Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Földszint

A lány nem volt képes mozdulni a döbbenettől tényleg repülő lények vadásznak rájuk? S Daisuke már látott is egyet oda fent? A festmények mentén?
Kérdéseit sem bírta szavakba önteni, ám gondolataira a válasz hamarabb érkezett, mint hitte volna.

Háta mögött vörös lángcsóvák lobbantak fel magasra ágaskodva szinte a derekáig értek, de nem égették meg csak körkörösen mozogtak. Annak közepéből egy köd szürke alak jött létre magán fekete halálkaszáshoz hasonló fekete ruhában. Ő viszont nem viselt csuklyát a fején, mert valószínűleg szét szakította volna két hatalmas kos szarva. Szemei lángvörös színűek voltak, száját fekete rúzs ékesítette.
A hátából két terebélyes szürke ördögszárny nőtte ki magát. Kezében szorongatott egy szokatlan fegyvert, aminek felső része háromágú vasvilla volt, alsó pedig éles kasza.

- Sakae mögötted! - kiabált oda Hiromi és hóval megtámadta a Reapert.
Bár az egyszerűen kivédte, mégis elegendő időt spórolt arra, hogy barátnője elmeneküljön a közeléből.
- Figyeljetek rám most nagyon! Soha nem szabad futni! Bármennyire ijesztő, félsz tőle, ne rohanj! Mert attól beindulnak.. és.. - magyarázta Katsuya.

Rumikó ebben a pillanatban óriásit sikított, szinte beleremegett a földszint összes fala. Tőle nem hallották mit mond Katsuya a tilos dolgokról és ami azt illeti ő sem figyelt rájuk. Hisztirohamot kapott, majd pánikba esve futásnak eredt a lehető legmesszebbre a Reapertől.
- Rumikó ne! - kiáltott utána Katsuya.
A Reaper szemlátomást élvezte a műsort átrepült a fejük felett és egyenesen a menekülő lányt vette célba.

- Kohara! - kiáltotta Katsuya és a páva szellem Rumikóhoz repült hátsó tollaiból legyezőt formált egyfajta pajzsként használva a lány elé. A mágikus segítség igen gyengén tűrte a Reaper vasvilláját, ami tüzet szikrákat hányt, de képes volt egy ideig feltartóztatni.
- Keressétek az ajtót az első szintre Kohara nem fogja sokáig bírni! - adta parancsba Katsuya.
Hiromi készült volna támadni a Reaperre hóval, jéggel, de macskája leintette,hogy ne csinálja.
A csapat szétoszlott a falakhoz remélve ha jó helyen nyomják meg kinyílik a rejtett ajtó. Szerencsétlenségükre felülről hét - nyolc Reaper érkezett egyenesen nekik támadva.
- Tűnj el te ronda melák! - szólt dühösen Sakae és Kitsune képességeivel próbálta meg kivédeni.
- Tsune segíts neki! - kiabálta Katsuya a róka szellemnek, aki engedelmesen úgy tett.

Hazel kígyóként méreggel próbálkozott, ám azokra nem hatott semmilyen. Ezután a ruhájában modern korból magával hozott nyakláncot vette elő. Az ékszer titkos alakulatoknak járt pisztollyá volt képes változni.
- Vigyázzatok lövök! - figyelmeztette Hazel.

A Reaperekre golyózáport zúdítani olyan volt, mintha bolhairtóval akarnál ölni patkányt. Teljesen haszontalan szinte meg sem érezték.
Samui karddal próbálkozott a vasvillákkal párbajozni, ám a belőlük lövelt tűz megégette a karját.
- Akaine! - utasította a halat utoljára - Menj Yoshikihez. - tette hozzá.
A császári család kardokkal vívott és igyekezett kerülni Hazel pisztolyát. Hiromi jéggel, hóval ám kevés sikerrel harcolt ellenük.
- Nem jó a pisztoly rájuk! - panaszkodott Hazel.
- Katsuya küldd ide Akainét! - kérte Masashi.
A hal otthagyta Yoshikit vesződni egyedül és a fiú kérésére hozzá úszott.
- Válj egybe a pisztollyal!- vette elő sajátját.
Akaine követte utasításait belement a fegyverbe ami pikkely színűvé változott és megnövekedett a huzagoltcső hossza. Ezzel mágikus erővel ruházta fel a fegyvert s valamivel hatékonyabb lett.
Katsuya a padlón matatott az ajtó megtalálásának reményében.
- Nincs itt körbe jártam az egész csarnokot! - kiáltotta kétségbeesetten Wakame.

Kohara ereje gyengült Rumikó egyre védtelenebbé vált a Reaperek leváltották villájukat kaszára s vagdosni kezdték akit csak értek.
Hirominak eszébe jutott mit mondott Katsuya a védekezésről ellenük és hóból pajzsot készített a társaság köré.
Jéggel pedig lefagyasztott mindenkit ezzel megállítva a szívüket, lélegzetüket, életjeleiket.  A teszthalott állapot úgy tűnt meghozta eredményét.

A Reaper teljesen vak, nem látja az embereket csak érzései után megy. Ezért tilos félni, mert akkor betud határolni. Érzi, hogy életben vagy hangokból leginkább.
Akkor viszont megzavarodtak hirtelen halottnak érzékeltek mindenkit a földszinten. A lefagyasztott emberek között köröztek értetlenül. Hiromi lélegzetét visszatartva saját szívét jéggel lelassítva, hogy heves dobogását ne hallják. Szenvedve kereste a második emelet ajtaját.

A Reaperök továbbra sem támadtak senkire. Felszálltak a mennyezetre s Hiromi tudta hogy nagyon gyorsan meg kell találnia az ajtót különben ő lesz az első, aki meghal saját kezei által ráadásul.

- Nem él senki itt már. - mondta az egyik Reaper csalódottan.
- Menjünk feljebb ott sokan vannak! - ajánlotta a másik.
Hiromi alig hitt a fülének rajtuk kívül más is tartózkodik ott?
Ekkor vette észre, hogy a Reaperek a mennyezetről érkeztek valamint oda mennek vissza. Ott lehet a második emeletnek az ajtaja.
Megvárta amíg eltűnnek aztán végre elengedhette szívét, hogy visszatérjen normális dobogásához.

Kezéből jéghídat készített egészen felfelé. Hóból madarat formált, majd az meg sem állt a mennyezetig.
Világos kék csőrével ki vájta  az egészet végül jelzően csipogott, hogy megtalálta az ajtót.
Érintésétől a vér vörös, ám fekete díszes átjáró végre valahára kitárult.
Hiromi rettentően megörült és egyesével felszabadította társait a jég fogságából.

- Menjetek fel a hídon! - igazította el őket.
- Úristen, mintha meghaltam volna! - panaszkodott Rumikó.
- Majdnem kisasszony. Mit számít, hogy beszél egy mágikus macska nekünk? Az egyik megáll, mint a cövek felvonja az összes Reaper figyelmét! A másik pisztollyal lő, hátha hamarabb eltalál minket, mint az ellenséget. Pedig egy macska mondta, hogy még mágia is kevés az elején! A harmadiknak pár másodperce mondja el hogy maradjon csendben és ne fusson semmilyen körülmények közepette erre mi az első dolga? Akkorát sikít, hogy a következő emelet is hallotta és rohangál a csarnokba ész nélkül! Wakame bejelenti jó hangosan, hogy nem találja az ajtót hogy még többen hozzánk repüljenek! Bolondokháza! Egyedül Masashi terve volt hasznos! Hiromi ne vedd magadra te jól csináltad! Megmentettél minket és az ajtóra is ráakadtál, de a többiek katasztrófák voltak! Elvárom, hogy a következő szinten szedjétek össze magatokat! A csarnok nem játék! Ténylegesen meghalhat itt valaki, s az az én lelkemen száradna. - fegyelmezte őket Katsuya.

- Mintha Gonzáleszt hallanám. - mosolyodott el Hazel.

Masashi viszont nem vágott kellemes arcot hozzá, jobbára inkább halálosan komolyan hallgatta, amiket a mágikus macska mondott.