Itt várok rád!

Harmincadik fejezet

-Szóval ennyi. Amúgy már nem fáj annyira a kezem, szerintem pár nap és begyógyul.- fejezem be a nagy beszámolómat a zavaros tegnap éjszakámról, majd megiszom az utolsó korty hideg kávémat - ami ugye idő alatt kihűlt, mert Rylee kíváncsisága nem hagyott meginni - kikerekedett szemmel nagyot sóhajt, majd gondolkozni kezd, végül megszólal: -És...biztos nincs semmi ez a hirtelen segítőkészség mögött?- kérdezi visszatartott mosollyal és feláll, hogy berakja a mosogatóba a kávésbögréket. -Nincs!- mondom határozottan, majd bemegyek a fürdőbe és a nutellámmal a kezembe jövök ki. Levágom magam a kanapéra és nagyot kanalazva ,,reggelizni" kezdek. Rylee nevet egy sort a borzalmas látványon, de ő is beszáll és hoz egy kanalat magának. -És mi van Markkal? Még nem mutattál be neki- mondom lebiggyesztve a számat és tovább kanalazok az üvegből. Megforgatja a szemét és elmeséli, hogyan pattintotta le a múltkor egyhuzamban harmadjára. -Kezd elegem lenni belőle! Szerintem nem keresem többet- mondja a fejét rázva majd szomorú mosolyt erőltet az arcára. -Sajnálom- mondom szomorúan és csendben tovább eszem az üveg tartalmát. Rylee váratlanul felpattan és gondolkozni kezd, majd mintha hirtelen megvilágosodna. Tudjátok ilyenkor a mesékben egy villanykörte jelenne meg most Rylee felett. -Ne legyen ilyen szomorú hangulat! Szombat van...- kezdi Rylee sokat sejtő pillantással rám nézve. -Ühüm- mondom egy újabb adag nutellát lenyelve. -Ne legyél már ilyen depis! Ma bulizni megyünk!- kezdi Rylee az álmodozást a jó esténkről, mikor határozottan megrázom a fejem. -Nem vagyok depis! Boldog vagyok! Azt terveztem, hogy egész nap netflixezek, még úgy sem volt időm eddig a munka miatt!- na jó én is látom, hogy ez szánalmas, de komolyan ezt terveztem. Rylee könyörgő kiskutya pillantással néz rám, mire azonnal megtörök.-Ahj! A fenébe! Menjünk!- mondom a szememet forgatva majd lerakom az üveget az ölemből, és hagyom, hogy Rylee felrángasson és áradozzon arról, milyen jó esténk lesz végre együtt.