Itt várok rád!

Negyvennegyedik fejezet

A szombati napunk nagyjából ugyanúgy telt mint a péntek, aztal a kivétellel, hogy aznap nem vonatoztam. Megnéztünk pár filmet, beszélgettünk, társasoztunk és anyja megint isteni főzött. Hiányozni fog, ha hazamegyek a lakásomba. Én nem tudok ilyen jól főzni, a mekis kaja meg meg sem közelíti anya főztjeit. Vasárnap délelőtt van, és éppen az utált búcsúzkodás előtt állunk Kiannával. Anya záporoz minket a "vigyázzatok magatokra" és "mindennap hívjatok" tipikus szülői mondatokkal, amíg apa a csomagtartóba tömi a húgom táskáit. Minek hoz ennyi cuccot egy hétre? Utoljára biztosítom anyát arról, hogy vigyázni fogok a húgomra és nem veszem le róla a szememet akkor se, ha dolgozok (ezt még nem tudom hogy oldom meg de oké) aztán bepattantunk a kocsiba, én az anyósülésre, Kianna pedig a hátsó ülésre, apa mögé. -mellette egyébként még hat táska van az ülésre bepasszírozva- útközben azon agyalok, hogy fogom megoldani munka közben, hogy Kiannára figyeljek. Talán a lakásba hagyhatnám addig...de mi van, ha tűz lesz és nem tud kijönni? Úristen már olyanokat képzelek mint anya! Kianna már tizenöt éves lesz, nem kisgyerek, túl fog élni pár órát egyedül. -Itt is vagyunk- mondja apa pár perc elteltével a vonat állomáson, kizökkentve a gondolataimból. Kiszállunk a kocsiból, és kirángatjuk a rengeteg sporttáskát és hátizsákot a csomagtartóból, majd mint akik költöznek, annyi cuccal szállunk fel a Budapestre induló vonatra. Apa nem szeret hosszasan búcsúzkodni ezért egy "vigyázzatok magatokra, puszi" mondattal és egy gyors öleléssel elintézte, majd már el is tűnt a kocsi az állomásról. -Mehetünk?- kérdezem Kiannára nézve, aki izgatottan toporog mellettem a rengeteg táska között. Mosolyogva bólint és követem őt a vonatra. A vagonunk most sincs tele, nagyjából ugyanannyi utas van rajta mint amikor idefele jöttem. -Azzal a különbséggel, hogy most nekem is van társaságom.- teszem hozzá magamba. -Ariaaaaa figyelsz rám?- a húgom a kezét legeti az arcom előtt, kizökkentve a bambulásomból. -Persze, persze! Szerintem is tök hülye Goerge!- mondom határozottan bólogatva. Kianna furán néz rám, majd a szemöldökét ráncolva lehunyja a szemét és megrázza a fejét. -Én Gregről beszéltem. Goerge a szomszédunk!- mondja nevetve, mire én is nevetésben török ki. Jó, mégsem figyeltem igazán...