Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Első Emelet

Az első emelet teljesen más volt, mint a földszint. Egy kis sárga padlózatú helyre léptek be. Abból két felé irányba kanyarodhattak jobbra illetve balra. Mindkettő hosszú folyosóra vezetett, amikből leágazások folytatódtak mindenfelé.

-  Itt el fogunk tévedni! - félt Rumikó.
-  Meglehet. Ketté kell válnunk. - mondta Katsuya.
-  Én megyek Daisukéval jobbra! - lelkesedett Wakame.
"Jellemző" gondolta megvetően Hiromi, ha ő tud azzal a lánnyal lógni, akkor ne higgye, hogy én szorulok rá!
-  Yoshikivel mi balra megyünk. - jelentette ki fölényesen.
-  Anyáékkal tartok. - mondta Samui.
-  Rumikó, Hazel és én Daisukéval megyünk. Ne haragudjatok, hogy arrafelé leszünk többen, de úgy vélem Hiromi és Masashi bőven elég védelem nektek. - közölte Katsuya.
-  Hogyan jelezzünk, ha megtaláljuk az ajtót? - kérdezte Wakame.
-  Masashinál ott van Akaine, náluk Kohara és Tsune, ez nem akadály. - válaszolta mogorván a macska.

    Négyen elindultak balra, ám a sok leágazás miatt kénytelenek voltak még jobban leválni egymásról. Hiromi ragaszkodott Samuihoz, így Yoshiki Masashival folytatta útját. A folyosón összetalálkoztak sokféle emberekkel. Némelyik megpróbált bujkálni a csarnok szobrai mögött, míg mások határozottan lépkedtek. Egy kis csapat a falakon matatott, a következő pillanatban már a talajon.
-  Kicsi ez a folyosó ennyi embernek, nem? - kérdezte barátságtalan arccal a csapat lány tagja Hiromitól.
    Válaszát viszont nem várta meg sebesen a vörös szalaggal díszített kunaiját vette elő és azzal kezében vadul felé rohant. Hiromi ellen a támadás igen kevés volt a tömény hó foglyul ejtette. Riadtan kapálózott kézzel lábbal a lány, majd végül sikerült felszabadítania bal karját, amivel dobócsillag záport zúdított rá. Hiromi vastag jégpáncéllal védte ki.
Ezután a lány társai következtek shurikenek, kis kések, kunaiok, és katanák százaival estek neki. Szerencsére a jégpáncél mindet vissza verte, ám a hangoskodásra oda siettek a Reaperök.
    Valamennyi támadója áldozatul esett vasvilláiknak, majd kaszáiknak, végül a tűzben, amit árasztottak elolvadt Hiromi védelme is. A lány taktikát váltott rá ébredt, hogy a forróság ellen hideggel nem sokra megy. Viszont ők sem a fegyvereik nélkül, lefagyasztotta vasvilláikat, majd kaszáikat, hogy ne tudják megmozdítani őket.
-  Sakkmatt! - szólt vidáman, amint látta, hogy terve működött.
Amíg a Reaperök eljegesedett fegyverzetük kiszabadításával szenvedtek Samui rejtekhelyre bukkant.
-  Gyere, anya! - karolt bele és jó messzire rángatta tőlük.
A folyosó eldugott elagázása mellett termek sorakoztak fel. " 310, 309, 307, 305" olvasta a rájuk írt számokat Hiromi.
Oda bent egy kör alakú asztalt találtak, amihez hét darab szék párosult. Samui alaposan áttapogatta nincs e rajta valami vagy esetleg ártani tudna nekik, mikor meggyőződött arról, hogy biztonságos leült az elsőbe.
-  Üdvözöljük! - köszöntötte egy vékony szinte gyerekes női hang.
-  Mi ez? - kérdezte Samui.
-  Ön a 310 - es teremben tartózkodik, kérem várjon, amíg további 6 ember ide ér. Addig is kerülje a hangoskodást a járőr Reaperök nem szeretik. - mondta a hang.
-  Maradj itt! Ide hozom Yoshikit. - utasította Hiromi.
E közben Masashi baja is meggyűlt nem győzött lövöldözni a mágikus pisztollyal, hol Reaperre, hol más emberekre. Egyhamar feltűnt nekik, hogy a csarnokban gyakorlatilag mindenki az ellenségük. Tehát kegyelem nélkül tizedelhetett bárkit, kivéve Yoshikit.
-  Kell, hogy legyen ezekre valami megoldás! A mágikus fegyver alig karcolja meg őket! - szitkozódott Yoshiki párbajozva egy szikrázó vasvillával.
-  Úgy tudom vakok. - felelte Masashi, majd póklábaival felmászott a falra. A Reaper a hang irányába fordult és elkezdte vagdosni azt.
Masashi kitűnően igazodott el a magasban főleg a Yokai ösztönöknek köszönhetően. Egészen a mennyezetig mászott, majd onnan pók módjára hálót szőtt. A Reaper mit sem sejtve beleakadt, de sikeresen elvágta a fonalait.
-  Yoshiki csald erre mindet! - szólt le.
A császár fia úgy tett s rövidesen megindult a harc a Reaperök illetve a pókhálók között.
Masashi körbe mászta őket és mindegyiket tetőtől talpig fehér gúzsba kötötte.
-  Szép volt! - dicsérte Yoshiki.
A fiú valóban jól csinálta, aztán elvette kettőtől a fegyverüket.
-  Ez már nem semmi! - mutatta Yoshikinek a szikrázó vasvillát.
-  Viszek egyet Samuinak is. - mondta Yoshiki.
-  Végre megvagytok! - mondta Hiromi. Oh woa elismerésem! - lepődött meg a lány a hálót vagdosó Reaperök látványán.
Aztán intett nekik, hogy kövessék Samuihoz az eldugott elágazásokon keresztül.
-  Gyorsan! - siettette őket.
Amint a két fiú leültek a székre újból felcsendült a gyerekes vékony női hang.
-  Üdvözöljük, Ön a 310 es teremben tartózkodik! Kérjük várjon még további négy emberre. - mondta.
-  Mi ez az egész? - furcsállta Yoshiki.
Hiromi óvatosan kinézett a teremből s látta ahogy mások is Reaperöktől menekülve esnek be a termekbe. Pusztán megadott létszám foglalhat helyet, nagyon fontos lehet.
-  Megkeresem a többieket! Maradjatok itt! - kérte őket Hiromi.
A lány gyorsan eltűnt onnan mielőtt valamelyik vitatkozni kezdett volna vele arról, hogy ő is akar menni. Elintézett út közben jó pár Reapert, majd a jobb folyosóra kanyarodott.
-  Tsune, Kohara! Gyertek ide! - kiáltotta mire még több támadó felé fordult.
A távolból megjelent a szellempáva alakja, ahogy pajzsként védte a kétségbeesett Wakamét mögöttük Daisuke különleges szemével megidézte Keikyo torz szellemét, aki fekete tüzet árasztott körülöttük.
-  Hol vannak a többiek? - kérdezte Hiromi.
-  Abba az elágazásba ment Hazel illetve Sakae, arra Katsuya és Rumikó. - válaszolta Daisuke.
-  Maradjatok itt! - utasította őket is, majd lefordult Sakaehez.
A jobboldali folyosón szintén eldugottan talált rájuk ott viszont egyetlen terem sem állt. Mindketten ellenséges emberekkel vesződtek, akik démonszél nevű óriás dobócsillaggal dobálták őket.
Hazel nem győzött lőni rájuk minden irányból, amikor már teljesen megunta őket hatalmas kígyóvá alakult és a levegőbe repítette őket.
- 310 es terem a másik folyosón, megfogjátok találni! Siessetek különben nem marad hely! - szólt nekik.

Mindketten hálásan megköszönték, majd a szabály ellenére futásnak eredtek, amivel magukra vonták a Reaperök ismételt figyelmét.
-  Csak a teremig bírjátok ki! - szurkolt nekik Hiromi.
Ezután visszafordult Daisukehoz nekik is elmondta, hogy a 310 -  es termet keressék, aztán aggodalmasan Rumikó - t keresgélte.
- Tsune! - szólította a róka szellemet.
Nyomába eredt három Reaper lángoló vasvillákkal. Megpróbálta lefagyasztani őket, de kiolvasztották. Hiromi ráébredt egy terv sosem válik be kétszer a csarnokban.
- Tsune gyere ide! - szólította továbbra is.
Ám a róka szellem nem jelent meg viszont annál inkább még több támadó és Reaper.
E közben Hazel és Sakae elérték a 310 es termet.
-  Üljetek le! - kérte őket Samui.
-  Üdvözlöm Ön a 310 - es teremben tartózkodik! Kérem várjon még további 2 emberre. - csendült fel a hang.
-  Ha kettő hely maradt a többiek hova ülnek? - kérdezte Samui.
-  Másik terembe, már ha elérik vészesen gyorsan telnek meg. A 309 et már teljesen elfoglalták. - szögezte le Hazel aggódó tekintettel.