Itt várok rád!

Harmincnyolcadik fejezet

Hirtelen a levegő jéghideggé válik köztünk. Hallom ahogy a nevemen szólít, és próbálja keresni a szemkontaktust, de én erősen lehunyom a szemem, hagyva hogy végiggördüljön egy kósza könnycsepp az arcomon. Halkan, szinte alig hallhatóan megszólalok, még mindig a földet pásztázva: -Kérlek most menj el!- mondom ki nehezen és a torkomban ezerszeresére nő a gombóc ami levegőt se hagy venni. Szó nélkül elenged és hátat fordítva kiviharzik az ajtón, maga mögött hangosan becsapva azt. Oda lépek és hihetetlen gyorsasággal ráfordítom a zárat, majd a hátamat az ajtónak döntve szakadozottan mély levegőt veszek és letörlöm a könny cseppeket az arcomról. Fogalmam sincs mi történik körülöttem, rettentően fáj a fejem és borzalmasan érzem magam ebben a buliban. Egyszerűen csak elakarok tűnni innen. Pár perccel később hallom, hogy kopognak az ajtón: -Aria! Te vagy bent? Justint láttam a földszinten.- szól egy ismerős hang, mire felpattanok, kinyitom az ajtót és rögtön Rylee nyakába borulok. Ijedten néz rám, amint meglátja az elkeseredett fejemet, de azonnal vigasztalni kezd és megnyugtat, hogy indulunk haza. Az út hazafele szótlanul telik. Isaac annak ellenére, hogy ivott hazavitt minket autóval, mert elég sok idő lett volna sétálva menni. Rylee nálam aludt éjjel így miután átöltöztünk elmeséltem neki az elejétől fogva a történteket. -Hű!- mondta sokkolt állapotban mikor befejezetem, majd kicsit elnevettem magam a riadt arckifejezését látva. Kicsit mintha átgondolná az előbb hallottakat, majd a szemöldökét ráncolva teljesen hülyének nézve rám mered. -Nem értem! Azt mondtad, ha nem hajol el az első alkalomnál, akkor megcsókoltad volna. Viszont mikor tényleg lehetőséged lett volna miért fordultál el?- kérdezi értetlenkedve. -Több okból is!- vágom rá szinte azonnal. Kicsit gondolkozni kezdek, majd dühösen sorolni kezdem az érveimet: -Először is azért, mert nem tetszik és nem csókolózok vele! Csak azért akartam megcsókolni mert részeg voltam, vagyis még mindig! Másodszor pedig van barátnője! Ott csüngött a nyakán az az idióta Stella!- mondom dühösen, de Rylee csak visszatartott vigyorral a fején hallgatja a dühkitörésemet. -Befejezted már?- kérdezi halványan mosolyogva. Némi gondolkozás után bólintok és belekortyolok az ásványvizembe. -Szerintem tökre bele vagy esve!- mondja mintha ez teljesen természetes lenne, én pedig félrenyelem a vizet és köhögni kezdek. -NEM!- mondom olyan határozottan, hogy én is megijedek a hangomtól. Rylee csak mosolyogva bólogat, majd hirtelen témát váltok és szerencsére nem kerül elő Justin neve újra az este folyamán.