Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

A vér pecsétje

Minato Ren igazgató úr égen földön keresett tanárt, mire végül a matek tanárnő valóban, ahogyan előre jósolták nyugdíjba ment. Később a fizika tanárnő elköltözött a városból mondván, hogy jobb állás lehetőséget kapott egy másik iskolában. A tudomány ágazatokban dolgozók teljesen kiürültek és borzasztó nehéz volt matematika - fizika szakos kollégát találni ráadásul azonnal osztályfőnőkké tenni.
Végső elkeseredésében a tankönyvek íróit kereste fel, köztük Gregorián Wesutoreivunt személyesen. Az igazgató mindent elkövetett, hogy rá beszélje használja a tanári diplomáját, az egyébként évek óta mérnöki karrierjét ápolgató, fiatalembert. Végül Gregorián rá bólintott az ajánlatra és kisvártatva meg is érkezett a Gimnáziumba.
- A 3/A osztály! - mutatta be őket Minato.
- Jó napot Tanárúr! - köszöntek csüggedten a fiúk, hiszen csinos nőt vártak.
- Üdvözöljük a Kyoden gimnáziumban, sensei! - köszöntek valamivel lelkesebben a lányok, hiszen az új osztályfőnők egészen fiatal jóképű férfi volt.
- Gregorián Wesutoreivun, híres, szakmailag kiváló tankönyvíró, szerkesztő, tanár és mérnök. - mutatta be nekik.
A lányok szájtátva hallgatták milyen zseniális tanárt kaptak, a fiúk inkább idegenkedtek tőle. A hölgyek rögtön sorra egymás szavába vágva akartak ismerkedni vele és hirtelen mindegyiknek a kedvenc tantárgya lett a fizika, amit azelőtt utáltak.
A fiúk furcsáló tekintettel hallgatták a váratlanul zsenivé vált diáktársaikat, ők azonban inkább megmaradtak a régi stílusuknál.
- Na és ti? - kérdezte Gregorián, amint Sakaéra vándorolt a tekintete.
A lány érdemtelenül bemondta a nevét, majd egy véletlenszerű kedvenc tantárgyat, azzal le is tárgyalta az újonnan érkezett tanárt. Gregorián nem tetsző arckifejezéssel érzékeltette a felé irányuló flegma beszédstílus által okozott sérelmeit, viszont gyorsan a mellette ülő fekete hajú lányra tért át.
- Hiromi vagyok. - mondta röviden.
- Örvendek. Jártas vagy a tudományokban? - kérdezte a tanár.
- Olvasgattam a tankönyvét. - közölte Hiromi teljesen hétköznapian, mintha a Micimackóról beszélne.
Gregorián ezt a produkciót is egy jellegzetes "nem tetsző" arckifejezéssel jutalmazta, valamint fekete keretű szemüvegének nyugtalan birizgálásával.
Az első pár óra azzal ment el, hogy ismerkedtek, Gregorián próbált valahogy barátkozni velük, majd a következő héten már élesbe tanultak. A szorgalmas diákok (leginkább a lányok) akár 5-10 oldalakat is írtak a füzetbe naponta, miközben igyekeztek figyelni arra, amit előad.
Gregorián szeretett difikult nehezen megválaszolható kérdések sorozataival bombázni, amikre döbbentem tapasztalta, hogy diákjai sötétek, mint az alagút, mivel nem tudtak rájuk felelni. A lányok folyamatos próbálkozása a neki való imponálás reményében teljesen kudarcot vallott.
- Hiromi mesélj nekem a Hullámfüggvékenyről! - szúrta egészen véletlenül lányt.
-A hullámfüggvény egy kvantum - mechanikai állapot (azaz kvantumállapot) jellemzésére alkalmazható matematikai eszköz. - mondta vissza hibátlanul a lány az elméleti meghatározást.
Osztálytársai ezekre a szavakra úgy néztek rá, mintha ő lenne az isten, ugyanis általában fogalmuk sem volt egyáltalán mit kérdez a tanár úr, nem hogy válaszolni rájuk. Gregoriánnál csoda számba ment, ha valaki eljutott odáig, hogy tudott mondani egy szót belőle. A mondat pedig már teljesen kizárt kategória számba ment.
- Látom tényleg elolvastad a könyveim. - vetette oda nyersen a tanár.
- Elnézést nem érettem! - tette fel a kezét egy hátsó padsorban ülő lány.
- Mit? - fordult hozzá lekezelően a tanár.
- Az egészet. - ismerte be a lány.
- Te olvastad a tankönyvünket? - kérdezte Gregorián.
- Nem, uram. - szégyellte el magát a lány.
- Szerinted a tankönyv porfogó, Veronika kisasszony? - kötözködött vele a tanár. Van még valakinek egyéb értelmes hozászolása? - tekintett körbe.
Ezután hosszasan belemerült a vektorok, a fizikai alaprendszerek, a bázisok, komponensek és a Heisenberg - kép magyarázásába, amiből ismét nem értett senki semmit, majd bonyolult képletekkel támasztotta alá.
- Elnézést tanár úr lemaradtam! - lendült a levegőbe egy újabb kéz.
- Ott a tankönyv előtted! - szólt vissza nyersen.
- Tanár úr! A könyvet se értem! - szólalt meg Veronika újra.
- Akkor figyelj ide! - torkolta le egyből Gregorián.
- Tanár úr! Ki mehetek a mosdóba? - kérdezte az egyik fiú.
- Megtudnám, hogy miért nem ment ki szünetben? - vágott vissza a tanár.
- Sokan voltak. Hosszú sor becsengettek mire oda kerültem volna. - magyarázta a fiú.
- Fiacskám az élet kegyetlen. Nálam nincs mosdóba járkálás! - szögezte le.
Szinte minden óra azzal ment el, hogy alig várták, hogy vége legyen már a szenvedésnek és csöngessenek akármilyen órára, csak matekot vagy fizikát ne kelljen elviselni. Ezen kívül Gregoriánnak szokásává vált minden órára házi feladatok tömkelegét adni, majd alaposan leszidni és elégtelenek százait kiosztani, ha nem volt kész.
Gregorián feltűnően mindenkit utált, amit szarkasztikus megnyilvánulásai nyomán támasztott alá. Szinte mindig veszekedett egy diákkal mikor, miért és elképzelhetetlenné vált egy olyan nap számára, hogy ne adott volna legalább két embernek elégtelent.
Az osztályátlag csúnyán húzódott lefelé, Gregorián pedig azzal magyarázta a statisztikákat, hogy a diákság lusta és buta.
Mindegyikkel akadt valami baja, még azt sem kímélte, aki rendesen tanult az órájára.
- Hiromi gyere ki felelni! - szólította.
A lány teljesen érzelmetlenül monoton válaszolt minden kérdésére, vagy pedig szó szerint idézte a tankönyvet, azonban társai biztosak voltak abban, hogy kivételesen nem tudja Gregorián kedvenc érdemjegyét az elégtelent használni.
- Ügyes kis magoló gépezet vagy azt meg kell hagyni! A saját szavaiddal is eltudnád mondani ugyanezt? - kérdezte a tanár gúnyosan.
Hiromi nem válaszolt csak bambán nézett rá hosszasan amíg újra meg nem töri a csendet.
- Sejtettem. - mondta elégedett vigyorral az arcán Gregorián. Tudod, a te fajtád az a tipikus agyatlan tanulós, akinek bizonyára fogalma sincs miről hadovál, használhatatlan tudás birtokában vergődik remélve, hogy megdicsérjük és kitűnőt kap rá. Az életben ez nem így működik, jobb, ha tőlem hallod először és utoljára. Ne magolj! Elégséges. - kiabálta le a fejét, majd a helyére zavarta.
Az elkövetkezendő órákon folyamatosan Hiromit választotta ki magának a ne magolj teóriájával. Minden dolgozatára húsz felkiáltójellel rá írta piros tollal és rendszeresen feleltette le, hogy még többször elmondhassa ugyanazt.
Továbbá magatartásra "Kifogásolható" minősítésben részesítette mondván, hogy Hiromi érzelmetlensége tiszteletlen, tapintatlan viselkedési forma. Később beírást adott neki az ellenőrzőjébe, azzal az indokkal, hogy tanárával elfogadhatatlan stílusban beszél. A legkevésbé sem jó viszony alakult ki közöttük. Másnap Gregorián az asztalánál szigorúan keresztbe tett lábakkal ülve várta, hogy megmutassa az aláírt ellenőrzőjét. Megesküdött volna, hogy Hiromi szülei nem látták és bele kezdhet némi veszekedésbe, azonban csalódnia kellett elmaradt a balhé. Végül csak annyit tudott rá mondani, hogy rendben van.
A tábla teljesen üresen állt, ami rendkívül szokatlan dolognak számított a gimnáziumban, elvégre a lányok szerettek rajzolgatni azokra. Gregorián bizonyára letöröltette, majd be is tiltotta őket. Hiromi miután letisztázta magát a helyére huppant. Szerencséjére nem kellett kettesben tölteniük az időd, hamarosan megérkeztek a többiek. Első órába matematika órával kezdeni egyenlőnek tartott volt a halállal, legfőképpen az új tanárra való tekintettel. A többség életkedvtelenül, nehézkesen vánszorgott be. Hosszú rémséges 45 percnek lettek tanúi és megváltásként szólalt meg a csengő. Az elkövetkezendő hat másik tantárgy, már egészen kellemesen telt számukra.
- Végre mehetünk haza! - lelkesült Veronika az utolsó óra pár percében.
- Héj, akkor mentek, amikor én mondom! - szólt rájuk a vén Izuki sértődötten.
Veronika örömérzete elszállt, amikor rá nézett a karórájára, s szembesülnie kellett, hogy 20 perccel tovább bent tartotta őket, mint ameddig kellett volna.
- Ez nem igaz! Délután 02:50 van a 02:44 - es buszt le is késtük! - bosszankodott.
- Ne aggódj a távolsági jön 03:00 kor! - csitította egy másik fiú.
- Akkor viszont sietnünk kell! - kapkodtak Hiromi körül.
- Most már mehettek! - csapta le a krétát Izuki, majd legyintett az ajtó felé.
- Viszont látásra! - köszöntek el a diákok kórusban.
Izuki viszonzásra sem méltatta őket inkább a kézitáskájában matatott, hogy úgy nézzen ki, mintha igen elfoglalt ember lenne. Hiromi utána nézett osztálytársainak, akik sebesen eltüntek a folyosókon, ő maga viszont nem mozdult.
- Menj már! Mit ülsz itt?! - utasította türelmetlenül Izuki.
- 03:00 - kor a távolsági van, nekem az nem jó, a helyi járat 03:50 kor jön ilyen tájban, felesleges addig kint ácsorognom. - válaszolta Hiromi.
- Akkor gyalogolj! - szólt rá Izuki.
- Túl messze lakunk innen. - reagálta higgadtan a lány.
- Én nem fogok itt maradni veled! - tiltakozott ellene Izuki.
- Nem kell. - szedelőzködött össze Hiromi, hogy ő is elhagyja a termet.
- A folyosón ülnél, felügyelet nélkül? Szó sem lehet róla! A 106os teremben úgy látom lyukas órán van, az egyik tanárod. Hozzá beülhetsz. - javasolta az órarendjét böngészve.
Hiromi szó nélkül felállt a székről és egyenesen elbaktatott a 106. terembe. Oda bent az asztalnál haragos, elégedetlen, arckifejezéssel dolgozatokat javított a szokásos piros tollával Gregorián. Amint megpillantotta a lányt szemrehányóan rá kérdezett miért keresi. Hiromi kifejtette busz problémáját és hogy eredeti járatát azért késte le, mert tovább tartották az utolsó órán, mint a csengetési rendben szabályozva van. Gregorián nem szívélyesen ugyan, de engedte, hogy nála töltse az időt.
Hiromi leült a hátsó padokba, lehetőleg minél távolabb felügyelőjétől, majd teljesen véletlenszerűen magához vette az egyik füzetét böngészni.
- Látom azzal foglalkozol, ami a legjobban megy neked. Az agyatlan magolás prezentációja a kedvencem. - vetette oda neki Gregorián gúnyolódva.
- Nem tudok mást csinálni. - zárta le a témát Hiromi.
- Oh tényleg? - nézett fel a papírok fölül Gregorián - Értelmezésről még soha sem hallottál?
- Nem tudok mást csinálni, mint tanulni. - mondta higgadtan Hiromi.
- Nincsenek barátaid? Szüleid? Szabadidőd? - csodálkozott Gregorián.
- A családom dolgozik. A barátaim sem érnek rá. - válaszolta rövid mondatokkal a lány.
- Áh szóval magányos vagy, biztos nagyon nehéz lehet. - mondta szarkasztikusan Gregorián.
- Nem annyira, engem sem zavar. - rázta a fejét a lány.

A buszig várt idő elég kellemetlenül telt, Gregorián ott kötött belé és kritizálta, ahol csak tudta. Más diákot már biztosan megőrjített volna, ezzel szemben Hiromi úgy tűnt észre sem veszi mi történik vele. A gúnyolódásokat nem vette magára, inkább csak szimpla mindennapi beszélgetésnek vette.
Ez feltűnt Gregoriánnak is, ezért mihelyst elment a busszal arra a döntésre jutott, hogy utána jár a dolgoknak. Idegesítette, hogy nem érti miért olyan a lány amilyen. Magyarázatot várt és feltétezéseket gyártott róla. A legelső gondolata az volt, hogy Hiromi bizonyára depresszióban szenved, ezért küldött a szüleinek egy pszichológus telefonszámot, hogy keressék fel.
Viszont úgy tűnt ennyi magyarázattal sem érte be, így hát még többet kutakodott. Végül a kábítószerek között találkozott a Code Joysu drog megnevezésével, a Gimnázium célponti státuszával, valamint Naoya díler nevével. Magának a szernek nem találta meg a tüneteit viszont nagyon is hasonló mellékhatásokat okozóba sikerült belebotlania, ami Hiromi állapotát írta le. Azt a fajta kábítószert a rendkívül veszélyesek közé sorolták, majd kifejtették, hogyan változtatja zombivá, az embert és amortizálja le az egészséges agyat. Az Élőhalott nevű anyagot valójában halálos hosszútávon fogyasztani. Egyes drog - féléket gyógyszerként is szoktak fogyasztani, mint például a kenderfű, amit rákos tünetekre, vagy mentális zavarokra, mint a depresszióra használnak. A gyógyszer szóból származik az angol Medicin elnevezés, ami praktikusabb és kevésbé ijesztő változata a kábítószerezés kifejezésnek.
Másnapi óráján feltétlenül közölnie kellett a lánnyal, hogy rá jött mi folyik a háttérben, azonban esze ágában nem volt a többiek előtt ilyen kínos témáról beszélni, ezért körülírásokkal kommunikált.
- Némely diákok említették, hogy nem tudtok mást csinálni tanuláson kívül - itt sandán Hiromira nézett - ezáltal kitaláltam, hogy elmehetnénk valahova osztálykirándulásra valamelyik nap.
Az elmondottakra a legtöbbek arcán a tömény csodálkozás ütött ki. Néhányan azon gondolkodtak, hogy a tanár úr szarkasztikus vagy kicserélték. Senki sem tudta elképzelni, hogy az iskola legnagyobb diktátora vinné őket bárhova. Hamarosan azonban kiderült, hogy teljesen komolyan mondta, s valóban szervez nekik, bár leginkább a lány iránt érzett dac, ellenszenv sarkallta.
- Hiromi ide adnád a füzeted hirtelen nem jut eszembe hol tartottunk. - fordult hozzá.
Ez roppant furcsa volt elvégre Gregorián mindig nagyon jól tudta, hogy mit, mikor vettek, az osztály már komolyan elkezdett aggódni érte.
Hiromi azonban természetesen reagált, minden előítéletet félre téve kotorászni kezdett a táskájában, hogy oda szolgáltassa neki a fehér borítójú kockás spirálfüzetet, ami megvágta az ujját egykor. A lehető legkevesebb érdeklődést mutatott afféle, hogy Gregorián tulajdonképpen, igyekszik nem feltűnően, de nézi a holmija belsejét, ahogy matat benne. A szemeivel követte mozdulatait, mintha keresne valami eldugottat nála.
- Tessék. - nyújtotta felé a lány a füzetet.
- Köszönöm, tehát, ha jól látom, akkor a grafikonokkal foglalkoztunk. Kiváló, Hiromi meglepően pontosan jegyzetel a tábláról a látási és vizuális problémái ellenére. - mondta hangosan, miközben böngészte a lapokat. ( a drog okozta hallucinációkra gondol)
- Tanárúr, jó a szemem. - javította ki Hiromi.
- Amikor a világ forog körülöttünk és egy földrengés rázkódik alattunk, természetes, hogy látási nehézségekbe ütközünk. Meg aztán ott vannak azok a kemény, fárasztó napok az ember szükségét érzi a mindennapok elöli elvonulásnak, relaxációknak, te már csak tudod, Medicin Királynő. - folytatta monológját.
- Nem tudom miről beszél, uram. - mondta Hiromi őszintén.
- Hát persze.. - hagyta rá kételkedve egy kaján mosollyal az arcán Gregorián.