Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Lángoló Gimnázium

Eközben Daisuke a földön kotorászott  keresve valamit.

- Megtaláltam! - mutatott fel egy aprócska pisztolygolyót.
- Mi van vele? - tudakolta Hiromi.
- Majd később elmondom, most pedig menjünk a Kyoden gimnáziumba. A gyújtogatását megoldjuk. - zárta le a témát Daisuke.

Hiromi kénytelen volt hallgatni rá, bár rettegett a következményektől. A lakóteleptől épületétől pár méterre megszólalt a telefonja.
- Ő az. - mondta kővé dermedve.
- Add ide! - kérte a fiú.
- Szó sem lehet róla! - ellenkezett Hiromi végül ő vette fel a telefont.

A másik fél rendkívül idegesen beszélt hozzá, szinte hátborzongató hangon. Kérdőre vonta a nem teljesített feladatért, majd újból a gyújtogatás részre tért ki.
- Kérlek, Code Y ártatlanokat ölsz! Nem elég, hogy halálra gázoltad szegény Daianát? - kérdezte Hiromi fennhangon.
- Daisuke ott van veled? - kérdezte a hang gyanúsan.
- Nincs, magamtól jöttem rá. - hazudta a lány.

A hang viszont kicsit sem hitt neki és azonnal rá nyomta a telefont mielőtt bármi mást mondhatott volna abba.
- Bunkó. - állapította meg sértődötten Hiromi.

Code Y viszont nem blöffölt, tökéletesen beváltotta ígéretét. Fényes nappal kigyúltak a tüzek. Három helyen egyszerre tomboltak a lángok. A városi kórház épületéből rohamozó rendőrök igyekeztek kivinni a betegeket. Az Elit bank épületéből szinte kő kövön nem maradt, végül a gimnázium jutott ugyanarra a sorsra.

Megszólalt a tűzjelző, a pánikba eső tömeget igyekeztek sorokba tömöríteni. Kettesével vonuljanak ki az épületből, s akkor talán kevesebb az esélye, hogy meghaljanak. Azonban mikor leértek a kijárathoz nem bírták kinyitni. Lezárták, az ajtók meg sem mozdultak. Próbálták az ablakokat egyiket sem bírták kinyitni.

- Segítség! - kiabálták az ablakokat verve.
- Törjük be! - ajánlották a fiúk.
Az ötlet meghiúsult az ablakokat speciális módon úgy bebiztosították, hogy lehetetlen volt bármelyik üvegét kitörni.

Rövidesen tömegével állták körbe az aggódó pánokoló szülők, akiket a rendőrök fogtak vissza a gyerekekért  való berontástól. Megérkeztek a tűzoltók kiüríteni az épületet, feszítővassal próbálták betörni vagy leszakítani teljesen az ajtókat.

- Segítség! - kiabálták az emberek.
- Kérem, polgárok álljanak hátrébb! - jelent meg Gonzálesz és az ügynökség.
- Bent vannak a gyerekeink! - üvöltötte le egy zokogó nő.
- Tudjuk, nyugodjon meg asszonyom, kihozzuk őket! - válaszolta Gonzálesz.
- Maguk?! Egy drogbárót nem bírtak elkapni rendesen, nézzék mit tettek velünk! Az ügynökség semmire se jó! - vitatkoztak a polgárok.
- Kérem, Naoya halott biztosíthatom Önöket, a tűz valamelyik fanatikus követőjének műve. - magyarázta Gonzálesz.
- Nem kapták el mindet?! - háborodott fel a tömeg.
- Sajnos ki tudja hány társuk volt a háttérben. - válaszolta komor hangon Kim.
- Elegem van magukból! - csapta földhöz magát hisztisen egy aggódó nő.
- Belőlünk? - kérdezett vissza Kim.
- Igen, ha nem vették volna észre maguk miatt nem tudjuk biztonságba tudni a gyerekeinket! Először drogokkal tömi őket Naoya, nagy nehezen elkapják aztán fényes nappal kigyullad a városi gimnázium! Ismerjék be, maguk képtelenek megvédeni a gyerekeinket! - üvöltötte a nő.
- Igen igaza van! - helyeselt a többi szülő.
- Tudja mit? Elegem van az egész iskolából a városból mindenből! Kiveszem a gyerekeket és elköltözünk messze az ország másik felére, védjék meg, aki marad sok sikert hozzá! - szólt fennhangon a nő.

- Maguk szerint az a megoldás, hogy elhagyják a várost? - kérdezte Kim. Gondolják, hogy Naoya követői nem terjesztik ki a Code Joysut az egész országra? - tette hozzá.
-Sehol sincsenek biztonságba, hölgyeim. - mondta tárgyilagosan Gonzálesz.
- Sikerült betörni az ajtót jöjjenek! - utasították a tűzoltók.

Az ügynökséggel betársulva szabadították ki a gyerekeket, majd egyesével mindenkinek a szájára tettek egy jókora lélegeztetőt.
Hátul fuldokolva ballagott ki néhány  égett arcú lány, akik a helyszínen el is ájultak.
- Kórházra van szükségük! - rimánkodtak a szülők.
- Az szintén ég! - válaszolták a tűzoltók.
- Tessék?! Most akkor mi lesz velük? - kérdezték a szülők.
- Elszállítjuk őket külföldre. - válaszolták a tűzoltók, amint betették a gyerekeket a termetes piros autókba.
- Maguk nem csak a kicsiket képtelenek megvédeni, de minket is! - fakadt ki ismét a nő.
- Hölgyem, higgye el minden tőlünk telhetőt megtettünk! Nem tudjuk ki okozta a tüzet, és azt sem, hogy jelenleg merre van. - védekezett Gonzálesz.
- Uram - mondta éppen egy kisfiút kivonszolva Kim - Daisukénak is nyoma veszett. - jelentette be.
- Ez nem lehet igaz! - dühöngött a főnök.
- Hiromi sincs meg! - szólt közbe Gregorián a közelből.

A tűzkatasztrófa miatt senki nem merte keresni őket viszont erősen reménykedtek, hogy minden rendben velük.

A lakótelepen Daisuke és Hiromi nem láthatták a három súlyosan sérült épületet, de tisztában voltak a történésekkel.
- Az ügynökség üres lesz, biztosan kimentek a helyszínre! Nincs segítségünk! Az iskola iskola pedig lángol mit akarsz tenni? - kérdezte Hiromi.
- Bemenni a Kyoden gimnáziumba. - felelte közömbösen Daisuke.
- Miért nem tudsz őszintén beszélni velem? - tudakolta Hiromi.

Daisuke erre nem felelt csak csendben tovább ment, a lángokba borult iskoláig meg sem álltak. Amint észre vették őket megkönnyebbültek a társaik, hogy jól vannak. Az iskola tömeges kimentése viszont nehézkesen ment, a banknak befellegzett teljesen, pusztán a kórházra és a gimnáziumra fókuszáltak. Menteni, amit csak bírtak, hisz Naoya haragja szörnyű károkat okozott.

- Nem halt meg senki a tűzben! - jelentették a tűzoltók.
- Persze, hogy nem, ha Code Y tényleg ölni akart volna ezek a gyerekek nem élik meg a holnapot, főnök. Sima viszonylag könnyen oltható tűz, ez távol áll az ő stílusától. Egy Code Yféle bomba és robbanószer szakértő percek alatt a levegőbe repíthette volna a várost. - magyarázta Daisuke.
- Úgy beszélsz, mintha ismernéd ezt a fanatikust! - szólt rá Gonzálesz.
- Mert úgy gondolkodom, ahogy ő . - mondta félmosollyal az arcán Daisuke.

Gonzálesz meglepődött, ezt a kifejezést általában akkor szokta látni a fiún, amikor tud valami olyat, melyet ő nem. Daisuke hihetetlenül hidegvérűen reagált a tűzre, ő teljesen biztos volt abban, hogy Naoya valóban nem gyilkosságnak szánta a katasztrófát és a gyerekeknek szándékosan amúgy se esett volna bajuk. Gonzálesz soha sem értette teljesen Daisuke személyiségét, néha úgy érezte, olyan, mint Naoya, csak az ő oldalukon harcolva.