Itt várok rád!

Nyolcadik fejezet

-Nocsak, nocsak! Kihez van szerencsém? Csak nem a ,,megmentem a földet" okoska pincérnőhöz?- kérdezi nevetve a saját viccén. Hahaha. Nagyon humoros. Megforgatom a szemem és benézek a tükörbe, mennyire vészes a helyzet. A hajam olyan csapzott, mint még soha, a szempilla spirálom lefolyt és olyan mintha egy maratont futottam volna ma. Elég borzalmas a megjelenésem. Kicsit megigazítom a copfomat, majd vízzel próbálom eltűntetni a fekete foltokat a szemeim alatt, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy nem egyedül vagyok. A srác végig mellettem áll a mosdónál és mosolyogva figyelmesen megvárja míg befejezem a tollászkodást. -Megkérdezhetem minek bámulsz?- felé fordulok és szembe találom magam a mellkasával az alacsonyságomnak köszönhetően. Felnézek rá felvont szemöldökkel várva a választ. -Elég szarul nézel ki- jegyzi meg érzelemmentes arccal és állja a dühös pillantásomat. Annyira elegem van ebből az emberből, pedig nem is ismerem, de már most ki nem állhatom a természetét. -Tudtad, hogy egy kiállhatatlan, és borzalmas ember vagy?- kérdezem mosolyogva. Hátat fordítva diadalittasan kivonulok a helyiségből. -És te tudtad, hogy egy rágóba ültél?- hátrafordulok és látom, ahogyan a szája elé teszi a kezét, elrejtve a nevetését, de kivillannak a fehér fogai és hangos kacagásba tör ki. Amikor elhittem, hogy végre én nyertem, még rátett egy lapáttal. Gyerekesen neki dobom a legközelebbi tárgyat ami a kezem ügyébe kerül, ezért egy bontatlan csomag vécépapírt hajítok felé, de ügyesen kivédi az ütést egy oldalra lépéssel, majd idegesítően tökéletes mosollyal bámulja ahogy éppen idegrohamot kapok. -Ahhgr!- a hajamat tépve elhagyom a mosdót végre. -Mi van? Nem bírod a gyűrődést, kislány?- kislány?? Mit képzel magáról, hogy követ és kislánynak hív. -Na jó, idefigyelj...- kérdőn várom, hogy kisegítsen a nevével de azért sem mondja meg. -Ha nem tudnád, arra várok, hogy eláruld a neved!- mondom éles hangon.  -Tudom.- mondja egyszerűen és vállat ránt.