Itt várok rád!

Tizenhatodik fejezet

Gyorsan visszavittem a pulthoz a kötényemet, majd leültem az egyetlen üres helyre. Justin mellé. Kicsit feszengve néztem végig a társaságon. Nem igazán értettem, most mit kéne mondanom, ezért bemutatkoztam. -Samantha- mondta rám sem nézve a szőke. -Oliver- szólt a fura külsejű rózsaszín hajú srác. - egyébként itt hozzám képest mind fura külsejűek voltak - a másik lány csendben ült a sarokban és nem szándékozott bemutatkozni ezért a göndör srác, -akiről időközben kiderült, hogy Jace- mutatott be neki. -Ő ott Stella a sarokban és melletted pedig Justin- mosolyogva néztem mindenkire, de nem igazán viszonozták Jacen kívűl ezért abbahagytam és csendben vártam, hogy mi lesz. -Mióta dolgozol itt Aria? Még sosem láttunk.- kérdezi Oliver a sörét kortyolgatva. -Nemrég. Hétfő óta- mondom zavartan és a kezemen lévő karkötőmet kezdem birizgálni. Egyedül Jace és Oliver beszélget. A többiek pedig csendben ülnek. Úgy érzem ez miattam van. Justin az ujjaival kopogtat az asztalon és nézelődik, de meg sem szólal. Mellette Stella a telefonján szelfizik. Kicsit úgy érzem kilógok a társaságból, ezért távozni készülök. -Ne haragudjatok, nem akarok zavarni. Én inkább most haza megyek.- mondom lesütve a szemem és lopva Justin reakcióját várom de meg sem szólal. Továbbra is az asztalt bámulja. Jace és Oliver nagyon belemerült a beszélgetésbe ezért észre sem veszik, hogy időközben elmentem. Sietősen felkapom a kabátomat és a táskámat, majd elhagyom a bárt. Kint megcsap a hűvös levegő és reflexből összehúzom a kabátomat, majd sietős léptekkel indulok haza. Megint az utca végén lévő sarkon fordulok jobbra, amikor valaki megfogja a karomat. Tanultam a múltkoriból ezért nem kapom elő a szemgyilkossprémet  amíg nem tudom ki áll mögöttem. -Rylee már megint, mit...- kérdezem nevetve, azonban nem Rylee áll velem szemben, hanem Justin. -Szia- mondom halkan és úgy érzem nem is hallotta, mert a szél elvitte a maradék hangom.