You & Me

One

-Akkora egy fasz vagy!-mondom higgadtan barátomnak.
-Tudom.-jelenik meg az arcán az az öntelt mosoly.
-Ahhj.-forgatom meg szemeim.
Össze szedem minden bátorságom, és leugrok. Leérek, de elvesztem az egyensúlyom és egyenesen Amyre esek. Szinte azonnal felpattanok róla, tarkóm vakarva nyújtom neki szabad kezem.
-Bocsi.-nevetem el magam.
-Annyira szerencsétlen vagy!-röhögi el magát.
-Már megszokhattad volna.-suttogom.
Szívem hevesen ver, az ugrástól.

Mint minden nap, ma is Luke-ot boldogítom. Vagyis most ő engem. Az éjszaka közepén érkezett, elég részegen. Miután Nate kirugta a szobájából, nem hagyhattam a folyosón. Történt valami, csak úgy ok nélkül nem szokott inni..
-Ah nekem kell egy kávé.-dünnyögi a fejét fogva.
-És egy fájdalomcsillapító.-teszi hozzá kis idő múlva.
-Igenis főnök!-nevetem el magam.
Szegény, nagyon kivan. Kicsit többet ivott tegnap este a kelleténél. Lemegyek a konyhában, és egy kávéval és fájdalomcsillapítóval térek vissza.
-Tessék, bár lehet nem kávéval kéne bevenni, de az már mellékes.-nevetem el magam.
-Egy helyre megy.-kacsint rám.
Mielőtt még bármit reagálhatnék, megfordulok és megcélzom az ajtót. Majd ezzel a lendülettel vissza igyekszem a konyhába, anyámat minél jobban elkerülve. Nincs kedvem még őt is hallgatni. De úgy tűnik nincs szerencsém. A konyhában ül, és az általam nemrég készített kávét issza. Kitöltöm magamnak azt a keveset ami megmaradt. Majd elvéve egy almát a konyhapultról már el is hagyom a helyiséget. Felszaladok a lépcsőn, felérve lelassítok és nyugodtan sétálok vissza a szobámba. Szerencsére anyám tudomást sem vett rólam. Felérve, leülök az íróasztalomhoz és egy fülpiszkálót kézbe véve, hegyesre vágom azt. Ezzel leszedve róla a vattát. Luke minden mozdulatom csendben figyeli. Mikor a fülcimpámhoz emelem a hegyes tárgyat megszólal.
-Te mit akarsz azzal??-néz értetlenül.
-Kitágítom a fülem, szerinted ez hogy keletkezett? Oda teleportált?-nevetek fel halkan, a másik fülemen éktelenkedő hatalmas lyukra célozva.
Folytatom elkezdett tettem. Luke fintorogva követi minden mozdulatom.
-Te nem vagy normális!-csattan ki.
-Hmm.. Lehet.-egy váll rántás közepette kiszedem a fültisztítót.
-Ssssz..-szisszen fel.
Kérdőn nézek rá.
-Ez még nekem is fájt.-szólal meg kicsit később.
-Nekem nem, ez már nem fáj. Valami nagyon dolgot kéne keresni.-gondolkozok el körbe nézve a szobámban.
-Hallod, segítesz kimenni a WC-re??-röhögi el magát, amit azonnal meg is bán.
Hirtelen kapja kezét a szája elé, ezzel jelezve hogy sürgősen ki kell mennie a mosdóba.
-Ne! Nehogy ide merj hányni!-pattanok fel.
Nagy nehezen kijutunk a mosdóba. Luke azonnal a WC csésze elé térdel és kiadja a gyomra összes tartalmát. Kisöpröm arcából szemébe logó tincseit és simogatni kezdem a hátát. Hosszú délelőttnek nézünk elébe.