Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Hatás Alatt

     Masashi erős szédelgést érzett, közben nyomás nehezedett rá és  elsápadt.  Teste remegni kezdett, akár a partra vetett hal, majd földre zuhant a kórház szobában. Gonzálesz ijedten futott oda hozzá, ekkor tudatosult benne, hogy a pisztolygolyók, amikkel Naoya lőtt rájuk, mind megvoltak töltve a Code Joysu anyaggal.

- Halottak, mind azok! - kapott a fejéhez a főnökük.
- Segíthetek uram? - kérdezte egy fehér kötényes rövid barna hajú ápolónő tőle az ajtóban állva.
- Mondja kisasszony, őszintén, nem fognak felépülni soha, igaz? - tudakolta dühösen Gonzálesz.
- Uram.. Én.. Nos.. Nagyon sajnálom. - csüggedt a nővér, aztán szomorúan elballagott.
- Hát így állunk. - ismerte be Gonzálesz.

     Összetörten mérhetetlen dühvel a szívében hagyta el a kórházat. Az utcán izomból hatalmasat beleütött abba, amit csak megpillantott. Közben mardosta a bűntudat, hogy Masashival halála előtt olyan rosszul, sőt kegyetlenül bánt. Eszébe jutott az utolsó mondata, melyet hozzá szólt tárgyilagosan. Szívtelenül, valahogy sosem így képzelte el az utolsó közös munkájukat. Lehorgolta őket, kioktatta, pedig már alig éltek, amikor Masashi segítségért telefonált a központba.

- Légy átkozott, az ostoba drogoddal együttesen Naoya! Daisuke, a szüleid Junko és Jura, mit szólnának ehhez? - sopánkodott az úton.

   Emlékek halmaza, mint egy vetített film pergett le a szemei előtt, mély boldogtalanságba sújtva lelkét. Tudta, hogy neki kell eltemetnie a fiúkat, s hogy milyen nehéz lesz az, de a főnökük, kénytelen palástolni valódi érzelmeit, még ha irdatlanul fájt is belül.
    Beköszöntött az éjszaka fekete paplanján a tündöklő hold. Színtiszta hófehér volt, s ragyogott, mint az égi kristály. Alatta a kórház benne hat fekvő beteg, akik tán már halottak, hisz bennük hírhedt mítosz, a gyilkos anyag keringett neve Code Joysu.

    Eddig csak fiatal lányok voltak áldozatai most mégis velük tanyázik négy fiú kapásból ráadásul a legjobb emberei. Mozdulatlanok, árva szó sem hagyja el szájukat, pusztán alszanak, s ki tudja meddig fognak. Lehet, hogy száz évig ezer évig vagy , ami még rosszabb örökké!
 

  A boldogság kódja szó szoros értelmében, hogy megszabadulunk gondjainktól, s a mély álom az mely felszabadít terheink alól? Gondolkozott magában a jelentésén Gonzálesz. Erről volt híres hát ez a mítosz anyag? Naoya a legendás drog báró, akit eddig soha senki sem kapott el vajon tényleg meghalt akkor aznap? Gonzálesz fejében teljesen elképzelhetetlennek tűnt,hogy sikerült volna kiiktatni a város legnagyobb fenyegetését, így visszament a helyszínre, ahol a fiúk meghaltak, ám egyetlen holttestet sem talált! Felszívódott, hűlt helye maradt utána pusztán az ellenségüknek. Legjobb csapata a kórházban sínylődik, de Naoya aztán sehol!

- Ezek szerint , immáron bizonyossá vált, hogy a Code Joysu teljességgel elpusztíthatatlan! - kiáltotta bosszúsan és közben sokkoltan.

     Sakae festett szőke haja azonban észre vétlenül nőtt, végül jóval hosszabb lett, mint volt. Fején valami különös dísz jelent meg, vörös, mint a réz. Embertől eltérő alakú, hegyes és belseje puha fehér pamacsos, akár a róka. Az ágyról lelógott kettő, három, hét darab lompos farok. Iskola ruhája köddé vált piros fehér kimonót hord.
Rumikó fején semmi sem nőtt, de kicserélődött ruhája. Hosszú földig érő fehér kimonóra, arca torzult, száján mély vágás húzódik meg, ami tárul szét egészen túl szemének vonalán. Súlyos deformálódás, mintha felvágták volna késsel.
    Teru tradicionális sötét zöld ruhát kapott. Kezén körmei helyett éles karmok nőttek. Fogazata hegyes, mint a ragadozóké. Hátáról két terebélyes zöld szárny csapkodott friss levegőt.
Hazelre fekete tradicionális ruha borult, de testén nem történt drasztikus változás, úgy ahogy Daisukén sem. Masashi hátából viszont óriási pók szabású lábak törtek felszínre összesen nyolc darab.
Más nap reggelre eltűnt a kórház épülete, s a fiatalok a friss füvön tértek magukhoz.
    Felettük gyönyörű kék ég terült el fehér felhőben dalos madárkák úsztak. Sakae keze mellett álmosan előbújt egy vörös szirmú virág, s valahol a távolban patak hangja hallatszott, ahogy csordogál.
A lány kinyitotta immáron róka szemeit és mosolyogva csodálta a kis növényt. Észre sem vette hogy feje tetején mozgatja füleit, valamint csóválja farkát. A hétből az egyik éppen megütötte Hazelt, aki bosszúsan lökte odébb azt.