Itt várok rád!

Harminckilencedik fejezet

Reggel hihetetlen erős fejfájással ébredtem, de Rylee már hamarabb fel kelt és kirakott az asztalra egy fájdalomcsillapítót vízzel. -Köszi- mondom mielőtt lenyelem a tablettát. -Hmm jó szarul festesz- állapítja meg szórakozottan, majd a hűtőt kinyitva reggelit keres. -Rég voltam boltba szerintem nincs itthon semmi- mondom és leülök egy székre. Rylee mintha nem hallotta volna tovább kutat és a konyhaszekrényeket nyitogatja, majd "áhá" felkiáltással jutalmazza, hogy talált egy bontatlan csomag gabonapelyhet. Reggeli közben teljesen elmúlik a fejfájás, mostmár csak fáradtnak érzem magam. -Ma elmehetnék...- kezdi Rylee a program szervezést, de már az elején félbeszakítom. -Nem megyek sehova! Ma inkább pihennék végre.- mondom ragaszkodóan, és meglep mikor megértően bólint és nem is próbál rábeszélni valamire. Miután végeztünk a reggelivel Rylee hazament mert valami dolga volt. Én pedig beugrottam a boltba pár fontos dologért, aztán hazaérve a tévé elé telepedtem a kanapéra és benyomtam a Netflixen a Jóbarátok sorozatot, amit már ezerszer láttam, de még mindig megunhatatlan. Így telt a délutánom, és az estém is, majd fél tízkor elmentem aludni, hogy másnap munkába kipihenten mehessek. A hétfő reggelem ugyanúgy telt ahogy a vasárnapi napom. A kanapén fekve, a tévét bámulva. Három órára mentem dolgozni, és Ryleeval is csak ott találkoztam. -Sziasztok!- köszöntem be a konyhába az ajtóból. Rylee kijött és visszaköszönt, a többiek csak intettek. - kivéve persze Samet aki utál - mindegy. A nap viszonylag nyugodtan telt, csak szállingóztak be a vendégek, mivel hétfő van ilyenkor inkább dolgoznak, vagy még mindig a hétvégéből lábadoznak ezért csak egy két társaság téved be ilyenkor. A kezemen ma utoljára volt kötés és már nem is éreztem semmi fájdalmat benne, gyorsan begyógyultak a hegek, azonban valami mintha hiányzott volna kicsit fura volt a napom. Mikor semmi dolgom nem volt a pultot törölgettem és lopva az ajtó felé lestem, hátha betéved valaki...de nem nem így volt.