, míg Naoya rövid fekete haja elkezdett növekedni. Már - már egészen hosszúra szinte a háta közepéig ért, s a férfi vonások eltűntek egy lány nézett vissza rá a tükörből.
" Egy nő mindig nő marad" csendült fel újra Becky hangja. Engedd ki a belső királynőt. Naoya is azt tette, ő tényleg szó szerint királynővel asszociálta magát és nem metaforikusan,mert a sakk közben elfelejtkezett arról, hogy ő férfi!
Naoya valójában egy nő! Hiromi egy ideig nézte Naoya lány alakját, majd késztetést érzett arra, hogy elmondja minél hamarabb mire jött rá. Azonban Daisuke aligha emlékezett valamire, Hazelékat már azt sem tudta merre vannak, Kim és Gonzálesz a pszichiátria közelébe nyomoztak, így úgy érezte kissé egyedül maradt. Utolsó körben eszébe jutott Karura, de nem volt biztos abban, hogy a lányt az ügynökségen találja. Samui szigorú őrizet alatt állt és semmiképp sem akart őt terheli tovább.
" Bárcsak itt lenne Yuu" gondolta barátja sokat segített neki, s szinte mindig hasznos tanácsokkal szolgált. Halála után teljesen magányosnak érezte magát, mintha a testvérét vették volna el tőle.
Az utolsó gondolatáról, miszerint meglátogatja a városi intézetet Meari múltját kutatva lemondott, mert túl veszélyesnek érezte. Az a nő bármire képes, főleg, ha még szaglászni kezd utána. Hiromi elkeseredetten, reményvesztetten hagyta el a kirakatok körzetét, s egészen egy mesés parkig gyalogolt.
A fák zöldek voltak körülötte, s némelyik lombja olyan nehéznek bizonyult, hogy lehúzta törzsüket a földig. Alattuk friss finom illatú fű növekedett. Mellettük egy kis patak folydogált élőhelyet biztosítva több száz bokornak. Hiromi a távolban felfedezte a kis piros hidat, ami tulajdonképpen mindössze dekorációként szolgált, patak nem volt mély ráadásul a közepén jókora vaskos köveken könnyedén át lehetett kelni.
A park túlsó végén padok területek el, s emberek beszélgettek, teáztak, piknikeztek. A szülők előtt gyerekek fogócskáztak, játszottak nevetgéltek. Hiromi tekintete lassan ellakódott róluk egy magányosan ülő egészen szomorú tekintetű férfira, aki kezében fényképeket szorongatott.
Fekete bajsza volt, és fekete öltönyt viselt hozzá sötét kék színű nyakkendőt.
Hiromi megmagyarázhatatlan szimpátiát érzett iránta talán csak a szomorú, magányos ábrázat miatt. Pontosan ugyanilyen levertnek érezte magát, ezért ösztönösen csatlakozott társaságához. A padon ülve a friss füvet nézte, szerette volna megkérdezni mi bántja, de azt illetlenségnek gondolta. Csendben lehajtott fejjel, szomorú arccal néztek lefelé, amíg váratlanul a férfi meg nem szólította őt.
- Nézd ! - emelte fel váratlanul a fejét a körülöttük futkározó játszadozó családokra.
Hiromi ugyanígy tett, de jobbnak látta, ha nem szól semmit egyenlőre.
- Szeretem ezt a parkot, sok mindent láthatok, ami az életemből kimaradt. Ilyen például a család. - nosztalgiázott.
- Miért, talán nem látta őket többé? - kérdezte megszeppenve Hiromi.
A férfi lehajtotta a fejét, s lassan, ám rendkívül lehangoló módon megrázta. Hiromi értette a célzást, bizonyára magára maradt ezért is kuksol itt vele.
- Nagyon korán házasodtam. Ő a lányom volt - mutatta felé a fényképet, amit nézett, a fotóról Hiromi felismerte az adatokból már párszor látott Meari arcát, ezért meghökkent, de igyekezett nem kimutatni azt.
- Nagyon aranyosnak tűnik! - dicsérte.
-  Eltűnt, soha sem találták meg. - morogta csalódottan.
- Borzasztóan sajnálom, nem bánná, ha megkérdezném mi történt vele? - puhatolózott Hiromi.
- Rossz társaságba keveredett, aztán egy ködös napon elvették tőlem. - felelte a férfi.
- Miért nem szerezte vissza? - kérdezte Hiromi.
- Az állam ellehetetlenítette. Alkalmatlan szülőnek neveztek. - mondta keserűen a férfi.
- Hallottam egy lányról, akit kirúgtak a helyi gimnáziumból, majd intézetbe került, aztán megszökött onnan. - tette hozzá ismereteit Hiromi.
- Igen ő volt az. - szögezte le az apja.
- Miféle rossz társaságba keveredett? Hogyan került közel a drogokhoz? - tudakolta kíváncsian Hiromi.
- Meari szerelmes lett az egyik dílerbe és onnantól kezdve nem volt megállás. - reagálta Andréj lesütött szemekkel.
- Egyesek.. - itt nagyot nyelt Hiromi - úgy vélik.. hogy Meari.. leszbikus lehetett.. - mondta félénken. Ezt abból gondolta, mert Naoyaként Wakaméval volt együtt ezért nehezen képzelte el, hogy fiúkhoz vonzódna. Ezt kijelenteni az apja előtt szinte öngyilkosság, de úgy érezte muszáj megpróbálnia. Arra számított, hogy Andréj bizonyára fel kapja a vizet és olyat mond neki, hogy abból koldul.
Legnagyobb meglepetésére, azonban Andréj teljesen nyugodt maradt a kérdésre, mintha olyat tudakolt volna, hogy mi volt Meari kedvenc színe.
- Ezt kevesen tudják róla, de igen egy másik lányba volt szerelmes, aki dílerként, fiú névvel dolgozott. - válaszolta higgadtan Andréj.
- De hiszen az ő korában ez felháborító, tabu témának számított! Nagyon nehéz lehetett neki azzal együtt élni. - mondta meglepetten Hiromi.
- Ahogy mondod, még a rokonságnak sem mertük elmondani. A szerelmük lehetetlen volt, Takai bácsi, a nagybátyám szinte kitagadott minket miatta! - helyeselt Andréj.
- Meari biztosan szívesebben lett volna fiú, hogy akkor már szabadon előítéletek nélkül lehessen a szerelmével. - mondta elérzékenyülve Hiromi.
- Lehetséges, sokáig kutattam őt a szökése után. Mearit elnyelte a föld, mintha soha sem létezett volna! - fejtette ki véleményét csalódottan Andréj.
- Talán beteljesült az álma és ténylegesen fiúvá vált, ezért nem találta többé senki. Abban az időben már volt plasztikai sebészet lehetősége. - feltételezte Hiromi.
- Igen lehetséges, szökése előtt sok pénz eltűnt az intézetből. - reagálta elgondolkodóan Andréj.
Hiromi végre egészen biztossá vált abban, amit a kirakatoknál gondolt. Felszökkent a padról és biztató mosollyal az arcán fordult Andréjhoz.
- Tudom hol van a lánya. - mondta neki kedvesen.
- Az lehetetlen! - kapta fel a fejét ellenkezve Andréj.
- A lánya 1990 - ben tűnt el, a drogok virágkora 1991 volt. Pontosan Meari eltűnése után egy évvel. A terjesztő Naoya, gyakorlatilag a semmiből bukkant fel. Az egy év bőven elég arra, hogy kívülről egy nő férfivá váljon, de az örök élet is kevés arra, hogy belül is azzá. - mondta tárgyilagosan Hiromi.
- Meari lett Naoya?! - csodálkozott Andréj.
- A díler lány szerelme pedig bizonyára az egyik embere. - bólintott Hiromi.
- Meari sok mindenre képes, de ez már tőle is kegyetlen lenne.- hezitált Andréj.
- A történet csak így áll össze, uram. - mondta nyugodtan Hiromi - Gondoljon bele a drog neve Code Joysu, azaz a boldogság jelszava, ezt egy olyan ember hozhatta létre, aki eleve rendkívül szomorú volt. Meari, akit kitagadott Takai, reménytelen szerelembe esett, elítélt a világ a mássága miatt, szenvedett az intézetben, elvették az apjától, végül magára maradt, testet kellett cserélnie csak azért, hogy megfeleljen a világnak. Gyűlölhetett, tele lehetett csupa fájdalommal, ami elegendő a Code Joysu megalkotására. - magyarázta elméletét Hiromi.
Andréj csendben maradt ugyan, de mélyen legbelül egyet értett vele, s szívesen támogatta csakhogy a remény fenn maradjon, hogy viszont láthatja a lányát még ha férfi testben is.