Miután sikerült mindent memorizálnom és valamennyire megtanulnom, kinyitjuk a bárt és ténylegesen munkához látunk.
-Aria! Megjött az első vendég. A tied!- kiált be Rylee a pult mögül a konyhába. -Megyek!- mondom, majd leteszem a vizes tálat a kezemből és megtörlöm a kezem a kötényembe-mellesleg van névtáblám is a SAJÁT kötényemen bocsi, de muszáj felvágnom- az első társaság akitől felvettem a rendelést, nagyon barátságosak és mosolygósak voltak akárcsak én. Feljegyzeteltem mindent, majd rögtön ki vittem egy tálcán az asztalukhoz. -Köszönjük!- mondta a vörös hajú nő, és belekortyolt az italába. Ez könnyen ment. Ha ilyen egyszerű lesz, a végén még előléptetnek üzletvezetőnek. -ezt kár volt elkiabálni- az este folyamán jöttek és mentek a vendégek, de voltak akik tovább maradtak és zárásig terveztek ücsörögni. Forgalmas volt a bár és a műszakom vége fele már hatszázmillió felé álltak a babahajaim az arcomat keretezve. A kötényemen kávé, és mosogatószer foltok éktelenkedtek, a sminkem pedig kissé megviselt volt az állandó pörgéstől. -Aria, kimennél légyszíves az ötös asztalhoz? Eldugult a mosdó, gondolom ez rám marad- mondta a szertárból kilépve egy vécépumpát szorongatva. A számat beharapva fojtottam vissza a nevetésem, és a kis jegyzetemmel elindultam a mai nap utolsó vendégeihez. Sokan voltak, azt hiszem hatan. Két lány, akik furcsán méregettek miközben mosolyogva odaléptem hozzájuk, és három fiú akiket nem láttam, mivel nekem háttal foglaltak helyet a bokszban. -Sziasztok! Mit adha...- kezdtem a már begyakorolt szövegem, azonban megakadtam ugyanis ismerős arc ült velem szemben.
YOU ARE READING
Itt várok rád!
RomanceAria Hoffman egy 19 éves átlagos lány, aki egyik napról a másikra kiköltözik szülővárosából, hogy Budapesten elkezdhesse a nagy betűs Életet. Kivesz egy lakást, és kezdő állásban egy bárban kezd felszolgálóként. Nagyon sikeres a munkájában és egyre...
