Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Darabokra tört szív

Otthon az immáron régi házban a lány éppen házi feladatot írt, amikor észrevett a földön egy nagyon régi poros, vastag lapos, kopott piros borítójú könyvet. Érdeklődés nélkül felvette, majd odébb vetette a szekrényére. Soha többé nem látták a szülei olvasni pedig egykor az volt a kedvenc könyve. Naphosszakat magolt, még a felesleges feladatokat is megoldotta, valamint készült a 3 évvel későbbi vizsgáira. Mikor már kezdte betéve tudni az összes tankönyvet a jövő évit vette elő, hogy mindig tudjon monoton tanulni.

Ágya végében éhesen nyávogott fekete - fehér macskája, amely többé nem szólalt meg, viszont hiányolni sem jutott eszébe. Ápolását elhanyagolta, vagy szimplán a szüleire bízta.

Eltelt egy év, Wakame és Daisuke szakítottak egymással, majd a jól ismert természetű lány titkos szeretőjéhez Naoyához tért vissza. Rumikó abbahagyta az iskolát, kiiratkozott és egy étteremben vállalt állást. Ott találkozott a modernkori Ranmaru másával, aki a konyhán séfként dolgozott.

Nem ismerték meg egymást, csak a köszönő viszonyig jutottak el. Így ismét ketten maradtak Hiromi és Sakae, mert ők folytatták a tanulmányaikat. A fiúk kiléptek a meghökkent Gonzálesztől mondván, hogy soha életükben nem hallottak Naoyáról sem az általa említett küldetésekről.

Főnökük irtózatosan nagy haragra gerjedt, úgy kiabált velük, hogy az egész ügynökség tőle zengett. Viszont semmilyen hatást nem ért el vele szerencsétlenségére, a rémes drog pedig tovább terjedt a városban.

Egyre több fiatal veszett oda, ahogy az idő telt, a rendőrség értetlenül állt az áldozatokkal szemben Gonzáleszt őrületbe kergetve.

A második évben Kenji szerelmet vallott Sakaénak, majd örömmel közölte, hogy a lány közömbösen ugyan, de belement a kapcsolatba. Később eljegyezte, a harmadik évi vizsgák utánra szánták az esküvőt.

Daisuke új barátnőt talált magának a csodásan szép, viszont nem túl okos Vivivel, akivel végül össze is költöztek.

Katsuya túl sok részre szakított lelke súlya alatt örökre megnémult, majd csúnyán le is betegedett idő közben. A gépies Hiromi tanult a szenvedő macskája mellett, közben egyetlen pillantást sem vetve arra.

A haldokló állat kínja át terjedt a másik énjére oda át, így Yuu állapota egyaránt romlott vele együttesen.

- Tarts ki! - noszogatták a feudalizmusban ragadt barátai.

Yuu már a földön hevert nem tudtak gyógymódot találni rá, hiszen mind le voltak láncolva a semmibe. Hiromi arról győzködte magát, hogy egy olyan nagy hatalmú mágus, aki állati spiritualitásokat képes irányítani biztosan nem halna meg csupán betegségekben.

- Hány részre szakadt már Yuu lelke? - kérdezte aggódóan Hazel.
- Körülbelül öt. - felelte Hiromi.
- A hatodik formám van itt előttetek.. - lihegte fáradtan a mágus.
- Erősebb vagy egy betegségnél! - biztatta Hiromi.
- Ahogy mondod, sosem hagyna magadra a macskád, mi legjobb - barátok vagyunk! - mosolygott Yuu.

Szenvedései viszont folytatódtak a modernkorban a haldokló állat képében, mint partra vetett halként ficánkoló Katsuya, gazdája mellett az ágyon. Hiromi továbbra sem tekintett rá, maga előtt forgatta a jó öreg tankönyveit és vadul magolta belőle a fizika szabályokat.

- Oda át veled vagyok, már biztosan gyógyítalak. - magyarázta a feudalizmusban ragadt másik énje.
- Hiromi... - nyögte le sütött szemekkel Yuu - én nem hiszem.. - tette hozzá kelletlenül.
- Ne mondj ilyet! - háborodott fel a lány, majd dühösen megpróbálta elhagyni az addig őket beszorító területet, viszont nem sikerült neki.

- Semmi baj Hiromi, nem tehetsz róla. - nyugtatta Yuu.

A lány szemei bekönnyeztek aligha választotta el valamicske önfegyelem a zokogástól. Keservesen kiabálta a haldokló barátja felé :

" De én ott vagyok veled! Megmentelek! Tudom!"

Yuu halványan elmosolyodott, bár már nagyon nehezen vett levegőt, mégis igyekezett azt a látszatot fenntartani, hogy nem lesz semmi baja. Holló fekete hajában ősz tincsek jelentek meg, sápadt bőre teljesen falfehérré vált, ezt a lélek túlzott szétszakítottságából eredő látványos elgyengülés okozta.

" Itt vagy nekem" reagálta nyugodtan a tehetetlen lány kiabálásaira, mint utolsó szavai hozzá. A rövidke mondat után lehunyta zöld macska szemeit. Szíve leállt, lélegzetet többé nem vett, élettelenül feküdt Yuu a semmiben, Katsuya pedig a régi szobában.

- Meghalt.. Részvétem Hiromi. - mondta csüggedten Hazel.

A lány sokkoltan hátra lépett a holttesttől, kezei remegtek a fekete ruha alatt, könnyekben úszó szemei rángatóztak az idegtől. Már nem csak Naoyát, a Code Joysut, de önmagát is gyűlölte. Hogy hagyhatta meghalni oda át, gondolta magában. Mérhetetlen harag, és fájdalom járta át minden porcikáját szinte fizikailag érezte, miképp tört darabokra a szíve.

- Nem te tehetsz róla! Annak a másiknak nincs lelke! - sietett vigasztalni Sakae.

" Itt vagy nekem" ismételte Yuu utolsó szavait Hiromi elméje, újra meg újra, a bűntudat kínzó poklán ment keresztül, s a gyűlölet melyet Rumikó, Daisuke, Masashi, Teru elvesztése miatt egyaránt tombolt benne, megvakította. Véres bosszút akart állni, akár saját gépies lényét is képes lett volna hideg vérrel megölni abban a pillanatban.

Oda át végre letette a fizika könyvet, s üres tekintettel bámulta a halott macskáját. Kifejezéstelen arccal eltüntette az ágyáról, kint fogott egy rozoga ásót, hogy elföldelje a kertben, majd mint, aki jól végezte dolgát vissza tért a szobájába.

- Ó szegénykém, meghalt a cicád? Pedig úgy szeretted! - sopánkodott az anyja miután látta a temetésnek nevezett produkciót az ablakból.

- Na és? - kérdezte Hiromi érdektelenül.

Az anyja elkerekedett szemekkel tekintett rá.

- Az csak egy macska. - tette hozzá Hiromi.

Az anyja meghökkent arckifejezésével mit sem törődve vissza vette a tankönyvét, s újra neki látott magolni. Az anyja értetlenül nézett utána, majd a macska sírjához térdelt, hogy szomorúan utoljára elköszönjön tőle.