Itt várok rád!

Tizenkilencedik fejezet

Végre péntek van, vagyis az első hetem utolsó munkanapja. Ryleeval megint találkoztunk a plázában munka előtt, ahogy a héten...nagyjából mindennap. Elég hosszú volt a hét és anyáékkal is csak egyszer beszéltem. Biztosan azt várják, hogy beszámoljak nekik, ezért, ha hazaérek biztosan felhívom őket.
-Képzeld Aria, találkoztam egy sráccal.- mondja vidáman miközben beleharap a hamburgerébe. -Ez megmagyarázza azt a levakarhatatlan mosolyt az arcodon ma.- nevetni kezd és elmeséli hogyan találkoztak Markkal. Nagyon szimpatikusnak tűnik az elmondottak alapján és nagyon örülök Rylee boldogságának. -Na és mikor láthatom ezt a titokzatos pasidat?- kérdezem az egyik szemöldökömet felhúzva. -Még nem is vagyunk hivatalosan együtt. Vagyis erről még nem beszéltünk, csak randizgatunk egy ideje. De majd mindent megtudsz, ne aggódj!- mondja mosolyogva. Miután befejeztük az evést, elindulunk a bárba, ahol mi csak hétkor kezdtünk, mivel ma mi vagyunk a zárósak Ryleeval. Pénteki zárás. Nem is lehetne jobb. Mikor belépünk az ajtón a szokásos illatok és nyüzsgés fogad. Körül nézek, és azonnal találkozik a pillantásom Justinnal. Egész héten nem láttam, mióta ott hagyott a padon. Kicsit furcsa érzés kerít és mintha örülnék annak, hogy látom. Automatikusan elfordítom a fejem és Ryleet követve bemegyünk a pult mögé, hogy le pakoljunk. -Ne bámuld már állandóan! Menj oda hozzá!- int a fejével a jól ismert társasághoz Rylee. -Mi? Dehogy! Nem is bámulom! Az a srác baromi idegesítő, visszataszító, kötekető, éretlen, fura, utálatos, és még sorolhatnám! A hülye cigijével, piercingjeivel és tetkóival meg azzal a hülye fekete hajával!- mondom a pultnak dőlve és a végére kicsit idegesebb leszek, ezért szinte kiabálok, és amikor megfordulok szembe találom magam Justinnal. A fenébe! Miért pont most kell felbukkannia???