Itt várok rád!

Huszonkettedik fejezet

-Persze, jól vagyok!- mondom kínosan mosolyogva és nem fogadom el az egyik felém nyújtott kezet sem, majd sietősen felállok, de érzem ahogy belefúródik a kezembe többszáz apró szilánk. A francba! Gyorsan átvágok a tömegen és belépek a mosdó ajtaján. Végre van időm kífújni a levegőt és megnézni a kezemet, hogy mennyire vészes. Sok sok apró vágás és van ahol még mindig függőlegesen áll a kezemben pár üvegszilánk. Nem túl szép látvány, de meglepő, hogy nem fáj annyira mint amilyen ijesztően mutat. Gyorsan a mosdóhoz sietek és hidegvízet engedek a tenyeremre, amibe hirtelen óriási fájdalom hasít. Visszavonom azt hogy mégse fáj annyira. A tükörbe pillantva megrémiszt a saját tükörképem. A hajam megint csapzott és kicsit beütöttem a fejem amiért a konty a fejem tetején teljesen leborult de talán ez a legkisebb gondom. Ajtó nyitást hallok és azonnal odakapom a fejem a hang irányába. -Már csak te hiányoztál!- mondom tiszta őszínteséggel és gúnnyal a hangomban. -Ha azért vagy itt, hogy megint belém köss akkor inkább menj el! Már így is elég rossz napom van.- mondom a kezemben lévő szilánkokat nézve. Úgy döntök megpróbálok kipiszkálni minden szilánkot egyesével. Hülye ötlet volt! -Áuu!- halkan felkiáltok a tenyerembe sugárzó fájdalomtól és lehunyom a szemem, hátha múlik a görcsös lüktetés. Hallom ahogy Justin bakancsa kopog a padlón ahogy felém közeledik. Mögém áll, a kezébe veszi a tenyerem és megvizsgálja. A tükörből nézem őt és egy pillanatra mintha nem fájna már minden sebem ahogy a kezéhez érek. Furcsa melegséget érzek a tenyeremen de nem a friss sebek miatt...-Ezt meg kell mutatnunk egy orvosnak. Gyere, elviszlek!- a másik kezemet megragadva magával vonszol.