A kocsiban tudatosul bennem, hogy milyen fura helyzetbe keveredtem. Justin hozott el az ügyletre és mintha valóban aggódott volna értem. Az orvost megkértem, hogy vizsgálja meg nincs-e véletlen agyrászkódásom, de azt mondta nincs. -Justin!- töröm meg a csendet hirtelen. -Hm?- felém fordul és a szemöldökét felvonva vár. -öhm. Miért hoztál el?- kérdezem alig hallhatóan. Hosszú ideig hallgat és mintha agyalna valamin. -Mármint...amikor bejöttél a mosdóba azt hittem megint gonoszkodni fogsz...mert, hogy eddig mindig azt csináltad és ez most meglepett...mármint, hogy így elhoztál mintha nem is tudom...- magyarázkodok de észreveszem, hogy mosolyog ezért abbahagyom. -Mi az?- kérdezem. -Semmi. Csak nem tudom mit képzelsz a dolgok mögé. Semmi barátságról vagy, több mint barátságról nincs szó közöttünk. Én csak felajánlottam, hogy elhozlak. Ennyi az egész. Bárki megtette volna.- mondja majd csendben marad és beharapja a száját. Barátság? Több mint barátság? Ez megőrült? Nekem eszembe sem jutott ilyesmi...azt hiszem. -Nem képzeltem semmi ilyesmit csak...- kezdem hirtelen de feladom mert nem éri meg magyarázkodni. Valószínűleg visszatért a régi undok Justin. -Mindegy.- mondom végül, majd megkérem, hogy vigyen haza. Bólint és követi az utasításaimat miszerint forduljon az utcánkban. -Itt jó lesz- mindom végül távolságtartóan és kiszállok, de még visszafordulok és mosolyt erőltetve az arcomra és elköszönök: -Köszi mindent! Szia Justin!- mondom majd kiszállok de hallom, hogy magyarázkodni kezd olyanokat, hogy "ez egy semmiség" vagy "nem jelent semmit" én pedig úgy csinálok, mintha nem hallottam volna és átmegyek az úton a lakásomhoz, majd nézem ahogy lassan elhalad Justin autója az utcán.
YOU ARE READING
Itt várok rád!
RomanceAria Hoffman egy 19 éves átlagos lány, aki egyik napról a másikra kiköltözik szülővárosából, hogy Budapesten elkezdhesse a nagy betűs Életet. Kivesz egy lakást, és kezdő állásban egy bárban kezd felszolgálóként. Nagyon sikeres a munkájában és egyre...
