Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Jó éjszakát Hailey

Amíg Hiromi valódi szülei múltját kutatta, valamint sírhelyüket, hogy legalább életében egyszer láthassa teljesen elfeledkezett a városban történtekről. A Gimnázium megsemmisülése végett botrányok kiéleződése, a kórház rendbehozató, végül a banki igazgatóság lemondása. Az Elit felbomlott, a Takai dinasztia kiköltözött, a Hailey továbbra sem került elő. Az ügynökség Noszferatu polcáról származó zárt adatoknak nyoma veszett, s mire rájöttek, hogy náluk volt végig a Code Joysu Naoya és emberei betörtek hozzájuk, hogy elvigyék őket mind.

- Masashi? - ismerte fel Gonzálesz a vörös a hajú fiút a zárt osztályon egymással szembe állva. Hogyan? Megbíztunk benned! - hüledezett a betörés közben.
- Az ügynökség teljes védelmét ismerem, könnyűszerrel kijátszom. Oh ezt már Daisuke barátunk is mondta, olyan sablonosak vagytok! - állapította meg lenézően Masashi.
- Erről az ügynökségről nem mész ki élve! Kim! Segíts! - kiabálta társának.

A rendőri ruhát viselő férfi rá lőtt, Naoyara, ám a báró gyorsabbnak bizonyult nála. Kim lövedéke a földet találta el, Masashi esetében viszont az ellenfele lábát. A férfi fájdalmában a talajra roggyant, vérző bokájával vörösre festve annak padlóját. Gonzálesz aggódva oda rohant, hogy megnézze jól van e, de Kim elhessegette magától.

- Ne! Így csak könnyebb célpont lesz! - szólt rá.

Gonzálesz gyorsan megértette, ezért magára hagyta a földön. A másodikat már ő lőtte Naoya - ra, ami csodával határos módon eltalálta a vállát.

- Szép volt uram! - nyúlt a pisztolyához Kim is, hogy sebesen rá merjen egy újabb támadást.
- Maradj veszteg! - sziszegte dühösen Masashi, s az ő pisztolya sült el.

Tökéletes lövés volt, hibátlanul belefúródott a rendőr homlokába, aki azonnal meghalt a helyszínen.

- Kim! - fordult oda keservesen Gonzálesz.

Másodjára nem bírta ki muszáj volt oda futnia hozzá. Letérdelt a halott rendőr mellé a talajra annak véres nyomaiba. Hitetlenkedve nézett élettelen arcába, mintha alig akarta volna tudomásul venni a veszteséget.
Életében először nem idegesen, haragosan kiabált az emberekkel, fájdalmat érzett, hatalmas szomorúság tátongott a szívében. Szemei bekönnyeztek, s egy röpke pillanatra cseppek folytak ki belőle. Lehajtotta a fejét Kim holtteste fölött, hogy Masashi ne lássa.

- Sajnálom. - mondta neki végezetül, majd felállt, hogy fordulatból rá lőjön Masashira.
- Hirtelen érdeklik az emberei? Ez meglep Gonzálesz. A vállammal csúnya hibát követett el, főnök. - mondta fenyegetően Masashi.
- Mindig is érdekeltek. - válaszolta elszorult szívvel Gonzálesz.
- Tudja mi a baj magával? Megmondom, hogy mindenre olyan későn jön rá! Mondjuk bánhatott volna normálisabban az embereivel és akkor talán nem lőnék élvezettel szitára a képét! - kiabált rá Masashi sátáni kacajjal kísérve.
- Én legalább nem vagyok áruló. - vágott vissza Gonzálesz.
- Ez a csapat sosem volt az enyém, hogy fordíthattam hátat a semminek? - gúnyolódott Masashi.
- Igazad van én is így gondolom, hiszen te nem vagy az emberem így már sokkal nyugodtabb szívvel eresztek egy tárat a fejedbe! - reagált dacosan Gonzálesz.

Mindketten készen létben voltak a tűzharcra, ami hamarosan elkezdődött. Masashi meglőtte Gonzálesz kezét, amitől kiesett a kezéből a pisztoly, azonban a főnök se hagyta magát annyiban. Kigáncsolta ellenfelét, s az szintén a földre esett. Gonzálesz igyekezett megszerezni a fegyverét, ám a dulakodásban csak ellökték maguktól.

- Úgy látom pusztakezes harc következik. - nézett dühösen Masashira a főnöke.
- Kár a gőzért, ki képzett ügynök voltam.. - szólt lenézően Masashi.