Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Code Joysu

     Naoya nem válaszolt csak sejtelmesen vigyorgott rá, mikor beljebb kerültek már jóval szebb látvány terült szemük elé, egy gyönyörű arany színű falakkal körbe vett lakás. Alattuk vörös szőnyegen sétálhattak, felettük díszes láng piros függönyök takarták az ablakokat.
- Gyertek tovább! - intett nekik Naoya és a falhoz lépett.
Megkopogtatta négyszer, azzal titkos ajtó nyílt ki belőle. Lefelé hosszú lépcsősor következett ami a mély sötétségbe vezette őket. Szinte semmit sem láttak, de Naoya fekete gyertyákat gyújtott.
- Megérkeztünk. - mondta elégedetten. 

    Hiromi és Hideo dermedten álltak a félelemtől leblokkoltan. Katsuya mögöttük idegesen nézegette a visszafelé utat, viszont Naoya rendkívül jó kedvűen húzott ki egy rejtett fiókot, amiből elővadászta remekművét. Történetesen átlátszó hófehér por volt a Code Joysu, amit orvosi injekciós-tűkbe kevert.
- Ez nem jó, Naoya, egy bűnöző, ki kell jutnunk innen. - suttogta dermedten Katsuya.
- Íme a Code Joysu, hogy legyen szép élete az embereknek! - mondta a díler kezében az injekciós tűvel.
     Hiromi félve hátrálni kezdett, de ekkor már késő volt, Naoya profin megoldotta, hogy betudja adni, Katsuya pedig leblokkolt a helyzet hatása alatt. Hideo aggódóan figyelte a lányt, ám ellenkezni ő sem mert. Hiromi megszédült, forgott vele a világ, fájt a feje és kivörösödött a szeme. Hallucinációi támadtak fekete árnyék alakok vették körbe, akik gonoszosan nevettek rá. A gyertya eloltódott, vagy csak kiütötte a drog, hirtelen minden elsötétült, pusztán egy erős koppanást hallott, földre zuhant. Ez volt az utolsó emléke.
Mire a nap felkelt Hiromi a panel lakás vörös kanapéján feküdt mellette Katusyaval, de hosszú álmát aludta. Hideo bezáratta a vendéglőt amíg a lány magához nem tér eszébe se volt otthagyni Naoyával. 

     Aznap Hiromit hiába várták haza, eltűnt, a szülők felhívták a barátnőit, esetleg náluk van e, azok viszont fejüket rázták. Péntek este óta nem látta senki, szombaton rendőrséget hívtak, kiadták a keresési parancsot, vasárnap üresen állt Hiromi szobája. Hétfőn nem ment iskolába.
Rumikó és Sakae megpróbálták telefonon hívni, ám azt jelezte a hívott szám nem kapcsolható. Üzenetet küldtek neki, de sikertelen kézbesítést írt ki mobiljuk.
- Hiromi beteg lett? - kérdezte a tanárjuk.
- Nem tudjuk mi van vele, péntek este óta egy szót sem hallottunk róla. - mondta feszülten Sakae.
- Talán kórházba fekszik, vagy lázas. - igyekezett nyugtatni a tanár.
- A szülei felhívtak minket, otthon sincs. - mondta Rumikó.

A beszélgetésre felfigyeltek a fiúk is.

- Úgy értitek Hiromi feltehetően eltűnt? - kérdezte Daisuke.

   Rumikó bólintott, aztán a tanár aggódó tekintete ellenére megpróbálta visszarázni a mindennapokat normális kerékvágásukba. Belekezdett az aznapi tanagyagba, a diákok pedig jegyzeteltek. Sakae és Rumikó túl feszültek voltak hozzá, egy szavára sem figyeltek csak az járt a fejükbe mi lehet Hiromival. Daisuke követte példájukat még a füzetet is elrakta a táskájába. Feszülten összecsomagoltak, Teruval együtt, majd felálltak az óra közepén.
- Azonnal üljetek vissza! - utasította őket a tanár.
- Eltűnt egy diáktársunk, ki tudja hol tartják éppen fogva, Hirominak nem veszne nyoma csak úgy, ő rendes lány, hogy vagytok képesek ezzel a tudattal nyugodtan folytatni az órát? - kérdezte idegesen Daisuke.
- Igaza van ! Hiromi a barátunk, lehet hogy bajba került! - helyeselt Sakae.
- Az a rendőrség dolga. - zárta le a témát a tanár.
    Daisuke és Teru viszont meg sem hallották, elpakoltak az asztalról, kikerülték a döbbent pedagógust, majd szó nélkül kiviharzottak az ajtón. Sakae, Rumikóval azonosan követték példájukat, faképnél hagyták az osztályt. A folyosón tapasztalták, hogy Masashi és Hazel is kint vannak. Daisuke négyes csapata könnyedén elment az iskola területéről. Sakae, Rumikó követték őket, szerettek volna csatlakozni hozzájuk, ám túl gyorsan mentek nem bírták tartani velük a tempót.
- Héj várjatok! - szóltak nekik előre.