Itt várok rád!

Huszonkilencedik fejezet

Ijedten kipattanok a kádból, és magamra tekerek egy törülözőt, majd óvatosan, nehogy elcsússzak a szobám fele igyekszem. -Rögtön jövök!- kiáltom a türelmetlen vendégemnek miközben egy túlméretezett pólót ráncigálok a vizes hajamon keresztül. Végül felkapom a melegítőmet a földről és magamra rángatom. Körülbelül 200km/h-val fordulok ki a szobámból és végre ajtót nyitok. -Aria! Órák óta hivogatlak! Mindent el kell mesélned! Hogy került Justinhoz a telefonod és miért nutellás az egész arcod?- kérdezi hadarva Rylee, miközben helyet foglal a kanapémon. Letörlöm egy zsepivel a nutellás számat majd nagyot sóhajtok és próbálom kicsit rendbe hozni a lakást. Mindenhol koszos vagy éppen tiszta ruhák halmazai hevernek szanaszét. -Mindent elmesélek, de kérsz egy kávét?- kérdezem gondterhelten, mert most legszívesebben három kávét megtudnék inni. -Jaj! Mi van a kezeddel?- kérdezi kétségbeesett hangsúlyra váltva, mire nevetni kezdek. -Két cukor és laktózmentes tej?- már eléggé ismerem ahoz, hogy tudjam, hogy issza a kávét, de a biztonság kedvéért rákérdeztem. Bólint és újból bombázni kezd a kérdéseivel, amiket egyelőre figyelmen kívül hagyok a borzalmas fejfájásom okából. Az alváshiány most kezd mutatkozni rajtam. Bemegyek a konyhába és neki állok lefőzni a kávét, amikor hallom, hogy Rylee egy pillanatra elcsendesedik, majd tinilányosan sikongatva fut felém. Egy pulcsival a kezében. Egy fekete pulcsival...Justin pulcsija! Te jó ég! Mit gondolhat?? Fülig ér a szája én pedig nem győzöm hallgatni az újabb kérdéseit, miközben kirántom a kezéből a pulcsit és a székre dobom. -Ez meg hogy történt?- kérdezi a mosolyát elfojtva. A kezébe nyomom a kávét és az étkező asztalhoz ülve kortyolgatom a kávémat, majd mindent az elejétől részletesen(!!) elmesélek Ryleenak, nehogy lemaradjon valamiről.