Itt várok rád!

Második fejezet

Victor, az új és egyben legelső főnököm körbe vezet az épületben. A bár nagyon kicsi, de tetszik a hangulata. A nagy üveg ajtóval szemben van a kiszolgáló pult, ahol jelentkeztem az állásra. A pult mögé érve bemehetünk a konyhára, aztán egy másik ajtón át a főnök irodájàba-itt semmi érdekes nincs a papírokon kívűl- az egész bár sötétbarna asztalokkal és székekkel van bútorozva. Sok dolog van benne, de nem túl zsúfolt. A lámpák meleg fényt árasztanak ezért hangulatosabb az egész helyiség. Már most megszerettem.
-Rendben. Ennyi lenne mára, hétfőn pedig Rylee fog betanítani amíg belejössz a munkába- mondja kedvesen Victor, majd eltűnik és egy alacsony, barna hajú lánnyal tér vissza. Nálam is kicsit alacsonyabb, rövid barna haja laza hullámokban esik a vállára, és smaragdzöld kötényt visel -Rylee, Aria! Aria, Rylee! Rylee fog téged betanítani hétfőtől. Ismerkedjetek, sziasztok!- mutogatva gyorsan bemutat minket egymásnak Victor, majd eltűnik az irodájában. Zavartan Ryleera nézek és mindketten nevetésben törünk ki a kínos helyzet láttán. -Szóval...Aria, igaz?- bólintok, majd folytatja. -hétfőn csak négyre kell jönnöd, mert öttől nyitunk és kettőkor zárunk, de ezt majd úgyis Victor osztja be. Gondolom a főnök körbe vezetett, a többit majd hétfőn mutatom, tehát ennyi lenne dióhéjban- mondja barátságosan mosolyogva.
-Rendben. Már alig várom!- tapsikolni kezdek örömömben és mégegyszer körbe nézek a bárban.
-Nem egy álommunka. Annyira ne várd!- mondja nevetve Rylee, majd én is vele nevetek.
-Figyu, most végzek kb öt perc múlva. Ehetnénk valamit a plázában, ha van kedved- mondja kedvesen az új kollégám, miközben leveszi a kötényét és összehajtogatva a pultra teszi.
-Ez jól hangzik. Farkas éhes vagyok.- mondom, majd felkapom a táskámat a vállamra és elindulunk a kijárat felé.
-Mit együnk? Ismerek egy baromi jó pizzériát itt a sarkon!- mondja lelkesen és elkezdi kézzel mutogatni, hogy merre kell menni. Már rég nem tudok rá figyelni, annyira gyorsan beszél, ezért csak mosolygok és bólogatok. Amikor a végére ér egy kicsit csend marad köztünk, majd újra megszólal: -Semmit nem értettél a mutogatásomból igaz?- kérdezi sétálás közben, mikor átugrik egy pocsolya felett. -Nem nagyon- mondom és egyszerre kitör belőlünk a nevetés. Már most kedvelem Ryleet! Alig várom, hogy kezdhessek a munkahelyemen.