Itt várok rád!

Harmincegyedik fejezet

Ryleeval rendeltünk egy-egy adag gyrost a legközelebbi gyorsétteremből, és miután megettük elkezdtünk készülődni az estére. -Biztos nem lehetne, hogy inkább moziba menjünk?- kérdezem kicsit sem feldobódva a buli ötlet hallatán. -Nem! Most lesz az első alkalom, hogy elviszlek valahova szórakozni! Amióta Pesten élsz csak munkába és a mekibe mentél. Ez elég ciki- mondja őszíntén, majd egyszerre nevetni kezdünk. Én borzalmasan sminkelek ezért Rylee csinálta meg az enyémet és a sajátját is. Mondtam, hogy ne túlozzon, mert nem akarok erős sminket de csak mosolyogva legyintett amolyan "kis hülye" pillantással és másfél óra múlva hagyta, hogy megnézzem a tükörben az eredményt. -Hű! Hát ez...- kezdem a szavakat keresve. -Tetszik?- kérdezi büszkén méregetve a művét. -Nagyon tetszik!- mondom őszíntén a tükörképemre meredve. Nem bántam meg, hogy rábíztam a sminkem! Egy bronz színű szemfestékkel emelte ki a sötétbarna szemeim és alapozót, pirosítót és highlightert is tett az arcomra. -Köszönöm- mondtam hálásan mosolyogva majd megöleltem. Rylee befejezte a saját sminkjét is -ő sötétkéket használt ami nekem nagyon erős lett volna, de Rylee arcán tökéletesen mutat- majd segített ruhát választani. Nem igazán vannak ilyen bulizós ruháim ezért Rylee nehezen tudott összekaparni nekem egy elfogadható szettet. Végül egy egyszerű fehér topot vettem kék farmerral és egy bézs kardigánnal. -Muszáj ez a rongy?- kérdezi a kardigánomra mutatva. -én szeretem!- védem meg azonnal az egyik kedvenc darabomat. Nevetve megrázza a fejét és elindulunk az ő lakásába, hogy ő is felöltözhessen. Egyre jobban kezdek feszengeni a buli miatt. Ryleenak nem vallottam be, de igazából sose jártam még bulikba. Gimibe soha nem hívtak ilyen helyekre ezért ez még kimaradt az életemből. -Ez milyen?- kérdezi egy sötétkék csillógós ruhát felmutatva. -Feltűnő!- mondom azonnal az első szót ami eszembe jut. Rylee csak nevetni kezd majd bemegy a fürdőbe, hogy felpróbálja a ruhát. Két perccel később a tökéletesen rászabott ruhában lép ki. -Na?- körbe fordul a magassarkúban (amivel már magasabb nálam) és a véleményemre várva fürkészi a tekintetem. -Tökéletes!- mondom mosolyogva majd a telefonomat zsebre rakva lemegyünk az utcára. Pár perccel később egy fekete autó lassít le előttünk, és Ryleet követve én is beszállok a hátsó ülésre.