Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Második emelet

Rumikót és Tsunét leszámítva mindenkinek sikerült termet találnia épp időben.
-  Üdvözlőjük! Ön a 307 es teremben tartózkodik! Kérjük készüljön fel a második emeletre! Vigyázz, kész, viszont látásra! - szólt a gyerekes női hang.

Ezután akár a lift, kattant egy nagyot és felvitte őket a következő emeletre. Kinyíltak az ajtajai, majd szemük elé tárult az úgy nevezett Tükör Terem.

A szobát mindenhol átlátszó tükrök határolták. Világos kék színű volt a helység, a fölöttük lévő lámpa visszavert fényétől. Lábuk alatt kopogtak a cipők ahogy az üvegen lépkedtek, s ki - ki félve nézett lefelé, hogy nem törik e el váratlanul. Viszont az üveg nagyon is stabilan cipelte súlyukat.
-  " Második emelet " - jelentette be a gyerekes női hang.
Hiromi észre vette, hogy a tükör nem egészen a valóságot mutatja leginkább a vidámparkokra emlékeztette az abból áradó torzult ábrázata.
-  Mi történt Rumikóval? - nézett szét Katsuya.
-  Kővé dermedt. - felelte Daisuke Hiromi helyett.

A macska lesújtóan nézett le a földre a hír hallatán, azonban muszáj volt  lelket tartania a csapatban.

- Ez a Tükör Terem, idáig még én sem jutottam el! - mondta.
- Tovább is megyünk! - mutatta fegyverét Masashi.
- Oh igen, látom szép munkát végeztek! - dicsérte Katsuya. Hiromi ezt figyeld! - szólította meg a macska egyszerre vidáman.

A lány azonban nem figyelt rá, a tükrök hívogató hangját hallotta.
- Én látom azt, mindazt, ami benned van. - szólt kísérteties hangon az előtte álló tárgy.

Hiromi óvatosan közelebb lépett hozzá és saját eltorzult tükörképét fürkészte. Eleinte dagadtnak, míg máskor rettentő csúnyának mutatta, viszont harmadjára tinédzserkori énjének. Ott állt előtte az, akit már oly régóta nem látott! Egy iskolai egyenruhát viselő hosszú fekete hajú lány, aki az ágyában gubbaszt. Lábai alatt hevert a nehéz fekete, fehér virág mintás hátizsákja. Kezében egy sötét zöld borítójú könyvet szorongatott, amire az volt írva "Szelek". ( Kaze) Hiromi nem emlékezett erre az irományra, hogy valaha olvasta volna. Tovább figyelte a tükör változatos képeinek mozgását. Hirtelen benyitottak az ajtaján, az anyja állt mögötte.
- Boldog szülinapot! - énekelte vidáman, majd behozott egy terebélyes rózsaszín színű tortát, aminek tetejét csokimázzal öntötték be, s a 12 - es számú kék gyertya jól látszott ki belőle.
- Köszönöm! Annyira örülök! - hálálkodott Hiromi.
- Ez az ajándékod. - adta át neki az apja, a vastag papíros, kopott, piros könyvet.
- Köszönöm! Imádom! - mondta lelkesen a lány és már bele is mélyült az olvasásába. A tükör viszont elhomályosult, majd egy újabb színtiszta képet tárt elé.

Az anyját fiatalkorában, gyönyörű ezüst színű kimonót viselt hosszú fekete haja kontyba tűzve, a vízesésnél állt kezében egy ég kék legyezőt tartva. A tükörkép ezután a látomást lezárta, s eltűnt, vissza állva Hiromi torzult alakjára.

- Ne állj olyan közel hozzá! - szidta meg Katsuya.
- Láttam őket. . - mondta Hiromi remegve.
- Mégis kicsodákat? - kérdezte Sakae.
- A szüleim.. - felelte szemét lesütve.

Már összeállt a fejében a teljes kép.  Arashi Kazehama, azt jelenti Viharos Szél gondolhatta volna, hogy álnév. Kiskorában a Szelek nevű könyv volt a kedvence, biztosan arról mintázta a nevét az írója. Aoikó alakját pedig az anyjáról.

-  Apám írta. - fordult Daisukéhoz. Álnéven, magánkiadásként. Csak azt nem tudom, hogy került ebbe a világba.

-  Az lehetetlen! Ez az Arashi létező személyként van bejegyezve ráadásul több száz évvel ezelőttről! - kételkedett Daisuke.

-  Láttam, amit láttam! Tudom, hogy apám írta! - makacskodott Hiromi.
-  Hacsaknem.. Hiromi szülei eleve ebből a világból jöttek. - szólt közbe Hazel.

A lány alig akart hinni a szemének. Az anyja a vízesésnél? A Szelek című könyve, Kazehama vezetékneve? Az egész álnév? Vagy, ami még rosszabb Arashi az apja? Gyermekkori kedvenc szerelmes párja egész végig a saját szülei voltak? Remekelt hőse egy unalmas üzletember a valóságban?

-  Értem már! Megőrültem! Az egészet hallucináltam! Apámat Arashinak képzeltem, anyámat Aoikonak. Az a könyv sosem létezett, végig a Szelek volt a kezembe. Ez a terem, hamis. Ti itt se vagytok, el kell mennem orvoshoz! - jelentette ki Hiromi.
-  Nem, ez tényleg megtörténik! - ellenkezett vele Katsuya.
-  Már a beszélő macskánál eszembe juthatott volna!- sóhajtozott Hiromi.

-  Elképzelésem sincs mi történt a szüleiddel vagy, hogy ők kicsodák, de biztosíthatlak, hogy minden ami körülötted van az valóság! - mondta Yoshiki.
-  Látni akarom őket! - szólt hangosan Hiromi, majd kétségbeesve a tükrökhöz rohant.

A hangzavarra oda sereglettek a Reaperök, majd elkezdődött köztük a harc.

A lány azonban mit sem foglalkozva velük a tükrökhöz kiabált.
-  Mutasd! Mutasd! - majd ököllel erővel beléjük ütött.
-  Hiromi menj onnan, mondtam már! - szidta Katsuya, amint épp egy Reapert próbált kivédeni.
-  Látom, mindazt, ami benned van.. - mondta a kísérteties hang újra.
-  Gyerünk! - veszekedett vele a lány.
A tükör újra képet vetített, ám már nem modern korit. A feudalizmusban játszódott az újabb esemény. Egy szamurájt látott, jobban mondva a könyvben immár sokszor leírt külsejű Arashit, rögtön felismerte. Mellette állt kedvesen mosolyogva Aoiko, s kezükben kisgyermeket ölelgettek.

- Gyönyörű lány! - dicsérte az anya.
- Hogy fogjuk hívni? - kérdezte az apa.
-  Torának, azt jelenti Tigris, pont olyan bátor és erős lesz! - felelte az apa.
- Igazad van! Tora, legendás leszel egy szép napon! - mondta az anya.

A kép újra elmosódott Hiromi pedig azon töprengett vajon az ő igazi neve volt e az. Később viszont visszatért a vízió, egy háború kellős közepén találta magát. Tűzben lángolt a falu, kétségbeesett emberek menekültek. Egyedül Arashi harcolt, Aoiko pedig Torával a karján futott egészen a menedékhelyig. A biztonságosan elzárt látszólag betörhetetlen erődítményt nők és gyerekek számára építették.

Viszont az ellenség rájuk talált, majd tüzes nyíllal felgyújtották a menedéket. Sikerült végül elűzni a támadó csapatokat, s úgy tűnt egészen sokan túl élték épségben.
Arashi megpróbálta kiszedni a romok közül sérült feleségét, de keservesen zokogva találta rá. Az asszony élettelenül feküdt a romok alatt, akárcsak Tora. A gyermek és az anyja is egyaránt meghalt.

Hiromi újra elgondolkozott, ha az anyja Aoiko valójában és az apja Arashi, de egyik sem élte túl a támadást.

Akkor mégis kicsoda ő, hogy került a képbe? Sehogy sem állt össze számára, de egyre csak a tükröt figyelte.