Vasárnap reggel van és holnap kezdek először dolgozni. Rylee nagyon szimpatikus lány és nagyon boldog vagyok, hogy ilyen kedves és vicces lánnyal fogok együtt dolgozni, mert így biztosan nem fogom megunni a munkámat. Sokat beszélgettünk a pizzériában és sikerült kicsit megismernem, valamint a bárról is többet megtudtam, hiszen én aznap láttam először. Ryleenak nincsenek testvérei és ő is külön él a szüleitől már három éve, így tud nekem segíteni, hogy mit hol lehet megvásárolni stb. Van egy kutyusa akit Sebastiannak hívnak. A nagypapájárol nevezte el, mert tőle kapta a kiskutyusát és nagyon szerette a őt, de pár éve komoly betegséggel korházba került és a korházban elhunyt. Ezen kicsordult pár könnycsepp mindkettőnk szeméből, majd elhalt hangon, óvatosan nevetni kezdtünk: -Hihetetlen, hogy csak fél órája ismerlek és együtt sírunk egy étteremben- mondja a könnyeit törölgetve. Én is vele nevetek és egy zsebkendőt kotrok elő a táskàm mélyéből. Hát így alakult az ismerkedésünk Ryleeval. A bárban egy éve dolgozik és nagyon szereti mert jó a fizetés és a kollégái is nagyon kedvesek, kivéve egy Sam nevű férfi pincért aki egyszer "véletlen" ráborított egy csésze kávét Rylee kötényére, mert elutasította amikor a srác megpróbálta felszedni őt. Ezen nagyon jót nevettem és megígértem Ryleenak, hogy egyszer összedolgozva visszaadjuk azt a csésze forró kávét Sam kötényének. A beszélgetés után Ryleeval elbúcsúztunk egymástól és beugrottam az Ikeába pár hiányzó berendezési kacatot venni a lakásba. Rossz szokásom, hogy imádom a felesleges, értelmetlen kiegészítőket, amiket drágán eladnak a hozzám hasonló hülye vásárlóknak. Hazafele elkapott egy rövid tavasz eleji zivatar, de időben hazaértem, így nem áztak nagyon el a friss szerzeményeim. -Szia anya!- köszöntem a videochaten anyukám képének. Anya olvasószemüveget visel és laza lófarokba fogta őszülő a haját a fejetetején. Rögtön elővillan a ragyogó mosoly az arcán, amint meglát a képernyőn. -Szia édesem! Milyen Budapest? Voltál már várost nézni? Nem mész el oda abba a templomba, tudod most láttam egy cikket, hogy...- kezdi rögtön mindennek a közepén. Halkan felnevetek a lelkesedésén és mesélésbe kezdek.
YOU ARE READING
Itt várok rád!
RomanceAria Hoffman egy 19 éves átlagos lány, aki egyik napról a másikra kiköltözik szülővárosából, hogy Budapesten elkezdhesse a nagy betűs Életet. Kivesz egy lakást, és kezdő állásban egy bárban kezd felszolgálóként. Nagyon sikeres a munkájában és egyre...
