Itt várok rád!

Negyvenkettedik fejezet

Anya kitett magáért ismét. Egy óriási adag illatozó lasagnét készített, desszertnek pedig dupla csokis browniet sütött. A napi szintű mekis kaják nem tudják pótolni anya csokis brownieját. Jóízűen megettünk mindent, közben meséltem az új munkahelyemről kicsit bővebben - bár a sérülésemet kihagytam belőle, nem akarom, hogy anya megijedjen és elhurcoljon a gyerekorvoshoz - Ryleet is említettem. Nagyon szimpatikusnak találták az elmondottak alapján, viszont mikor elmeséltem, hogy buliba mentem kissé rosszalló és szigorú pillantásokat kaptam. -Mindjárt húsz leszek!- védtem magam azonnal. Egy kisebb családi vita keletkezett mi szerint anya azt mondja, hogy ezzel rossz példát mutatok a húgomnak, apa azt állította, hogy csak a munkámra kellene fókuszálnom, egyébként is szerinte minden ilyen buli veszélyes és nem akarja, hogy terhes legyek egy hiba miatt.- te jó ég! Ilyesmiről a legkevésbé szeretnék beszélgetni a szüleimmel.- végül Kianna mentett ki és bedobta új témának a saját születésnapi buliját, ami a jövőhéten lesz. -Jól van! Elég lesz ebből! Sokkal fontosabb, hogy hogy fogunk ünnepelni Ariaval, ha dolgoznia kell!- néz rám könyörgő pillantással, mintha erről én döntenék. Nagyot sóhajtok és próbálom kevésbé legyilkolni a hangulatot. -Sajnálom Ana! Nem tudok szabadságot kivenni, még nem vagyok így sem teljes állásban. Tényleg ne haragudj!- mondom és könyörgően nézek rá, hátha megért. Mosolyra húzza a száját, de látom, hogy a szeméből csalódottság tükröződik. -Nem baj! Majd megünnepeljük valamikor eggyütt.- mondja erőltetett mosollyal az arcán, és a sütis tányérját a mosogatóba teszi, majd felmegy a szobájába. A fenébe! Utálom, hogy csalódást okozok neki. Amíg itt laktam, a legeslegjobb testvérek voltunk, de mióta elköltöztem teljesen eltávolodtunk. Ez nem tetszik. Elnézést kérek anyáéktól és felmegyek az emeletre, majd a jól ismert szobába lépek be amin mostmár az én nevem helyett "Kövess instán: @kianna.hoffman!" felirat áll. Elmosolyodom rajta, majd halkan kopogok kettőt, majd kis szünet után még hármat. Régen ez volt a közös jelünk a húgommal. Így mindig tudtuk, hogy csak a másik akar bejönni. Kis szünet után benyitok és a régi szobám teljesen elveszett Kianna cuccai közt. Mindenhol közös fotók a barátaival, osztálytársaival. Fehér fénysor díszíti az egyszerű fehér szekrényeket és ágy támlát. Az éjjeli szekrényen pedig keretben egy közös képe velem. Megfájdul a szívem, ha arra gondolok, hogy cserben hagyom a születésnapján, mikor így is ritkán találkozunk, ezért hirtelen felindulásból kimondom a szerintem legjobb megoldást: -Gyere velem Budapestre! A hétvégére visszahozlak és lesz egy egész közös hetünk!-