Itt várok rád!

Negyvenharmadik fejezet

Kianna szeme felcsillan és tátva marad a szája, majd sikongatva a nyakamba ugrik. Ezt nem gondoltam át rendesen! Valamit kezdenem kell vele amíg dolgozom. Vagy be jöhetne velem? Végülis Rylee is ott lesz és már elég nagylány, nem kell rá annyira vigyáznom. -a húgomnak egyébként pont most lesz tavaszi szünete, ezért tudom lenyúlni őt egy hétre-.  -Úristen! Azonnal pakolok! És találkozhatok Ryleeval? Uuu megnézhetem a bárt? Mekkora a lakásod? A nappaliba alszom majd?- bombáz azonnal a kérdéseivel én pedig csak mosolyogva bólogatok azt sem tudom mibe egyezem bele. A lényeg, hogy Kianna örül és amúgy is terveztem, hogy elviszem magamhoz valamikor. Ez most így a legjobb megoldás. Nekem is. Az elmúlt napokban nagyon egyedül éreztem magam és lakótárs keresésen gondolkoztam de azt hiszem a húgom a legjobb lakótárs. -Anya! Apa! Ariahoz költözöm a hétre!- kiabál le a húgom a lépcső korlátjának támaszkodva, majd visszaszalad a szobájába pakolni. A fenébe! Mélyvízbe dobott! Már hallom is anya hitetlenkedését, és kérdezősködését a konyhából.

A szüleink végül könnyen beleegyeztek abba, hogy elvigyen Kiannát, aki időközben össze is pakolt pedig csak holnap indulunk. Nagyon vidámak voltunk a közös hét miatt, ugyanis rengeteg programot beszerveztünk. Mozi, meki, plázázás, Ryleeval találkozás és még egy csomó ötlete volt Kiannának, de azt hiszem ennyi pénzem nem lesz. Vacsi után leültünk anyával és a húgommal megnézni a kellékfeleség-et. Már ezerszer láttuk, de ez valami féle hagyomány nálunk, hogy minden jó filmet számtalanszor újranézünk. Apát annyira nem kötötte le és feszengeni kezdett egy idő után az ő szavaival élve "túl csajos" filmtől ezért kiment valamit pakolni a garázsba amíg mi filmet néztünk. Így telt az este, majd én a kanapén fekve -mivel a régi szobám Kiannáé nekem csak a nappali maradt - anya leolzotta a lámpát, majd a tévé gyér fényében leült az ideiglenes "ágyam" végébe. -Kérlek vigyázz a húgodra amíg nálad lesz! Ne hagyd, hogy elkószáljon, vagy a szemed elől téveszd, mert...- kezd aggodalmaskodni, de félbeszakítom: -Anya!- szólok rá mosolyogva, felülök és nyugodt hangon folytatom: -nem kell aggódnod miatta. Már tizenöt éves lesz! De így is a kishúgom marad, és mindig vigyázni fogok rá! Ne idegeskedj miatta. Jól megleszünk!- mondom bíztatóan, mire megenyhül és fáradt mosoly ül az arcára. -Olyan gyorsan felnőttél!- sóhajt könnyektől csillogó szemekkel. Az ismerős mondat után, akárcsak apa, ő is felpattan és megtöri a túl érzelgős pillanatot. -Jó éjt, kicsim!- mondja majd, felmegy az emeletre. -Jó éjt anya- köszönök el én is halkan.