Itt várok rád!

Negyedik fejezet

A nap hàtralevő részében írok Kiannának és megkérdezem mi van a suliban, mire elmeséli az egész iskolai drámát, hogy az egyik lány összejött az évfolyamtàrsának a bátyjával és ezért mérges rá, hiszen tudja, hogy Kiannának bejön a fiú. Hihetetlen nehéz a tinik élete. Kicsit próbálom felvidítani a húgomat, majd mesélek neki az új munkahelyemről és megígérem neki, hogy legközelebb eljöhet hozzám és beülük a moziba együtt. Kiannától is elbúcsúzok, majd kilenc óra fele elmegyek zuhanyozni, leborotválom a lábamat és arcradírt kenek az arcomra, hogy teljes mértékben felkészüljek a holnapi első munkanapomra. Hétfő reggel a szomszéd lakótól átszűrődő zene dübögés zökkent ki a békés szundikálásomból. Ránézek az órámra és látom, hogy már dél van. Több mint tíz órát aludtam, de legalább kipihentem magam. Reggelizek -vagyis inkább ebédelek- majd zene hallgatás közben behajtogatom a kanapén maradt ruháimat a szekrényembe, és időben elindulok munkába. Megnéztem tegnap google térképen és elég messze van a bár -amit egyébként, mint időközben kiderült Sandbarnak hívnak.- mivel messze van, célszerű lesz busszal közlekednem a jövőben, viszont ma inkább sétálni van kedvem és még nagyon sok időm van beérni. Legalább lesz alkalmam felfedezni kicsit a várost. Minden szürkés színű és sötétnek tűnik a borult ég hatására. A barna pocsolyákban visszatükröződnek az épületek komor hangulata. Az üres utcákon nem sok ember járkál egy két fura alakon kívül akitől igyekszem távol tartani magam. Egy velem egy idős, bár teljesen különböző külsejű fiú sétál el velem szemben, de pont látom, ahogy eldob egy üres cigisdobozt az egyébként is szemetes járdán. Azonnal lehajolok és felkapom a földről. -Ezt elhagytad!- mondom éles hangon, tudva, hogy nem elhagyta, hanem szándékosan eldobta. -Tudom- válaszolja, majd lenézően végig mér egy gúnyos mosollyal az arcán. -Van kuka nagyjából minden sarkon! Dobd ki!- oktatom ki egyre kínosabban érezve magam. -Nyugi már, nem vagy az anyám! Foglalkozz magaddal és ne itt apácáskodj!-mondja kinevetve, majd kikapja a kezemből a dobozt és laza mozdulattal a lábam elé dobja. Elsétál én pedig tátott szájjal, meghökkenve nézek a bunkó alak után.